Rendhagyó beharangozóval készültem a huszonnegyedik fordulóra. Ha már az előző körből a szigetországi tartózkodásom okán kimaradtam, most egy - tippekkel és helyszíni saját képekkel tarkított - élménybeszámolóval vállaltam magamra a preview megírását.

Egy kedves ismerősöm évek óta Newcastle-ben él, tavaly év végén szerveztük meg vele ezt a kis kiruccanást. Ami a piszkos anyagiakat illeti - ami nyilván mindenkit érdekel - azzal, hogy időben álltam neki a tervezésnek komoly összegeket spóroltam meg. December végi foglalásokkal - a repülő Edinburgh-be, onnan vonat Newcastlebe, majd visszafelé a vonat Leedsbe, onnan busz az East Midlands-re végül repülő Budapestre - az utazás összesen körülbelül 47 ezer forintba került.

Természetesen gazdasági szempontból sokat számított az is, hogy a szállásért nem kellett fizetnem, illetve a vendéglátóm a newcastle-i egyetem dolgozójaként 17 fontért jutott hozzá egy 48 fontos meccsjegyhez. Itt meg is állnék akkor egy szóra, hogy leszögezzem: hatalmas tévhit, hogy Newcastle egy koszos bányászváros. Az elmúlt évtizedekben óriási teret nyert a helyi felsőoktatási intézmény, így aztán rengeteg a fiatal, és inkább illik a helyre az "egyetemi város" megnevezés. A közlekedés nem túl olcsó, de ha a belvárosban lakik valaki, akkor nem is kell buszoznia, elég a metróra jegyet venni.

Bizony, a metróra. Ennek az alig 300 ezres lakosságú városnak ugyanis van saját metrója, emellett több busztársaság, és egy repülőter is működik a Toonban. Szóval a metróval el lehet jutni a stadionig, a repülőtérre, a Tyne folyó torkolatának északi és déli részére, és még Sunderlandbe is. Maga géppark egyébként nem a legmodernebb, nagyjából mint a budapesti kisföldalatti és egy HÉV keveréke, csak jobb állapotú, tisztább formában.

Másnap, azaz pénteken a Tyne torkolata felé vettem az irányt, de csak egy rövidebb sétára futotta, mert 12:30-tól indult a stadion túra a St. James' Parkban. Na igen, az a 15 font megérte az utolsó penny-ig. Először megmutatták a legmagasabban található ülőhelyeket, amik egyébként - tekintve, hogy egy emelkedőre épült a stadion - a város legmagasabb pontjai is. Utána, lefelé haladva következtek a skybox-ok, amelyekben úgy tűnt, mintha egy szállodában lennénk. A folyosón lévő ajtók egy-egy olyan helyiségbe vezetnek, ahol enni- és innivalóval megrakott asztalok várják a meghívottakat, onnan pedig egy üvegajtón lehet kilépni a lelátóra, és elfoglalni a bőrkötéses székeket. Túravezetőnk szerint persze ide a tulajdonosok (többségében helyi érdekeltségű cégek) az üzleti vacsorákat szervezik, azaz sokan csak a kaja-pia miatt jönnek.

Ezek a boxok egyébként körülbelül 400 ezer fontba fájnak évente, ami horribilis összegnek hangzik, de azt az infót kaptam a helyszínen, hogy például az Arsenal esetében ugyanez a történet 1.2 millió font, és minimum tíz évre ki kell fizetni. Természetesen egyébként az Emiratesben sincs üres skybox, nem volt gond az a 12 milla. Közvetlen az elit alatt ülnek a sajtósok, még lejjebb - azaz legjobb helyeken -pedig a vezetőség. Mike Ashley és a sleppje, valamint itt van az szék is, ami előtt egy kis asztal van, telefonnal ide telepedik a kiállított edző, és innen tartja a kapcsolatot a kispaddal a vonalason. Kicsit retro, de jópofa.

