A világ legnagyobb demokráciájában még mindig halál jár azért, ha szeretsz valakit

  • Egy indiai bíróság decemberben hat embert ítélt halálra becsületgyilkosság miatt. Egy apát, és öt bérgyilkost.
  • Azért kellett bűnhődniük, mert a nyílt utcán, 120 ember szeme láttára szétszabdaltak késekkel egy fiatal párt, akik a kasztjukon kívül házasodtak.
  • Hasonló ügyek alig jutnak bíróság elé, pedig évente több száz becsületgyilkosság történik Indiában.
  • A megkéselt házaspár női tagja azonban most beleállt az ügybe, és maga kért halálbüntetést a szüleire.

Shankar és Kausalya aznap reggel 9-kor ébredtek. Vasárnap volt, ők pedig már nyolc hónapja házasok voltak. Elbuszoztak a piacra, hogy Shankarnak ruhát vegyenek, a fiúnak ugyanis másnap jelenése volt egy rendezvényen a főiskolán. Kausalya egy pink pólót nézett ki a férjének, de ő végül inkább egy zöldet választott. “Az jobban tetszene” - mondta. Kicserélték a pólokat, kiléptek a boltból, és átvágtak a tömegen a buszmegálló felé. Közben arról beszélgettek, mit főzzenek ebédre.

Félúton jártak, a forgalmas piac közepén, amikor négy férfi mögéjük lépett, és a hosszú késeikkel elkezdték őket kaszabolni, mintha csak sövényt vágnának az út szélén.

Az egész körülbelül 36 másodpercig tartott, Shankar és Kausalya is próbált menekülni, de egyikük sem tudott. Amint végeztek, a támadók felszálltak a motorbiciklijükre, és komótosan távoztak. Az egészről azért lehet ilyen részletesen beszámolni, mert egy közeli térfigyelő kamera mindent felvett. Meg egyébként is, 120 járókelő látta az egészet.

A párt a hamarosan kiérkező mentők vakarták fel a véres aszfaltról, és vitték kórházba. A 60 kilométeres úton a mentősök ültek elöl, a sérült pár pedig hátul. Shankar azt mondta az ájulás szélén lévő feleségének, hogy hajtsa a fejét a mellkasára. A nő élt, amikor beértek a kórházba, a férfi már nem. 34 késszúrást találtak a testén.

Kausalya húsz napot töltött a kórházban, az arcát össze kellett varrni, a testét 36 öltéssel tették rendbe. A nő azt mondta a rendőröknek, pontosan tudja, kik és miért késelték meg őket. A támadók egyike ugyanis azt ordibálta neki, hogy “miért szeretted őt?”

Kausalya szerint a támadást a saját szülei rendelték el, akik holtan akarták látni őt és a férjét. Az egésznek az oka pedig egyszerűen az volt, hogy Shankar alacsonyabb kasztból származott, mint Kausalya és a családja.

A fiatal pár brutális története mindennél jobban rámutat arra, mennyire intenzíven él még Indiában az ötvenes években eltörölt kasztrendszer, amelyet a kormányzat azóta is folyamatosan próbál felszámolni, de egyszerűen képtelen rá. Kausalya viszontagságai a kaszton kívüli, szerelemből történt házassága miatt nem a támadással kezdődtek, sőt, még csak véget sem értek azzal, hogy elveszítette a férjét.

200 millió kirekesztett él Indiában

India az 1,3 milliárd lakosával a Föld második legnépesebb országa (Kína után), és egyben a legnépesebb demokráciája. A hinduk és kisebb számban muszlimok lakta ország 1947-ben vívta ki függetlenségét a Brit Birodalomtól, és 1950-ben alakult köztársasággá. Az ország vezetői lényegében azóta küzdenek India több évezredes belső hiearchiájának, a kasztrendszernek a felszámolásával.

A kasztrendszer négy nagyobb, és több ezer kisebb kasztra osztja fel a népet. A kasztok szabályai előírják azokat a foglalkozásokat, amelyeket az adott kasztba tartozó indiaiak végezhetnek, megszabják, hol ehetnek, élhetnek. Az egész rendszer lényege, hogy a különböző kasztba tartozó emberek ne keveredjenek egymással, az alacsonyabb kasztokba tartozók pedig kiszolgálják a privilegizált felsőbb kasztokba tartozókat.

Az egyik legszigorúbb szabály ezért éppen az, hogy az egyes kasztokba tartozó indiaiak ne házasodjanak egy másik kasztba tartozó indiaival.

