300 év robotolással sem tudnák visszafizetni az adósságaikat Magyarország legszegényebbjei

  • A bagi szegénytelep lakói évtizedek alatt összeszedtek 183 millió forint tartozást, pedig se munkájuk, se pénzük.
  • Volt, akit átvertek, más csak meg volt szorulva: jelzáloghitelt sóztak rájuk, folyószámlahitelt vettek fel, de semmit sem tudtak visszafizetni.
  • Most, aki dolgozna, annak rögtön elvonják a fizetése felét, ezért sokan inkább nem is dolgoznak. Közben a fél szegénytelep eladó.
  • A közeli Dányon hasonló a helyzet.
  • Honnan jött a sok tartozás, és mihez kezdenek most vele?

Kis, kétszobás ház áll a Pest megyei Dány szegényebbik szélén. Hullik a faláról a vakolat, a tetőn pedig egyre kevesebb a cserép. Ebben a házban lakik már több mint négy éve Angéla, a párjával, és három kiskorú gyerekkel. A harmincas nő az elmúlt egy évben munkanélküli volt, a gyerekeket nevelte, a családot pedig a párja tartotta el. Sokan vannak ezzel hasonlóan a dányi szegénytelepen, kevés a munkahely, így a helyiek főleg alkalmi vagy feketemunkából tartják el magukat

Angéla helyzete decemberben megváltozott, ugyanis munkát kapott egy közeli gyárban.

Hiába azonban a legális, bejelentett munkahely, a fizetésének közel felét jó darabig nem fogja megkapni. Éppen azért, mert az új állása legális és bejelentett.

A szegénysoron lakó, nincstelen nő nevén ugyanis több százezer forint tartozás van, amely közmű-számlatartozásból, áramlopás miatti büntetésből és 12 éve kamatozó gyorskölcsönből tevődik össze. Abban a pillanatban, hogy látható jövedelme keletkezik, a végrehajtók elkezdik tőle vonni a fizetésének a felét, másképp ugyanis képtelenek behajtani tőle a tartozást. Ő pedig képtelen fizetni, a korábbi években havi 57 ezer forintot követelt tőle a közműszolgáltató cég, holott a havi jövedelme mindössze 27 ezer forint volt, amely a családi pótlékból tevődött össze.

Angéla munkát kapott, de a fizetésének csak a felét kapja megFotó: botost/444.hu

Angéla története csupán a jéghegy csúcsa, a magyar szegénytelepek lakóira jellemző, hogy egy vagy több tartozás van a nevükön, amely személyenként akár a több millió forintot is elérheti.

A tartozás nehezíti, hogy új életet kezdjenek, visszafizetni pedig alig van esélyük: a legtöbb tartozás gyorsabban kamatozik, mint amennyi pénzzel törleszteni tudnák.

A Budapesthez közeli Bag és Dány szegénytelepein jártunk utána, hogyan szedtek össze a szegények milliós tartozásokat az elmúlt húsz évben, és mi lesz így velük?

300 év alatt sem jutnának a végére

“400 ember él a bagi telepen, az össztőketartozásuk 183 millió forint” - mondta a 444-nek Kovács Krisztina, a Bagon és Dányon működő Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársa. Az egyesület két éve mérte fel a telepen, kinek milyen tartozásai vannak, miután rájöttek, hogy a lakóknak napi szintű problémát okoznak a felhalmozódó közműszámlák és hitelek. A jogsegélyprogramjuk során ugyanis nyilvánválóvá vált, hogy a helyiek nagyrészt részletfizetési kérelmek megfogalmazásában kérnek tőlük segítséget.

“Azt szeretnénk elérni, hogy ne csak részletfizetéseket kérjenek, hanem kvázi jogon belül kerüljenek, és legálisan éljenek” - mondta Kovács Krisztina. Ezt azonban rengeteg dolog nehezíti, kezdve azzal, hogy a tartozások miatt már gyakorlatilag a ház sem az övék, amelyben élnek.

Legelőször azonban érdemes átnézni, egyáltalán milyen tartozásokról van szó.

