John Amitrano biztonsági őrként dolgozik egy chicagói bárban. 2017-ben egy péntek éjjel éppen az eget kémlelte, és látott is egy repülőt elszállni a nagyváros felett, alatta pedig egy furcsán repülő, szárnyas, emberszerű valamit. Először azt hitte, denevér, de aztán meggondolta magát, amit ő látott, túl nagy volt, és túl karcsú volt a feje egy denevéréhez képest, izmos lábai, kiugró farka és emberszerű alakja volt, és furcsa, fel-le hullámzó mozgással repült.

John Amitrano az egyike annak az 55 chicagóinak, akik 2017-ben látták ezt a repülő, emberszerű dolgot a városban. Voltak, akik bagolyhoz hasonlították, mások repülő, gótikus vízköpőként írták le, megint mások pedig Molyembernek nevezték. A legtöbben repülni látták, de voltak olyan beszámolók is, amik szerint a lény autók motorháztetőjére huppant le, vagy ablakokon nézett be a vörös szemeivel.

A szokatlanul sok beszámoló természetesen a helyi média figyelmét sem kerülte el, több cikkben is beszámoltak a dologról, az összeesküvéselméletek kedvelői és a paranormális jelenségekben hívők pedig rögtön rárepültek a chicagói Molyemberre, egy férfi még könyvet is írt, amiben azt állítja, hogy Chicago környékén legalább három molyember élhet.

Az amerikaiak fantáziáját azért is izgatják nagyon a chicagói történések, mert az amerikai tömeghisztériák történetének egyik legismertebb epizódjában, 1966-ban és 1967-ben a nyugat-virginiai Point Pleasantben szintén nagyon sokan számoltak be arról, hogy látták a Molyembert. A helyi folklór később a megjelenését rossz ómennek könyvelte el, mert 1967-ben Point Pleasantben összeomlott egy híd a csúcsforgalomban, és a tragédiában 46 ember meghalt. A történetből nagyon híres regény született, a regényből pedig 2002-ben egy film Richard Gere és Laura Linney főszereplésével.

A Vice is beszámolt a chicagói molyember-észlelésekről, de ők az ufóhívők mellett megszólaltattak egy pszichológust is, aki elmondta, hogy azoknál az embereknél, akik ténylegesen hisznek a paranormális jelenségekben, gyakoribb, hogy látnak is paranormális jelenségeket. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ha valami furcsát látnak, akkor az agyuk igyekszik már ismert, vagy legalább már elképzelt dolgokkal feltölteni a képet. Azok pedig, akik hisznek például a Molyember létezésében, gyakrabban hiszik azt is, hogy a Molyembert látják, hiszen az ő agyukban ez kézenfekvőbb magyarázatnak tűnik, mintha mondjuk egy nagyon furcsán repülő denevért látnának. (Vice)