Már az előkészítéskor is befolyásolhatták a cég emberei azokat a közvilágítási pályázatokat, amelyeken sokmilliárd forintot nyert a miniszterelnök vejéhez kötődő Elios Innovatív Zrt. – derül ki azokból a levelekből, amelyeket az EU csalás elleni hivatala, az OLAF küldött két érintett városnak. Az eddig megjelent cikkek alapján a városok által kiírt közbeszerzések feltételeit alakították úgy, hogy azok az Elios-t hozzák helyzetbe. Az OLAF leveleiből azonban az derül ki, hogy már a pályázatok előkészítésénél is felbukkantak a cég emberei, pedig ekkor hivatalosan még semmit sem tudhattak a tervezett beruházásokról. Az OLAF egy részletes jelentést is készített azokról a súlyos szabálytalanságokról, amelyeket a beruházásoknál derített fel, ezt a jelentést azonban a kormány nem hozta nyilvánosságra.

Hogy könnyebben megérthető legyen, hogy pontosan mi történt, röviden elmeséljük azt az évekig tartó és bonyolult folyamatot, aminek a végén az uniós pénzből utcai lámpa lett.

Évekig dolgoztak rajta

Amikor a magyar kormány egy-egy költségvetési ciklus elején megállapodik az Európai Unióval arról, hogy mennyi pénzt kap Magyarország a következő időszakban, akkor csak a főbb fejlesztési célokat határozzák meg. Ilyen cél lehet például az, hogy az adott több éves időszakban mennyit költhet az ország az energiatakarékosság javítására. Az EU-val közösen meghatározott célok megvalósítására már a magyar kormány írja ki a pályázatokat, amelyeket a magyar hatóságok bírálnak el.

Már 2009 elején is indult olyan pályázat, amelyben közvilágítás-korszerűsítésre is kérhettek pénzt az önkormányzatok, a nagy LED-lámpás dömpinget és az Elios későbbi sikerszériáját azonban egy 2012-es pályázat indította el, amelyen önkormányzatok szerezhettek pénzt energiatakarékosságot javító projektekre. A pályázati felhívás 2012 decemberében jelent meg, ezért emlegeti ezeket a pályázatokat – az OLAF jelentését egyedül megszerző és ismertető 24.hu cikke szerint – a csalás elleni hivatal 2012-es csomagnak. A pályázatban lehetett kérni pénzt épületenergetikai korszerűsítésre is, és az sem volt meghatározva, hogy a közvilágítást csak LED-lámpákkal lehet korszerűsíteni, az önkormányzatok többsége mégis erre kért támogatást.

A pályázó városoknak tervet kellett készíteniük arról, hogy pontosan mire és mennyi pénzt szeretnének. Ezeket a számításokat többnyire nem maguk az önkormányzatok, hanem külsős cégek végezték. Azoknak a városoknak a többségében, ahol később az Eliost bízták meg a kivitelezéssel ez a szakértő majdnem mindig a Sistrade vagy a Tender-Network volt. A külsős szakértők által írt tanulmányok kulcsfontosságúak voltak az egész folyamatban, mert ezek alapján dőlt el, hogy az önkormányzatok mennyi pénzből újíthatják fel a közvilágítást, azaz mennyit tudnak fizetni a beruházást megvalósító cégeknek.

Az önkormányzatok pályázatairól 2013 októberében döntött az illetékes kormányzati szerv, az azóta megszüntetett Nemzeti Környezetvédelmi és Energia Központ Nonprofit Kft. Ezt a céget vagy az azt ellenőrző, az uniós források elosztásáért akkoriban felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget emlegeti az OLAF irányító hatóságként, és a levelei szerint nekik is fontos szerepük volt abban, hogy az Eliosnak kedvezően alakuljanak a feltételek.

A 2013 októberi döntés után a pályázaton nyertes városok megtudták, hogy mennyi pénzt kapnak a tervük megvalósítására és elkezdhették megszervezni a beruházást, kiírták a közbeszerzéseket. Kalocsa például 2013-ban adta be a pályázatát az uniós támogatásra, 2013. október 15-én dőlt el, hogy mennyi pénzt kapnak, de a kivitelezésre csak majdnem egy évvel később, 2014. augusztus 29-én írták ki a közbeszerzést. Ez az az időpont, amikor az Elios, mint kivitelező cég először bekapcsolódhatott a folyamatba pályázóként.