Szocpolhoz tartozó lakáshitel: A 90-es években rengeteg telepen élő igényelt szocpoltámogatást, amelyből aztán házat építettek maguknak. Sokan azonban nem csak az állami támogatást vették fel, hanem banki hitelt is igényeltek mellé. A bagi szegénytelep házai közül szinte mindegyik terhelt hasonló hitellel. “Mindenki örült az állami támogatásoknak, adósságspirálba kerültek - mondta Kovács Krisztina.

Volt olyan bagi család, amely tízmillió forint hitelt vett fel a szocpol mellé, amelynek a nagy részét el is vitte az építkezési vállalkozó. Sokukat azonban egyszerűen átvertek, a sokmilliós hitelek ellenére a házak többségébe a közmű sem lett bekötve, és nincs bennük például fürdőszoba sem.

Folyószámlahitel: Bag és Dány környékén korábban ipari parkok működtek, azokban pedig sok helyi talált legális munkát. Volt fizetésük, amely a saját bankszámlájukra érkezett. Kovács Krisztina szerint ekkor terjedtek el a telepeken a folyószámlahitelek. Ezek nem tettek ki nagy összegeket, épp csak annyit, hogy a tulajdonosuk a hó elején érkező fizetésével kerüljön pluszba. Aztán akkor, amikor nagyobb hullámban elkezdtek megszűnni a munkahelyek (2005 és 2010 között), ezek az emberek hirtelen fizetés nélkül találták magukat 100-150 ezer forintos folyószámla-tartozással.

A két, lassan évtizedek óta kiegyenlítetlen hiteltartozás Damoklész kardjaként lebeg a telepiek feje fölött.

A 90-es években felvett jelzáloghitelek törlesztését még akkor abbahagyták, miután kiderült, hogy az a havi részlet, amellyel törleszteni tudják, nem elég arra, hogy csökkenjen a tőke. “Havonta minimum 50-60 ezer forintot kellene belerakniuk, de a tartozást így sem tudnák visszafizetni” - mondta Kovács Krisztina.

A telepiekről tudni kell, hogy az elsődleges bevételi forrásukat a közmunka és az alkalmi munka jelenti, már ha egyáltalán van munkájuk. Többségében sokgyermekes családokról van szó, ahol az egy főre eső jövedelem mindössze 30 ezer forint (egy átlagos, többgyermekes magyar családban ez 65 ezer forint).

Az elsődleges bevételi forrásuk a közmunkaFotó: botost/444.hu

A folyószámlahitelekkel hasonló a helyzet, az az 5-10 ezer forint, amelyet bele tudnának tolni havonta a törlesztésbe, semmire sem elég. Így a kamatokkal együtt a 100-150 ezer forintos hitelek azóta 700 ezer forint fölé kúsztak.

“Egyszer kiszámoltam, hogy ha minimális mértékben el tudnák érni, hogy ne nőjön, hanem csökkenjen a tartozás, akkor is 300 év múlva jutnának a végére” - mondta Kovács Krisztina.

A bank azonban már évekkel ezelőtt továbbította a követelést egy végrehajtónak. Akinek azonban nincs mit behajtania.

A fél szegénytelep eladó

A követeléskezelési szabályok szerint van egy sorrend, amely alapján a végrehajtók az adósságokat behajtják. Ennek az első pontja a bankszámla inkasszózása. A faluvégen élő szegényeknek azonban már rég nincs bankszámlájuk. A fizetésüket feketén, kézbe kapják, vagy közmunka esetében a postás hozza.

A következő lépcsőfok a munkabér egy részének tiltása. Ez a közmunkánál is lehetséges, ha valaki kiskorú gyereket nevel, a fizetés harminchárom százalékát, amúgy pedig felét vonják el.

“Volt olyan ügyfelünk, aki közmunkában dolgozott, letiltották a fizetésének a felét, így napi 8 óra munkáért havonta csupán 25 ezer forintot kapott. Ez kétezerrel forinttal több az álláskeresési segélynél, amit akkor kapna, ha egyáltalán nem dolgozna. Nem érte meg neki, kilépett inkább” - mondta Kovács Krisztina.

