Az Economist brüsszeli tudósítója közölt egy hosszabb elemzést a napokban az EU új hosszú távú költségvetési tervezetéről, az úgynevezett többéves pénzügyi keretről. Ugyan az EU közös költségvetése mértékét tekintve nem óriási, idén is például az össz GDP egy százaléka, 145 milliárd euró a keret, az elosztási kérdésekről így is komoly politikai viták indultak meg, melyekben Magyarország neve is többször előkerült. 

Fontos, hogy a költségvetést egyhangúlag kell elfogadnia a tagállamoknak, és a tervek szerint 5-7 éves periódust fedhet majd le 2021-től kezdve. Mint az Economist cikke is fogalmaz, mivel az EU költségvetése nem tud deficitbe fordulni, és költségvetési tartalék képzésére sincs mód, ezért az összes ilyen tárgyalás egy zéróösszegű játszma a gazdagabb és szegényebb államok között, melyeken állítólag nagyon kiélezett, feszült viták szoktak menni.

Az idei tárgyalások még keményebbnek ígérkeznek, a cikk szerint legalább három ok miatt: egyrészt az egyik legnagyobb befizető, Nagy-Britannia távozása egy 12 milliárd eurós hiányt üt az éves költségvetésen, amit nyilván valamilyen megoldással pótolni kell majd. 

Másrészt probléma lehet az is, hogy új összegeket kell keríteni olyan területekre, ahol az EU többet szeretne tenni a jövőben, elsősorban a biztonsági és a migrációval kapcsolatos kérdések tartoznak ide, és könnyen elképzelhető, hogy ez a főleg kelet-európai tagállamok számára fontos kohéziós alapok rovására történhet meg. Végül pedig egyre több jelét látni annak, hogy nagyobb politikai súllyal rendelkező tagállamok fegyverként használnák a közös költségvetést a renitens tagállamokkal, így elsősorban Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. 

Az Economist cikke szerint az egyik ilyen problémás terület a migráció kérdése: mit lehet kezdeni azokkal a tagállamokkal, melyek a korábban vállalt kötelezettségeiket sem teljesítik, és így nem segítik a görög és olasz ellátórendszerre nehezedő nyomás enyhítését. Az ötlet, hogy a támogatási pénzek megvonásával lehetne büntetni a vonakodó tagállamokat, már 2015 óta napirenden van, az utóbbi időben pedig egyre többször előkerült, a holland kormánykoalíció például nyíltan is kiállt emellett az ötlet mellett. 

A másik érzékeny terület a jogállamisághoz köthető: itt szintén Lengyelország és Magyarország neve került elő. A kérdés az, hogy hogyan vegye rá az EU a nemzeti kormányokat arra, hogy tartsák tiszteletben a független intézmények működését. 

És ugyan a francia és a német kormányoknak más véleménye lehet az EU jövőjéről, de az látszik, hogy a jogállamiság védelméről egyikük sem fog egykönnyen lemondani. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy Emmanuel Macron megválasztása után nem sokkal nekiment azoknak az országoknak, ahol EU-s forrásokból csökkentik a társasági adót, szakértők egybehangzó állítása szerint Magyarországra utalva ezzel. 

A lap cikke szerint nehéz jelenleg a költségvetésen kívül más módszert elképzelni, ami a szabályok betartására vehetne rá országokat. Nem véletlen, hogy több EU-biztos is utalt már arra a közelmúltban, hogy össze kéne kötni a finanszírozást és a jogállamiság helyzetét. Ráadásul e narratíva szerint ha kevesebb pénzt kapnának azok az országok, ahol mondjuk sérül az igazságszolgáltatás függetlensége, az nem is büntetés lenne, hanem egyszerűen csak felelősen kezelnék az uniós adófizetők pénzét. Hogy ebből mi valósítható meg a valóságban, arról rengeteg vita fog szólni a közeljövőben.