A Kalocsának és Szolnoknak címzett OLAF-levél szerint viszont már ennél jóval előbb aktív része volt az Elios-hoz kötődő embereknek az egész folyamatban. Mindkét levélben a következő megállapítások szerepelnek:

• Egy állami döntés miatt a beruházások megdrágultak az utolsó pillanatban
  

Az uniós támogatás feltételeként előírták, hogy az új lámpáknak mennyi idő alatt kell behozni az árukat, és mennyi energiát kell megtakarítani a beruházással. A városoknak ehhez egy bonyolult képlet alapján ki kellett számolniuk, hogy az általuk tervezett beruházás megfelel-e ezeknek a feltételeknek. Az OLAF szerint pályázatokat kiíró és kezelő kormányzati szerv azonban a pályázatok beadása előtt pár nappal tett egy nagy engedményt az önkormányzatoknak: lehetővé tette, hogy a városok a kalkulációban 50 ezer helyett 100 ezer óra élettartamú lámpákkal számoljanak.

Miért probléma ez?

Azért, mert azok a lámpák, amelyekkel a beruházások megvalósultak, nem ilyen tartósak, nem tudnak 100 ezer órán át működni, így pedig a várható megtérülésük és elérhető költségmegtakarítás is kevesebb. Később az Elios is olyan – jóval kisebb üzemidejű - lámpákat szerelt fel, amivel a pályázatban kalkuláltak. Az engedményt ráadásul az az irányító hatóság adta, amelynek ügyelnie kellett volna arra, hogy a városok csak akkor kapjanak uniós támogatást, ha a beruházással elérik az elvárt megtakarítást. 

Ezen a módosításon múlt lényegében az is, hogy a városok mennyi uniós támogatást tudtak kérni. Az OLAF leveleiben ez a konklúzió nem szerepel, de a módosítás nélkül a pályázó városok csak akkor érték volna el az elvárt megtakarítást, ha olcsóbb lámpákat szerelnek fel, így kevesebb támogatást kaphattak volna, és a későbbi kivitelezőnek olcsóbban kellett volna elvégeznie a munkát.

Kinek kedvezett ez a módosítás? Az önkormányzatoknak nem volt érdekük, hogy több pénzből készüljön el a lámpacsere. Mivel az Elios által elnyert beruházásoknál nem volt verseny, így a cég mindenhol azon az áron végezte el a munkát, amivel a városok a pályázataikban is kalkuláltak.

A Direkt36 nonprofit szervezet. Csak akkor tudunk ilyen ügyeket feltárni, ha vannak támogatóink. Csatlakozz te is!

• Gyanús ajánlatok a költségbecslésnél 

A városoknak a pályázathoz készíteni kellett egy tervet arról, hogy milyen lámpákra cserélnék le a régieket. Ehhez három független cégtől kellett árajánlatot kérniük, és ezeket csatolni kellett volna a pályázathoz. Mindkét város ugyanattól a három cégtől kért ajánlatot, és a két kedvezőtlenebb ajánlat pont 5 és 7 százalékkal volt drágább a legolcsóbbnál. A három ajánlat ugyanazon a számítógépen készült, ráadásul ezeket egyik város sem adta be a pályázattal, csak utólag. 

Miért probléma ez?

Azért kérték ezeket az árajánlatokat az uniós pályázathoz, hogy kiderüljön, mennyi a beruházás piaci ára, azaz reális-e az a támogatás, amit a városok kérnek. Az ajánlatok függetlenségének viszont ellentmond, hogy az OLAF levele szerint a három árajánlatot egy gépen írták. Ennek a hatása is ugyanaz lehetett, mint a megtérülést számító képlet módosításának: a városok nagyobb uniós támogatást tudtak kérni és végül többet tudtak fizetni a kivitelezőnek.

• Az OLAF már az előkészítésénél megtalálta az Elios-hoz kötődő embereket 

Az uniós pályázathoz beadott terveket egy független szakembernek is auditálni kellett, ahogy a felújítás végén is ellenőrizni kellett a beruházást. Ezt a munkát mindkét városban ugyanaz a szakember, Imrovicz András, illetve a cége végezte. Az OLAF szerint azonban azt az ajánlatot, amit Imrovicz cége írt az önkormányzatoknak, nem ő, hanem az Elios közvilágítási üzletágának vezetője, Mancz Ivette, és a Sistrade ügyvezetője írta.

