Addig úgyis elfelejted, úgyhogy egyből elárulom, hogy a film utolsó előtti poénja egy nagyfaszú félfekete újszülött csecsemőre van felhúzva.

De hogy jutottam el odáig, hogy ilyen szörnyű dolgokat szivárogtathassak ki?

Az egész remek diliprojektnek ígérkezett: beülök a sajtóvetítésre és kritikát írok a Valami Amerika 3-ról.

Hogy ez nem is tűnik olyan nagyon vagány húzásnak?

Tényleg nem az, én azonban az a magyar ember vagyok, akinek a véletlenek egészen borzongató láncolatának köszönhetően úgy alakult az élete, hogy egyetlen részt sem látott a VA-filmek közül. Sőt nemhogy nem láttam az egy-kettőt, de valahogyan azt is megúsztam eddig, hogy akárcsak egy poént is elmeséljenek nekem bármelyikből. Továbbmegyek: még arról sem volt fogalmam, hogy egyáltalán milyen műfajú filmről van szó, azon felül, hogy nyilván valamilyen vígjátékról.

A kísérlet lényege tehát az volt, hogy mit tud mondani a jól bejáratott széria harmadik része egy VM-szűznek, akire egyszerűen nem hat semmiféle utalgatás meg kacsintgatás, az ismétléses poénokról, a "nahát, hogy megöregedtek"-effektusról és az öniróniáról nem is beszélve. Vagyis az, hogy megáll-e a film önmagában, a nosztagia mankói nélkül.

Mivel már úgyis belejöttem a poénok lelődözésébe, ezt is egyből elárulom: talán meglepő, de abszolúte megáll.

Mivel tényleg nem tudtam semmit, de semmit, a film első perceiben csak kapkodtam a fejem, mint kezdő közönségfilmes a gőzfürdőben:

mi a rák, ez valami egészestés Szeszélyes évszakok, kizárólag baszós-csöcsös poénokkal?

- kérdeztem magamtól az első snittek és a bevezető, parodisztikus autós lövöldözés után, amikor minden szereplő lélekszakadva, olyan túljátszott kabarélihegéssel esett be a Vajna-korszak leghiteltelenebb mű-terhespocakját viselő Ónodi Eszter lakásába, mintha a Mikroszkóp Színpad történetéről néznénk valami leleplező dokumetumfilmet.

Taxisok adták össze rá a pénzt?!

- tippeltem, miután el merték sütni az "ikrek" ≠ egyidős testvérek, hanem 1 nő 2 csöcse poént.

Középső csopisok adták össze rá a pénzt?!

- tippeltem, miután elsütötték, az "Ja ez a lábad? Aszittem farönk" poént. Ha lett volna hozzá elég bátorságom, ezen a ponton megkérdeztem volna a szomszédomat, aki egyébként nem filmkritikusnak, hanem cselesen bejutott nyugdíjasnak nézett ki, hogy szereti-e a körtét, és ha gyanútlanul azt válaszolta volna, hogy "igen", rávágtam volna a megsemmisítő kérdést, miszerint "a villanykörtét, te hülye??????", majd hengergőzni kezdtem volna a széksorok között a hisztérikus nevetéstől.

A kezdeti bizonytalanság azonban tényleg csak pár percig tartott, a Valami Amerika 3. ugyanis végig olyan vaskövetkezetességgel, átgondoltan és kegyetlen mennyiségben szállítja a legfárasztóbb szexista, ostoba picsás, buzizós és gecizős poénokat, pár borzalmas szar szóviccel feldobva, hogy engem azért elég hamar megvett. Egy filmet, ami nem áll meg ott, hogy az egyik fő humorforrásává a homoszexuális fogvatartottakat tegye meg, de képes arra, hogy a melegbanda főnökét Rezsónak nevezze el, aki az egyik jelenetben korongozós módszerrel állít elő egy köcsögöt, és amelyik filmben bármelyik végbényílásból előkerülhet egy szaros vipera, csak tisztelni lehet.

Fogalmam sincs, hogy a Valami Amerika 3. fárasztóan épít-e a saját, ezerszer elsütött vicceire, vagy hogy sokadjára is ugyanazt a sztorit akarja-e eladni nekünk, mint a Star Wars, mivel nem láttam az előző filmeket. Én most az új, potenciális nézőket képviselem. És ebben a minőségemben azt kell mondjam, a Valami Amerika tök profi film, amin a proliskodás meg a gyökérség szerelmesei jól el fognak szórakozni. Szupertahónak és überprolinak lenni ugyanis az életben sem olyan egyszerű, filmen meg főleg nem az. Az még semmi, hogy az ember kitalál egy rakás végtelenül kínos, az igazi filmritikusok által "altestinek" nevezett poént.

A Valami Amerika 3. azért hatásos film, mert összességében ügyes produkció: jó a ritmusa és profin megcsinált a forgatókönyve, ami ennél komolyabb műfajokban sem szokta jellemezni a magyar filmeket. A látvány is rendben van, itt nincs az embernek olyan érzése, mint mondjuk a Kincsem nézése közben, hogy valami tévéfilmet figyel. Nem nagyon akad benne üresjárat, a rövid bemelegítés után katyusaként lövi ránk az arckézbetemetősen kínos, ordenárénál ordenárébb "vicceket", és a nyaktörő tempón belül is képes összehozni néhány különösen felpörgetett nagyjelenetet. Ezt még akkor is tartom, ha kiderül, hogy az összes poént az előző két részből lopták.

A színészek nagyrészt látványosan élvezik a lehetőséget, és kiengedik magukból a mélyen rejlő Ihos Józsefet. Az összes főszereplő jól adja, engem csak Szervét Tibor manírossága zavart egy kicsit, és Pokorny Lia karádykatalinos hanghordozását sem annyira értettem, de ezek nem zavarták meg a kifinomult műélvezetet.

Írtam az elején, hogy én még azt sem tudtam, hogy milyen műfajúak a Valami Amerikák. Most már tudom, hogy a Budapest Európa Televízió Diridáré és Mercike és Mulatós Kata műsora című produkcióinak, a Dumb és Dumbernek és az amerikai rejszolós kamaszfilmeknek különös keverékei.

A szándékosan anti-PC proliskodás igazi amerikai filmes zsáner, ami a hollywoodi álszentségre adott egyfajta válaszként keletkezett. Nálunk soha senki nem volt PC, a négerezés itt nem punkos lázadás, hanem alapértelmezett, a nagymellű nők picsázása egyenesen elvárás, a műfaj mégis igen népszerű.

Jó ízlésű, normális ember természetesen nem tudna elmosolyodni sem ilyesmiken!

(Epilógus: a film legütősebb poénja, egyben legerősebb pillanata a "vége" után jön el. A stáblista közben ugyanis Dudás Gergely-i értelemben vett natív reklámok futnak a vásznon: a film néhány kulcsjelenetét láthatjuk újra, csakhogy picit átalakítva, éppen annyira, hogy azok a film legnagyobb szponzorainak reklámszpotjaivá váljanak. Az egyik ilyen beékelt minireklámban az Y. Bank bankkártyáját azzal ajánlják, hogy a kártya díjának egy részéből a bank általa kiválaszttott civil szervezeteket támogat. Miután ez elhangzott, a sajtóvetítés legnagyobb röhögését sikerült kiváltania.

Az Élet az igazi Herendi Gábor!)