Az indiai kormány az 50-es években illegálissá tette a kasztrendszert, az alsóbb kasztokban élők számára pedig kvótákat ajánlottak fel, hogy az évezredek óta elnyomásban élő kiszolgáltatottak a hátrányaik ellenére is bejuthassanak egyetemekre, vagy munkát kapjanak az államigazgatásban. A reformok a hatalmas ország egyes részein remekül működtek, főleg a nagyobb városokban, ahol a különböző kasztok képviselői amúgy sem éltek annyira szeparáltan egymástól. Máshol viszont megbuktak.

A nagyvárosoktól távol, egyes tartományokban, az indiai vidéken a kasztrendszer ma is erős. 2016-ban a BBC olyan emberekről számolt be, akiket a házuk felgyújtásával fenyegettek meg felsőbb kasztokba tartozó indiaiak, csak azért, mert riska-fuvarozásba kezdtek a környékükön, vagy azért, mert bojkottálták a kasztjuk által rájuk szabott feladataik elvégzését (például a halott állatok eltemetését).

Más háza köré meg egyszerűen csak egy hatméteres falat húzott a felsőbb kasztba tartozó szomszédja.

A legtöbb megkülönböztetés az úgynevezett dalitokat éri. Ők az érinthetetlenek csoportjába tartoznak, akiket a kasztrendszer olyannyira diszkriminál, hogy még saját kasztot sem kaptak: kívülállóként tekintenek rájuk. Holott 200 millióan élnek az országban.

Az India egyik nyugati tartományában készített felmérés szerint az ottani dalitok számára tiltják a belépést majd mindegyik templomba. Az állami iskolák felében külön sorba állítják őket az ebédszünetben, a falvak nagy részében pedig nem temetkezhetnek a temetőkbe. Mindez csak pár a sok megkülönböztetés közül, a legkegyetlenebb azonban még mindig az, hogy egy felsőbb kasztba tartozó fiatal nem házasodhat egy alsóbb kasztba tartozó fiatallal. Különben halálra késelik az utcán.

Shankar dalit származású indiai volt, Kausalya családja pedig a befolyásos thevar kaszthoz tartozik.

A buszsofőr árulta be a fiatal párt

A két fiatal távolabb nem is állhatott volna egymástól. Shankar egy alkalmi mezőgazdasági munkás fia volt, aki egy egyszobás lakásban élt négy másik családtagjával. Kausalya egy 38 éves pénzügyes lánya volt, ők egy kétszintes házban laktak.

A lány stewardess akart lenni, szülei azonban nem engedték neki, mert akkor túl rövid szoknyát kellett volna viselnie. A párválasztást hasonlóan tradicionális módon képzelték el: egyszer kérőket vonultattak fel előtte, aki összeházasodtak volna vele, persze, a saját kasztjából. Kausalya visszautasította mind. Erre a szülei főiskolára küldték, de abban volt sem volt köszönet.

“Nagyon szigorú volt. Nem mehettünk ki a kampuszról. Nem beszélhettünk fiúkkal. A férfiak és nők elkülönülten ültek az osztályteremben. Még az iskolabuszon is. Ha a biztonságis azt látta, hogy a fiúkhoz beszélünk, elmondta a szüleinknek. Fojtogató volt” - mondta.

Mégis, egyik nap egy mérnöknek tanuló fiú odament hozzá, és megkérdezte, hogy szeret-e valakit? Kausalya nem válaszolt, inkább elsétált. De a fiú másnap is odament hozzá, akkor már azt mondta, úgy gondolja, hogy ő szereti a lányt. Harmadnap már eljutottak oda, hogy a lány azt mondja, nehézségeik lennének, ha járnának. Egy ideig kerülgették egymást, míg a lány rá nem jött, hogy igazából nagyon is tetszik neki a fiú. Ő volt Shankar.

A kapcsolatból viszont nem lehetett semmi, mert a lány felügyelet nélkül ki sem léphetett otthonról. Ezért 18 hónapon keresztül a WhatsAppon üzengettek egymásnak. Ezután pedig úgy tudtak egymással találkozni, hogy a lány felvett egy japán kurzust, ezért tovább maradhatott az iskolában, és a fiúval mehetett haza a rendes, menetrendszerű buszjáraton.

Hiába, 2015 júliusában a szülei mégis tudomást szereztek a kapcsolatról. Nem is akármilyen módon: a buszvezető volt, aki beárulta őket, miután kiderítette, hogy hol lakik Kausalya.

