Interjút készített a 168 óra Till Attilával, a TV2 műsorvezetőjével. A beszélgetés legérdekesebb része az, amikor arról kérdezik, mennyire oké ott dolgozni, miközben ez megy:

Szóval, hogy a 168 óra kérdését idézzük, nem érzi, hogy személyében legitimálná a csatornát?

Till azt mondja, egyáltalán nem foglalkozik politikával, nem is szokott vitatkozni erről. 

„A TV2, mint bármelyik kereskedelmi tévé, sokszínű katyvasz. Szerintem hibás megközelítés, hogy egy ilyen médiumot minden műsorával együtt azonnal beerőszakolunk egy kétosztatú politikai térbe. Amit én csinálok a TV2-n, annak nincs politikai relevanciája, ráadásul a magánéletemben sem foglalkozom sokat politikával, mert nem érdekel, sőt inkább riaszt. Azt érzem, a függetlenségemet semmilyen módon nem befolyásolja, hogy milyen hírek mennek le a Tényekben. Ha szégyellem magam valamiért, az nem a TV2 hírműsora, hanem az, hogy miért nem foglalkoztat engem jobban a politika és a közélet.”

„A médiatér sehol a világon nem szűz a politikától, ne tegyünk úgy, mintha Vajna felbukkanásával valami új dolog kezdődött volna” - mondja.

Arra a kérdésre pedig, hogy Sebestyén Balázsék miért mennek neki bátrabban közéleti kérdéseknek, azt mondja:

„Ez alkati kérdés, nem gyávaság. Politikai ügyekben az én szám soha nem volt nyitva. Nem arról van szó, hogy régen politikai nyilatkozatokat tettem volna, most meg hallgatok. Ráadásul én nem is olyan műsorokban szerepelek, ahol ezeknek helyük van. Azzal meg kifejezetten nem értek egyet, ha azt akarja sugallni, hogy Balázsék egy-két politikai téma miatt nem legitimálnak semmit, én viszont mindent! Na, ez az a fekete-fehér gondolkodás, amit nem szeretek.”

„Valahol szégyellem magam azért, hogy nem vagyok egy forradalmár, de nem akarom feláldozni az életemet azért, hogy aztán semmi se változzon.”

Az interjú vége ez:

„Ráadásul nem látom, hogy ebben az országban miként lehetne közös nevezőre hozni a fejlődésről, az Európához tartozásról, a demokratikus szabályokról szóló különböző gondolatokat. Nem szeretnék egy életen át a közéleti viták labirintusában bolyongani, ahonnan jelenleg semmilyen kiút nem mutatkozik. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez helytelen gondolkodás. Elég sokat szoktam ezen rágódni.”

A teljes cikk itt olvasható, benne egy történet arról, mi történt Till Attilával a 2003-as marihuánalegalizációs tüntetésen.