Szerdán kezdődött a Fővárosi Törvényszéken a Teréz körúti robbantással vádolt P. László tárgyalása. A 2016 szeptemberében történt budapesti robbantásban hárman is megsérültek, köztük két rendőr életveszélyesen. A robbantás után a hatóságok hajtóvadászatot indítottak az elkövető ellen, P. Lászlót végül októberben fogták el Zala megyében, a terrorelhárítók páncélozott járművekkel vonultak fel a férfi ellen.

P. László ez után furcsa játékot kezdett játszani a nyomozókkal: hónapokig semmit sem volt hajlandó mondani, tagadta a bűnösségét, és nem ismerte fel magát a róla készült kamera-felvételeket.

Aztán 2017 elején hirtelen beszélni kezdett, és mindent részletesen elmesélt az ügyészeknek: beszámolt a bomba elkészítéséről, arról, hogy miért csinálta és hogyan követte el a merényletet. Az ügyészség végül tavaly decemberben emelt vádat ellene.

A szerdai tárgyalási napon aztán kiderült, P. László teljesen megborult: a tárgyalásra mosolyogva,a fejét ide-oda kapkodva érkezett, a vádirat és a korábbi vallomásai ismertetését pedig szótlanul, vakarózva ülte végig.

Jellemző, hogy a saját lakcímét sem tudta elmondani a bírónak, sőt, azt hitte, hogy a bíró a saját lakcímét akarja megtudni tőle.

Végül pedig azt mondta, nem tesz vallomást, sőt, minden korábbi vallomását visszavonja, és nem ismeri el a bűnösségét.

Hónapokon keresztül készült a robbantásra

P. egykedvűen hallgatta végig az ügyészi vádiratot, pedig abban arról volt szó, hogy a a férfi nagyon alaposan megtervezte a robbantást, több helyszínt is végigjárt, a robbanóanyagot meg a fél országon keresztül cipelte a táskájában.

A vádirat szerint P. 2013-an hagyta ott az iskolát, majd 2014 végén elhatározta, hogy bombát fog építeni. Ehhez végül 2016 márciusában kezdte el összevásárolni az alapanyagokat: a műtrágyát, a távirányítót, cukrot, mérleget, sőt, kávédarálót. A bomba összeállítása nem elsőre sikerült neki, a közeli erdőbe járt kísérletezgetni.

Végül sikerült előállítania, egy 4,5-9 kilogrammos, távirányítású bombát, amely már ölésre is képes volt.

Az ügyészség szerint P. a bombával célzottan rendőröket akart gyilkolni. Ehhez pedig hónapokon keresztül tartó terepfelmérést végzett: járt Pécsett, majd Budapesten, közben a hátizsákjában ott volt a bomba. Alkalmas helyszínt keresett a robbantásra. Először a Nyugati pályaudvart választotta, de ezt végül elvetette, ezután döntött a Teréz körút mellett.

Kifigyelte a környéken járőröző rendőrök útvonalát, ruhát vett, amelyben nem ismerik fel, és megtervezte a menekülő útvonalat is.

A férfi kétszer is elhelyezte a bombát a Teréz körúti kirakat előtti mélyedésben, de végül csak harmadszorra robbantott. Látta, ahogy a rendőrök elindulnak a Nyugatitól, eléjük vágott, elhelyezte a bombát, majd amikor mellé értek, távirányítóval robbantott.

A robbanás az ügyészség szerint olyan erős volt (a bombába helyezett szögek miatt pláne), hogy öt méteres körzetben bárkit megölhetett volna, de még 27 méteres körzetben is okozhatott volna súlyos sérüléseket.

A férfi az ügyészség szerint meg akarta ölni a rendőröket, majd el akarta venni a fegyvereiket. Ezt azonban végül nem tette meg, átlépett a testükön, elsétált az autójáig, és elhajtott.

Beképzelte, hogy szülei megfigyelik

Az ügyészség egy valamire nem tért ki a vádiratban: arra, hogy mi oka volt P. Lászlónak arra, hogy robbantson. Erre P. maga adott választ akkor, amikor tavaly februárban végre úgy döntött, hogy mindent bevall az ügyészeknek.

Az addig konzekvensen tagadó vádlott vallomása olyan hirtelen jött, hogy még az ügyészt is meglepte: P. védőjéhez fordult, hogy erről egyeztettek-e előre, mert ha nem, akkor most egyeztessenek. Egyeztettek, de P. biztosnak tűnt a dolgában, és ez után napokon keresztül beszélt az ügyészeknek.

P. elmondta, hogy már rég óta érdekelték a robbanószerek, korábban a petárdák, később azonban eldöntötte, hogy műtrágyából bombát készít. A tárgyaláson P. tagadta a bűnösségét, de akkor olyan részletesen beszámolt a bomba elkészítéséről, hogy a bíró vagy fél órán keresztül olvasta fel az erről szóló jegyzőkönyvet. A férfi a konyhában és a fürdőszobában kotyvasztotta az anyagot, a távirányítót pedig a nagykanizsai McDonald’s wifijéhez kapcsolódva rendelte meg, Kis Tibor álnéven.