A lányt ezért kivették a főiskoláról, és elvették a mobiltelefonját. Kausalya ezt nem hagyta annyiban, és másnap elszökött hazulról Shankarhoz, akivel azon nyomban össze is házasodott. Majd rögtön elmentek a helyi rendőrőrsre, és védelmet kértek a kasztközi házasságuk miatt.

Kausalya szerint a rákövetkező nyolc hónap volt a legboldogabb időszak az életében, pedig a szülei már akkor mindent megtettek azért, hogy tönkretegyék őket:

  • Keresetet nyújtottak be a rendőrségen, azzal, hogy Shankar elrabolta a lányt.
  • Ezután ők maguk rabolták el a lányt, és elvitték egy sámánhoz, aki hamut szórt az arcára, és arra próbálta rávenni, hogy hagyja el a férjét. Végül Shankar vitte haza.
  • Felajánlottak négymillió forint értékű rúpiát a fiúnak, csak hogy hagyja ott a lányt.

Egyik sem ért célt.

Kausalya azt mondta, a támadás előtti héten a szülei meglátogatták, és megparancsolták neki, hogy menjen velük. Ő visszautasította. “Ha bármi is történik veled ezek után, azért nem vállalunk felelősséget” - mondta neki az apja.

Százakat gyilkolnak meg évente, még sincs sose elég bizonyíték

Shankar halála után a rendőrség kiderítette, hogy Kausalya apja kétszázezer forintnak megfelelő rúpiáért felbérelt 5 korábbi bűnözőt, hogy nappal a nyílt utcán öljék meg a lányát és a vejét.

Azért nappal és a nyílt utcán, hogy ezzel világos üzenetet küldjenek: ez történik, ha egy lány beleszeret egy alacsonyabb kasztú férfiba.

A támadókat és Kausalya szüleit a rendőrség letartóztatta a támadás után. A lány teljesen összetört a férje halála után, öngyilkosságot is megkísérelt, depressziós lett. Aztán azonban olyat tett, amelyet senki sem várt tőle: összeszedte magát és teljes mellszélességgel beleállt a gyilkosok és a szülei ellen zajló ügybe.

A becsületgyilkosságot, mint amilyen Shankar megölése volt, 2011-ben tette külön büntetési tétellé az indiai állam. Erre azért volt szükség, mert rengeteg ilyen gyilkosságot követnek el Indiában, csak 2014-ben 500 embert öltek meg azért, mert a kasztjukon kívül házasodtak (ez ráadásul csak a jéghegy csúcsa, sok esetet eleve fel sem tudnak deríteni). Az állam nem is aprózta el: kimondták, hogy aki ilyet tesz, azt kivégzik. Azóta azonban mindössze egyetlen ilyen esetben tudtak a bíróságok ítéletet hirdetni, mert a helyiek -főleg a dalitok, akik féltik az életüket - nem működnek együtt a hatóságokkal.

Shankar meggyilkolásának ugyanakkor 120 tanúja volt. Kausalya pedig végül nem csak hogy részt vett a bírósági eljárásban, hanem 58 alkalommal kérte, hogy még óvadék ellenében se engedjék szabadlábon a szüleit.Sőt, tanúskodott ellenük és végül, amikor a gyilkosokat és az édesapját halálra ítélték, azt mondta, reméli a vallomása is hozzájárult az ítéletehez. Még fellebbezést is benyújtott, amiért az édesanyját végül felmentették. Szerinte ő ugyanannyira bűnös.

“Én nem úgy látom őket, mint a családomat. Bűnözőnek látom őket, akiket bíróság elé kell állítani” - mondta, majd hozzátette, hogy nem akarja, hogy egy másik lány és fiú ugyanúgy szenvedjen, mint ő és a férje.

A gyilkosság 2016 tavaszán történt, a bíróság tavaly decemberben hozott ítéletet. Kausalya élete pedig közben teljesen megváltozott. Shankar családjához költözött, levágatta a haját, elkezdett karatézni tanulni, végül pedig a kasztrendszert ellenző csoportokba járni. Ma pedig már beszédeket mond, szerte a tartományban. Aktivista lett.

“Néha azt kívánom, bárcsak én is meghaltam volna, de akkor Shankar nem kapott volna igazságot, a szüleimet pedig nem büntették volna meg. Olyan sok ember segített nekem, ez inspirált arra, hogy folytassam a harcot a kasztok és a becsületgyilkosságok ellen” - mondta.

Kausalya történetét a BBC mesélte el egy az indiai nők esélyegyenlőségi harcát bemutató sorozatában.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;