A Current Biology című folyóiratban jelent meg egy tanulmány arról, hogy hogyan áll Borneó orangután-populációja, és nem sok jó hírük volt. Az indonéz szigetvilágban fekvő Borneó a bolygó harmadik legnagyobb szigete, és az orangutánok egyik legjelentősebb természetes élőhelye. 

De a most közölt kutatás szerint az elmúlt 16 évben százezerrel (!) fogyatkozott a számuk, ami döbbenetes mértékű visszaesést jelent, és nagyjából még ennyi példány élhet a régióban. A kutatók terepmunkával, illetve légi felvételek segítségével követik nyomon az orangutánok számának alakulását, valamint műholdképeket is használnak, melyeken meg lehet figyelni a természetes táj visszaszorulását és átalakulását. A most közölt eredmények alapján a populáció visszaszorulása jelentős volt ott, ahol komoly esőerdős területeket számoltak fel az emberek, hogy ott ipari léptékű mezőgazdasági termelést végezzenek helyette. 

Ugyanakkor a kutatók azt találták, hogy legtöbb orangután olyan területekről tűnt el, ahol az erdőknek nem esett bántódása. Itt a magyarázat a vadászat: a környéken élő ötezer emberrel készített interjú alapján az derült ki, hogy ugyan kevés vadász van, aki kifejezetten orangutánra vadászna, és a helyeik is szívesebben esznek disznót vagy szarvast, de ugyanakkor a vadászok nem vetik meg a szembejövő orangutánokat sem, amit azért szintén elfogyasztanak az emberek. 

Az orangutánok leölésének másik oka az erdőirtásokkal függ össze: az emberszabásúak természetes élőhelyüket elveszítve gyakran az emberek kertjeibe és ültetvényeire vándorolnak be, és nem ritka, hogy az emberek félelemből vagy dühből, de megölik az állatokat. 

Problémát jelent az is, hogy az orangutánok lassan szaporodnak: épp ezért korábbi kutatások már arra jutottak, hogy a faj akkor is kihalhat, ha 100 felnőtt orangutánra jutó egyetlen reprodukcióra képes nőstényt kivesznek a populációból, de ehhez képest a jelenlegi arány háromszor-négyszer nagyobb ennél, ami magyarázza, hogy miért szorult vissza ennyire a majmok száma. 

A kutatásban résztvevő három szerző ugyanakkor arról ír a Conversationban megjelent összefoglaló cikkükben, hogy van azért pozitív eleme is a történetnek: több orangután él ugyanis ezekben az erdőkben, mint ahogy korábban gondolták. Ráadásul vannak területek, ahol kifejezetten ép és egészséges populáció él, és ezek a háborítatlan zónák arra utalnak, hogy a faj nem fog teljesen eltűnni a bolygóról egyelőre. 

Az is kiderült, hogy az orangután sokkal jobban képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mint azt korábban gondolták: például képesek nagyobb távolságot gyalog, a földön is megtenni, ha így hozza a szükség, sőt, az étrendjükön is képesek alakítani, ha megváltozik az, hogy milyen típusú élelmiszerekhez férnek hozzá.

A kutatók arra jutottak, hogy a helyi közösségek és a földterületeket birtokló vállalatok segítségével, kormányzati és szakértői ellenőrzés mellett meg lehet menteni az orangutánok. Ehhez a gyilkosságok felszámolása kell elsősorban, valamint a megmaradt esőerdők védelme. (The Conversation)