Donald Trump életműve, illetve immár legközelebbi munkatársai az elnökről alkotott véleményének ismeretében talán nem annyira meglepő fejlemény, hogy Kim Dzsongunnak a jelek szerint sikerült túljárnia Donald Trump eszén. Szűk egy hónappal a dél-koreai Phjongcshangban rendezendő téli olimpia előtt az észak-koreai diktátornak sikerült diplomáciai tárgyalásokra rávennie Dél-Koreát, és még azt is elérte, hogy ezeken a tárgyalásokon lehetőleg szó se essen országa atom- és rakétaprogramjáról. Közben minden esély megvan rá, hogy elérje az országát sújtó szankciók enyhítését, vagy legalább visszaszerezze Kína támogatását.

Nem kis eredmény ez azután, hogy bő egy hete Donald Trump még homokozóba illő hencegéssel fenyegette végső soron atomcsapással Észak-Koreát, amely ellen az ENSZ Biztonsági Tanácsa decemberben még egyhangúlag, vagyis Kína és Oroszország támogatásával rendelt el az eddigieknél szigorúbb szankciókat.

A keddi tárgyalások fő témája az északi sportolók részvétele volt a délen rendezendő téli olimpián, de az egy pillanatig se volt kérdés, hogy a tárgyalások valódi célja nem ez. Sokkal inkább az Észak-Korea ellen felállt nemzetközi koalíció megbontása, amire leginkább Dél-Korea alkalmas. Mert ugyan a két ország hivatalosan sosem kötött békét az 1951-53-as koreai háború óta, a dél-koreai népesség etnonacionalizmusa miatt mindig is engedékenyebbek voltak Északkal szemben az amerikaiaknál.

A New York Times szerint az északi vezetés erre hajlamos is rájátszani. Ri Szonkvon, az északi tárgyalódelegáció vezetője például a jelentések szerint direkt hangsúlyozta, hogy "csúcsminőségű fegyvereink, mint például a hidrogénbombánk és az interkontinentális rakétáink nem koreai testvéreinket, Kínát vagy Oroszországot célozzák, hanem az Egyesült Államokat". Ugyanő tiltakozott az ellen, hogy a tárgyalások témái közé felvegyék a félsziget atomfegyvermentesítését. Nem is került napirendre a kérdés.

Nicholas Eberstadt, az American Enterprise Institute kutatója szerint Kim részéről „nagyon okos húzás” volt tárgyalásokat kezdeményezni, és ez arra is rámutat, hogy a Nyugat rendszerint alábecsli Észak-Koreát. Szerinte ugyanis ha az északiaknak sikerül éket verniük az országot súlyos szankciókkal büntető országok koalícióján, az lehetőséget teremt és időt ad fő céljuk elérésére, a rakétára szerelhető, valódi fenyegetést jelentő atomfegyver kifejlesztésére.

Egyben mindez újabb jele annak, hogy Donald Trump vezetésével hogyan szorul hátrább a világpolitikában az Egyesült Államok, amelyet az északiak sikerrel zártak ki a januári egyeztetésekről, és amellyel szemben még azt is elérték, hogy Dél-Korea nyomására mondják le a tervezett nagyszabású hadgyakorlatot Dél-Koreában.

Emellett azt már biztosan elérték, hogy február végéig semmi esetre se érje támadás az országukat. A Times értesülései szerint Washingtonban „széles körben hiszik”, hogy a téli olimpia végéig nem kezdődhet katonai akció, még a diplomáciai tárgyalások kudarca esetén se. Pedig a lap úgy tudja, hogy a Pentagon két csapás tervét is előkészítette: egy korlátozott csapásét, amely fegyelmező jelleggel egy északi rakétát semmisítene csak meg; és egy szélesebb körű, az ország ismert nukleáris létesítményeit és rakétaállásait célzó akcióét is.