A legmegdöbbentőbb azonban az volt, amikor P arról beszélt, mi vitte rá a robbantásra. Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy P. akkor már nem volt normális.

 A férfinak nehéz gyerekkora volt, apja a válás után például elrabolta az anyjától, és Dél-Amerikába vitte.

P.-t mindez teljesen összezavarta, 2014-re pedig az a kép alakult ki benne, hogy

• Az anyja és az apja valójában nem a valódi szülei.
• Édesapja pedig folyamatosan figyelteti őt civilekkel és rendőrökkel.
• Mindez azért, hogy bebizonyítsa, ő egy erőszakos ember, sőt, hogy a szülei tanulmányt írhassanak a viselkedéséről.

P. az ügyészeknek hosszan mesélt arról, hogy az édesapja hogyan figyelte Dél-Amerikában az akkori élettársat, álruhában. Egyszer például elbiciklizek egy telefonfülkéhez a fiúval, és azt figyelték (otthon nem volt telefonjuk). Végül P. arra jutott, hogy vele ugyanezt teszi az apja. A férfi annyira erősen hitt ebben, hogy amikor helyszínt keresett a robbantáshoz, végig azt hitte követik, és az őt megszólító járókelőkről is az volt a véleménye, hogy utána kémkednek.

A robbantást azért határozta el, hogy ezzel leleplezze az ellene zajló összeesküvést, leállítsa azt. A célpontok pedig azért lettek rendőrök, mert szerinte ők részt vettek az ellene zajló akcióban.

A Nyugati pályaudvart, mint lehetséges helyszínt is azért vetette el, mert ott katonák teljesítettek szolgálatot, meg sok volt a civil, ők pedig szerinte nem követtek el semmit.

“Nem akartam ölni” - mondta egyszer, csak a fegyvereket akarta megszerezni, de aztán hozzátette, hogy végülis mindegy, hogy a rendőrök meghalnak-e. A robbantásnál végül nem vette el a rendőrök fegyvereit, hanem elment.

A robbantó fejében olyan erősen élt az ellene szőtt összeesküvésről szóló képzet, hogy még a saját ügyvédjeiben sem bízott meg, szerintük ők is az apjának dolgoztak. A kihallgatás egy pontján azt mondta:

“A gondolataimat lehallgatják,és ezzel befolyásolnak engem”.

A robbantás után azt hazament, és végsősoron arra várt, hogy mi történik ezután.

Nem hitte el, hogy nem jöttek még érte

P-t az ügyészség nem csupán emberölés kísérletével és robbanóanyaggal való visszaéléssel vádolták meg, hanem terrorcselekmény előkészítésével is. Ezt a nyomozók arra alapozták, hogy P. laptopján találtak egy fájlt, amelyben P. részletesen beszámol arról, hogyan készítette a bombát, majd egymillió eurót követelt a Belügyminisztériumtól. Ha nem kapja meg, akkor kilátásba helyezte, hogy újabb robbantásokat hajt végre.

Ezt a levelet végül nem küldte el, csupán a gépén találták meg. Elküldött viszont egy másik levelet a BM nyilvános mail-címére, ebben leírta, hogyan készítette el a bombát. Amikor erről kérdezték, P. a korábbiakhoz képest is zavarodottabban válaszolt. “Hát szóltam”- mondta. Egy ponton pedig felemlegette, hogy a rendőrök miért nem jöttek hamarabb.

“Ezt csak azért küldtem el, mert egyszerűen nem hittem el, hogy nincs semmi” - mondta.

Azt mondta, több robbantást már nem akart végrehajtani (csak szilveszterkor petárdázni), a robbanóanyagoktól pedig csak azért nem szabadult meg, mert ő csinálta azokat. Pénzt pedig sosem akart a BM-től. Az ügyészek azt is hozzátették, hogy a kihallgatás során is folyamatosan nevetgélt. Azt mondta, ő már nem fog több bűncselekményt elkövetni, csupán egészségesen akar élni.

P. László a tárgyalás végén azt mondta. Ettől az egésztől elhatárolódik, visszavonja.

"Nem tudom részletezni azt a sok szenvedést, ami engem a börtönben ért... röviden, engem kínoznak, mindenféle technikákkal, amelyek nehezen észrevehetőek" - mondta.

A nyomozás során 18 ezer oldalnyi nyomozati irat gyűlt össze, 63 tanút, és 22 szakértőt hallgattak meg. A bíróság februárban fogja folytatni P. László perét. A tárgyaláson megjelent P három áldozata, köztük az a két rendőr, akiknek a robbanás életveszélyes sérüléseket okozott, de azóta már felépültek. Ők mindketten jelezték, hogy több milliós kártérítést akarnak az őket ért sérülések miatt.

P. László apja a tárgyalás után azt nyilatkozta, pszichikai okai lehettek annak, hogy a fia azt gondolja róla, hogy nem ő az apja. A férfi azt mondta, fia tudatmódosító szerek hatása alatt tehette a vallomást, és szerinte lehetetlen, hogy ő követte el a robbantást.