Szóval itt névre szóló székek vannak, többek között két hely, ami Sir Bobby Robson nevét viseli. A legendás mester mindig ide ült feleségével, úgyhogy természetes volt, hogy a 2009-ben bekövetkezett halála után róla nevezték el a székeket.

Ezek után következtek az öltözők. A vendégek egy szűk folyóson át elérhető kicsi, fülledt, puritán helyiségben kénytelenek becuccolni, amiben az a durva, hogy 12-15 embernek lehet maximum kényelmes. Erre mondta a túravezető, hogy amikor pl. a Manchester City legutóbb ott járt, Guardiola teljes stábja és a játékosok majdnem harmincan nyomorogtak a levegőtlen öltözőben. A lélektani hadviselés eme formáját, egyébként még a 90-es években választotta Kevin Keegan, aki plusz falakat tetetett be az egyébként nagyobb helyiségbe, hogy szűkítse a teret. Elmondása szerint a legfőbb oka az volt, hogy ne biztosítsanak akkora teret a vendégeknek, ahol a menedzser úgy tud eligazítást tartani, hogy egy helyen állva, mindenkivel fel tudja venni a szemkontaktust.

Kicsinyes trógerkedésnek hangzik, de állítólag még így is a Newcastle vendég öltözője a #besztlíg csapatok közül az egyik legnívósabb. Túravezetőnk elmondása szerint a Selhurst Parkban, a Crystal Palace vendég öltözőjében fogas sincs, hanem szögeket vertek a falba, és oda lehet akasztani a cuccot... Állítólag ez egy teljesen bevett szokás.

A hazai öltöző már más kategória volt. Az egy dolog, hogy hatszor nagyobb, de a berendezés, a falak, a világítás, a tusoló, minden sokkal magasabb szinten volt. Miután itt is körbevezettek, következett a sajtószoba, azaz a hely, ahol megpróbálják megmagyarázni a bizonyítványt.

Végül pedig, a másfél órás túra utolsó állomásaként a csapat saját bevonuló zenéjére végigmentünk a pályára vezető folyóson ki, egészen az oldalvonalig. Még pár fotó, körbenézés, aztán fájdalmas búcsú, de csak másnapig.

A meccs napján nem volt tömeg, inkább folyamatosan szállingóztak a népek. A beléptetés teljesen sima volt. Semmi szkenner, minek is? A jegyet kell csippantani, - azon ott van minden - aztán egy szűk résen becsusszanni. az egyik oldalon üvegfal, mögötte egy jegykezelő. Lehet, hogy az arcról is készül közeli a jegy mellé, de nem biztos, hiszen az egész stadion be van kamerázva, ha kell, bárkit be tudnak azonosítani. A hely szépen lassan megtelt, a kezdésre több mint 51 ezer ember sorakozott fel. Teljes teltház azért nem volt, mert a Swansea-szurkolók a biztosított kettőből csak egy szektort töltöttek meg.

A mérkőzésről nehéz higgadtan írni. A kezdéskor remek hangulat, zászlók, ének tapsvihar. A Newcastle jól is kezdett, de vagy az utolsó passz hiányzott, hogy helyzet legyen, vagy a helyzet megvolt, de csak egy gyenge fejesre futotta. Aztán 20 perc után jött egy megdöbbentő fordulat. Az nyilvánvaló volt, hogy a Swansea nem fog fejetlenül rohanni, jó nekik az egy pont is., viszont az tényleg felháborító volt, hogy a Newcastle teljesen leállt. Sétálgattak, tanácstalanul lődörögtek, és az iram sem volt magasabb egy NB I-es meccsnél. Ennek hatására a közönség is bepunnyadt, és egy-két (ahogy ők mondják) "Fock off" bekiabálásán kívül szinte csendben ült mindenki. Mindezek ellenére a félidőben legalább három góllal kellett volna mennie a hazaiaknak...