Miért probléma ez?

Független szakértőnek kellett volna igazolnia, hogy a Sistrade és a Tender Network által készített műszaki és pénzügyi tervek rendben vannak. Az utólagos ellenőrzésnél pedig azt kellett igazolni, hogy az Elios megfelelően szerelte fel a lámpákat, és azok olyan teljesítményűek, amilyeneket ígértek. Az OLAF levelei szerint azonban a szakértő az Eliossal és a Sistrade-del együttműködve dolgozott.

• Az Elios egyik vezetője a városok pályázatába is belenyúlt

Az önkormányzatok uniós pályázatának III. és IV. mellékletét mindkét városban Mancz Ivette készítette az OLAF szerint. A III. melléklet a városok pályázatához készített úgynevezett energetikai tanulmány, ami az egész projekt egyik kulcsdokumentuma. Ebben meg kellett adni a cserélendő lámpák számát és az új lámpák típusait költségekkel együtt. Ebben a mellékletben szerepelt a költség-haszon elemzés és a belső megtérülési ráta is, azaz az a képlet is, amit az utolsó pillanatban átírt az irányító hatóság.

Miért probléma ez?

A Direkt36 korábban többezer pályázati dokumentumot, köztük jónéhány város energetikai tanulmányait is megszerezte. A keszthelyi beruházásnál az energetikai tanulmányban szereplő terveket az Elios két évvel később leadott árazott költségvetésével is össze tudtuk hasonlítani. Ezekből az derült ki, hogy az Elios ugyanazokat a lámpatípusokat szállította, szinte fillérre ugyanazon az áron, mint amivel az energetikai tanulmányban kalkuláltak. Ez azért probléma, mert a cég elvileg nem ismerhette volna ezeket az energetikai tanulmányokat, sőt, akkor a kérdésünkre azt írták, hogy nem is ismerték, a cég önálló ajánlatot készített. A OLAF leveleiből viszont az derül ki, hogy a szolnoki és kalocsai pályázatoknál nem csak ismerték ezt a tanulmányt, hanem azt az Elios vezető munkatársa írta valakivel közösen.

A Direkt36 tavaly nyilvánosságra hozott egy szekszárdi hangfelvételt, ami azt sejtette, hogy az Elios, illetve konkrétan Mancz Ivette már azelőtt tárgyalt a várossal, hogy a kormány egyáltalán kiírta volna az uniós pályázatot. Erre azonban csak közvetett bizonyítékot jelentett a felvétel. Az OLAF nyomozása viszont pont ezt a feltételezést támasztja alá azzal, hogy Mancz Ivette beleírt a városok uniós pályázataiba, illetve azzal, hogy az erről szóló, elvileg független szakértők és tanácsadók közötti levelezésben is benne volt. Erre most az OLAF a kalocsai és szolnoki pályázatnál bizonyítékot talált. Sőt, a levelek szerint a céghez kötődő emberek nem csak ismerték a pályázatokat, hanem lehetőségük volt arra is, hogy alakítsák azokat.

Az OLAF beszámolóját megszerző 24.hu cikkei úgy értelmezték a jelentést, hogy ezek a szabálytalanságok az Elios által elnyert közbeszerzéseknél történtek, az OLAF leveleiből azonban az derül ki, hogy ez nem így van: már 2013-ban az önkormányzatok uniós pályázatait is az Elios munkatársainak közreműködésével alakították. Így részben igaza van Lázár Jánosnak, aki azt állította, hogy a szabálytalanságok nagy része még abban az időben történt, amikor Simicska Lajos cége volt az Elios fő tulajdonosa.

Az azonban egyértelműen kiderül mind a levelekből, mind a 24.hu cikkeiből, hogy az OLAF nemcsak az uniós pályázatoknál, hanem a közbeszerzéseknél, tehát a Tiborcz-időszakban is talált szabálytalanságokat. Ahogy korábban a Direkt36 is bemutatta, szóvá tették, hogy a közbeszerzési kiírásokban olyan feltételeket kértek, amelyeket csak az Elios tudott teljesíteni. Ráadásul Tiborcz István a Simicska-időszakban is vezető pozícióban volt az Eliosban, a beruházások többségére pedig már akkor szerződött a cég, amikor Tiborcz volt a tulajdonosa.