Ha nincs fizetés, akkor jönnek az ingóságok, végül pedig a ház. Az elmúlt évtizedekben a bagi szegénytelep 50 családja közül 36-nak már árverésre bocsájtották a házát. A dányi szegénytelepről a Bagázsnak nincs ilyen pontos kimutatása, az ottlakók azonban azt mondták, hogy minden második ház kint lóg a hivatal palatábláján, eladásra felkínálva. Ha ennyi ingatlan nem is, a telepi házak egy része valóban ott sorakozik az önkormányzati hirdetőtáblán:

Fotó: botost/444.hu

“A mi lakásunk 200 ezer forintért van kirakva” - mondta Hajni, aki kilenctagú családjával él Dány szélén. Ő egyáltalán nem aggódik amiatt, hogy eladják a fejük fölül a házat, szerinte nincs olyan ember, aki megvásárolna egy telepi házat, és biztos, hogy a helyiek sem fogadnák szívesen. “Idegen ember nem jön ide” - mondta.

A folyamatosan eladásra kínált házaknak viszont van egy nagyon hétköznapi következménye is: sokan úgy költöznek az egyik ingatlanból a másikba, hogy semmilyen adásvételi szerződést nem írnak (hiszen a tartozás miatt nem is tudnának). Így azonban követhetetlen, ki hol lakik, és hogy az adott ház kinek a tulajdonában van éppen.

Nincs olyan ember, aki megvásárolna egy telepi házatFotó: botost/444.hu

Hajni szerint a nővére például csak az édesanyjuk halála után tudta meg, hogy közel egymilliós tartozás szállt a nevére az örökségével, mert a nő kezességet vállalt egy ingatlanért, azaz az ő nevén volt.

Egyik napról a másikra élnek, megörültek a pénznek

Az évek óta húzódó adósságok csapdáját a legjobban Lakatos Heléna példája mutatja. A 37 éves, négy gyerekes nő sorsa tele volt viszontagságokkal. Egyedül érkezett tizenéves korában a bagi szegénytelepre, elveszítette gyermekei apját, drogfüggő lett, de sikerült felhagynia vele, végül pedig olyannyira rendbe tette az életét, hogy ma már Budapesten lakik egy albérletben, és négy éve a Prezinél dolgozik (róla itt olvashat bővebben).

A tartozások azonban éppen akkor tették tönkre majdnem az életét, amikor végre úgy látszott, hogy minden rendbe jön. Heléna a kétezres évek elején nyitott először bankszámlát. Akkor már egyedül volt a gyerekekkel, és egyszerűbbnek találta, ha a családi pótlék és az árvasági segély a számlára érkezik az államtól. “A legtöbb ember nyitott akkor a telepről” - mondta.

Heléna úgy emlékszik, hogy ezután a bank neki és a szomszédainak is automatikusan lehetőséget biztosított arra, hogy a számlára érkező jövedelmük másfél-kétszeresét felvehessék. Magyarul folyószámlahitel-lehetőséget kaptak. Ők pedig éltek is vele.

“Elég nagy a szegénység, egyik napról a másikra élnek az emberek, megörültünk ennek a pénznek” - magyarázta.

Egyik napról a másikra élnek az emberekFotó: botost/444.hu

Sokuknak iskolája sem volt, nem tudták, milyen következménye lesz a pénzfelvételnek. Aztán egyszer csak elkezdték elvonni a családi pótlékra kapott pénzt a számlájáról, ő pedig akkor inkább megszüntette.

Közel tíz éven keresztül alig hallott a hitelről, néha jött egy levél a banktól, de mivel esélye sem volt arra, hogy bármennyit is visszatörlesszen, ezért nem foglalkozott vele. Aztán 2013-ban elkezdett dolgozni a Prezinél, nem sokkal később pedig szóltak neki a pénzügyről, hogy baj van: a fizetése harmadát elvonta a végrehajtó.

Kiderült, hogy a kétezres évek elején felvett kétszázezer forint már egymilliónál jár, és megtoldották még plusz háromszázezerrel is.

Utóbbit egy szocpol ügy miatt, amelyet akkor, amikor meg volt szorulva, a nevére vett. Aztán a házban, amelyet felhúztak belőle, és amelyben ő soha nem lakott, többszázezres közmű-tartozást halmozott fel az ottlakó.