A második félidő is elég unalmasan kezdődött, de aztán a 60. percben Swansea talált egy gólt. Ettől aztán magához tért a közönség és a Newcastle is. Falábú Joselu barátunk nyolc perccel a bekapott találat után egyenlített, és onnantól kezdve újra komolyabb volt az iram. Volt rendes buzdítás, jó hangulat, de persze nem sikerült. Maradt a döntetlen és az egy pont, ami annak fényében nagyon is siralmas, hogy szinte minden rivális pontot vagy pontokat szerzett a fordulóban.

Aztán pár nap múlva jött a hír, hogy a Newcastle eladásával kapcsolatos tárgyalások bedőltek. Mike Ashley szerint a szurkolóknak joguk van tudni, hogy nincs komoly ajánlat a képben. A vevő, Amanda Staveley viszont, kijelentette, hogy továbbra is meg akarja venni a klubot, és mivel nem kapott visszajelzést, úgy tekinti, hogy még érvényben van a (harmadik!) ajánlata.

A meccs után még pár napot a városban voltam, és a stadion környékén sokat lődörögtem. Benéztem a szurkolói boltba is: hivatalosan a fiamnak vettem ajándékot, de valójában persze én voltam a "gyerek a játékboltban" és hosszasan bámészkodtam a kismillió Newcastle-logós termék között. Úgy voltam vele, hogy ha már ott vagyok, ellátogatok Mordorba is, szóval megnéztem Stadium of Lightot Sunderlandben. Szép építmény, de maga a város elég putri, legalábbis déli szomszédjához képest.

Röviden ennyi. Nagy élmény volt, kívánom minden #besztlíg-szurkolónak, hogy átélhessen hasonlót a kedvenc csapatának otthonában. A fantasy-t, tippjátékot pedig a rendkívüli beharangozó ellenére se feledjétek!

Végül pedig a tippek:

Brighton & Hove Albion - Chelsea, szombat 13:30 Spíler Tv

A Chelsea múltheti döntetlenje után leszorult a dobogóról. Még egy baki nem fér bele. 1-2

Arsenal - Crystal Palace, szombat 16:00

A hazaiak veszítettek, a vendégek nyertek múlt héten. Meglepetés volt mindkettő, most viszont ilyenről szó sem lesz. Sima liba. 3-0

Burnley - Manchester United, szombat 16:00 Spíler Tv

Sean Dyche megpróbálja meglepni José Mourinhot, és valamennyire sikerül is neki. 1-1

Everton - West Bromwich Albion, szombat 16:00

Theo Walcott érkezése után Sam Allardyce kijelentette, hogy a 33 fős keret egy kicsit sok, ezért elad pár játékost az elkövetkezendő napokban. A bőség zavarában azért a WBA-t legyőzik. 2-0

Leicester City - Watford, szombat 16:00

Két "ikszelő" csapat megint kénytelen lesz beérni egy-egy ponttal. 1-1

Stoke City - Huddersfield Town, szombat 16:00

Mindkét csapat elég rossz szériában van, ugyanolyan lelkiállapotban, ugyanolyan motivációval vághatnak neki ennek a meccsnek. A Huddersfieldnek nem fog sikerülni egy hideg, esős délutánon a Britanniában. 1-0

West Ham United - Bournemouth, szombat 16:00

A hazaiak és a vendégek is szépen összekapták magukat az elmúlt hetekben, igazából mindkettejüknek belefér egy döntetlen. Nem fognak beleszakadni ebbe a meccsbe. 0-0

Manchester City - Newcastle United, szombat 18:30 Spíler Tv

A Swansea ellen volt lehetősége a Newcastlenek, a veretlenségét elveszítő City ellen nem lesz. 5-0

Southampton - Tottenham Hotspur, vasárnap 17:00 Spíler Tv

Ez a Soton most nagyon mélyen van, és ilyenkor nem a Tottenham az ideális ellenfél a gödörből történő kimászáshoz. 0-2

Swansea City - Liverpool, hétfő 21:00 Spíler Tv

A Swansea megúszta a Newcastle ellen idegenben, de most más kaliberrel találkoznak. Csúnya vége lesz. 0-4