“Nagyon kétségbe voltam esve, mit fogok ezzel kezdeni. Albérletben laktam, gyerekeket neveltem, a pénzt így is be kellett osztanom” - mondta, amikor elkezdték elvonni a fizetése harmadát 2013-ban. Részletfizetést csak hat hónapra adtak volna, az pedig neki túl kevés volt.

Végül segítséget kért, a pénzt pedig a főnöke, más magánszemélyek és az őt alkalmazó cég dobta össze, kifizették egyben, majd ő másfél éven keresztül havonta törlesztett nekik, így jutott a végére.

“Szerencsés embernek érzem magam, hogy ilyen munkahelyem és ennyi segítségem van, de ez nem mindenkinek adatik meg” - mondta Lakatos Heléna. “A telepen rengeteg ember van hasonló helyzetben, ők csak húzni tudják az egészet, visszafizetni nem, hiszen örülnek, ha enni tudnak adni a gyerekeiknek” - tette hozzá.

Behívták az utcáról, felvette az adatokat, másnap hozott 50 ezer forintot

A hitelfelvétel egy felelős döntés, egy komolyabb, több évre szóló hitel felvétele esetén még a felsőfokú végzettséggel rendelkező igénylőket is kiokosítják a banki alkalmazottak, majd közjegyző ellenőrzi, hogy felelős döntést hoznak-e.

Egy szimpla folyószámlahitel esetén ilyenre nincs szükség, a bagi és a dányi telepen élők körében azonban sokaknak még az általános iskolai végzettsége sincs meg, a velük való beszélgetésekből pedig az derült ki, csak felületesen értik, mekkora felelősséggel jár egy hitel. (A Bagázsnak külön programja van arra, hogy a sok esetben 40-50 éves felnőtteknek segítsenek elvégezni a nyolc osztályt).

“A legtöbben nincsenek tudatában annak, hogy mi fog történni. Én sem voltam tudatában, nem voltunk ilyen dolgokra felkészülve” - mondta a saját tartozásairól Lakatos Heléna.

Mások példáján pedig az látszott, hiába volt temérdek tartozásuk, és hiába voltak rossz tapasztalataik a hitelekkel és az elmaradásokkal, ez sem tántorította el őket attól, hogy ha megszorultak, akkor újra pénzt kérjenek kölcsön.

Tünde Dányon lakik, valaha tehetős embernek számítottak a férjével a környéken, de évekkel ezelőtt a férfi lebetegedett, nem volt képes már dolgozni, ma pedig már mindketten rokkantnyugdíjasok.

Először akkor lettek számlatartozásaik, amikor a férfi heteket töltött egy budapesti kórházban, Tünde pedig ápolta. A nyugdíjukból azóta is havonta vonja az elmaradásokat a végrehajtó. Később pedig akkor, amikor néhány évvel ezelőtt gyorskölcsönt igényeltek.

Tündéék nyugdíjából havonta vonják a tartozásaikatFotó: botost/444.hu

A gyorskölcsönök egy időben - egészen a közelmúltig - népszerűek voltak a szegénytelepeken. Nem csoda, se bankszámla, se bonyolult hitelbírálat nem kellett hozzá, az ezzel foglalkozó cég ügynöke személyesen vitte ki az igényelt pár tízezer forintot a telepre, majd személyesen ment havonta a törlesztőért. Épp csak a visszafizetendő pénz THM-e és a szolgáltatás költségei voltak magasak.

“Jött az Ica, este hozta a pénzt, ő is falusi” - mesélte Tünde. Ők pár éve vettek fel 80 ezer forintot, amikor megszorultak. Azóta sem fizették vissza. “Már hívtak, mondtam, fizetem ha lesz pénzem” - mondta Tünde. Hajni férje három éve vett fel ugyanígy gyorskölcsönt.

“A telepen járt egy ilyen képviselő, behívták az utcáról, felvette az adatokat, másnap hozott 50 ezer forintot” - mondta.

A férfi azóta sem fizeti a részleteket. “Nincs munkája, még szociálist sem kap” - magyarázta Hajni. Szerinte nem csoda, hogy ma már nem igazán kínálnak a telepen gyorskölcsönöket a cégek: szinte senki sem fizette vissza a korábban felvett összegeket. Így azok ugyanolyan, folyamatosan kamatozó adóssággá váltak, mint a korábbi hitelek.

Hajniék 50 ezer forintot vettek fel, azóta sem tudták visszafizetniFotó: botost/444.hu

Volt, aki tanult az esetből, és volt, aki nem. Hajni azt mondta, épp karácsony előtt gondolkodott azon, hogy az ünnepek miatt megpróbál gyorskölcsönt igényelni, de aztán elhessegette a gondolatot. “Túl drága” - mondta. Más azt mondta, szeretne igényelni, másból ugyanis nem tudná felújítani az omladozó házát. Ja, hogy már 12 éve is igényelt, de azt sem fizette vissza? “Gondolom még megvan, majd ha előkerül, részletet kérek” - mondta. Szükség volt rá akkor, mert gyerekek születtek, és szükség lenne rá most is.

14 család már elkezdett törleszteni

A Bagázs Egyesület az adósságkezelő programja keretében próbál segíteni a helyieknek a tartozásaik végére érni. Nehéz helyzetben vannak, mert nem csak az évtizedekkel ezelőtt felvett a hitelekkel, hanem a napi problémát jelentő közműtartozásokkal is foglalkozniuk kell. Villanyból, gázból és vízhasználatból is vannak elmaradások.

Egy-egy családnak havonta akár 100 ezer forintot is ki kellene pengetnie, ha minden törlesztőjét fizetné akarná, de így se érne az adósságai végére.

Kovács Krisztina azt mondta, a sok közül jelenleg két tartozás kiegyenlítésére koncentrálnak: a villanyszámlára és a folyószámlahitelre. Előbbit a helyiek kérték, a legtöbbjüknél ugyanis kikötötték a villanyórát, áramra pedig szükségük van, lopni pedig egyrészt veszélyes, másrészt az is folyamatos pénzbüntetéseket von maga után. A folyószámlahitelekről pedig a Bagázs munkatársai gondolták úgy, hogy kisebb összegekkel lehet esély visszafizetni, ha a követeléskezelők is partnerek.

Két tartozás kiegyenlítésére koncentrálnakFotó: botost/444.hu

A helyi áramszolgáltatóval már megállapodtak, hogy azokhoz a családokhoz, akik járnak az adósságkezelő csoportba, visszakötik az áramot, és előrefizetős órát szerelnek fel. Az összesen több millió forintot kitevő villanyszámla-tartozás egy részét elengedték, a másik részét viszont a családoknak vissza kell fizetniük, ebben segít az adósságkezelő csoport. Két év alatt havi 5, illetve 10 ezer forintot kell törleszteniük.

A folyószámlahitelek esetében hasonló konstrukcióban reménykednek: engedjen a követeléskezelő a kamattartozásból, és egyezzen bele hosszabb részletfizetési időszakba, akkor lehet esélye a telepieknek arra, hogy törlesszék a tartozást.

“Itt a követeléskezelőnek nyilván két választása van, vagy soha semmit nem lát a pénzéből, vagy kevesebbet és lassabban, de valamennyit lát” - mondta Kovács Krisztina.

Az adósságkezelő csoportot tavaly indították, harminc családdal. Ma már csak 14 család van benne, ők azóta is rendszeresen törlesztenek. A többiek szép lassan kiestek, Kovács Krisztina szerint ebben több tényező is közrejátszott: egyszerűen még nem tartottak ott, hogy törleszteni tudjanak. “Akik nagyon rosszul állnak, azoknak nem a törlesztés az első lépcső” - mondta. „Először a helyzetüket kell felmérni. Ha nincs munkájuk, segíteni kell nekik szerezni egyet. Ha nincs elég iskolájuk, akkor oktatni kell őket, a tartozásrendezés csak az utolsó lépés. Ez nagyon hosszú út” – tette hozzá.

A cikk elején megismert Angéla is a Bagázs segítségével szerzett végül munkát. Igaz, csak a felét fogja megkapni a bérének, mint ahogy a felét kapta az előző munkahelyén is.

“Nagyon sajnálom azt a pénzt, hiszen én szenvedek meg érte, én éjszakázom és én délelőttözöm érte, de kénytelen vagyok eltűrni. Az egy dolog hogy az egyik részét levonják, a másik részét viszont megkapom, így tudok cipőt, ruhát venni a gyerekeknek” - mondta.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.