Szombaton Orbán Viktor átadta a felújított Nemzeti Lovardát és ismét bebizonyította, hogy nincs olyan ügy, ami ne lehetne nemzeti és amiről ne lehetne legalább néhány percben a nemzet megmaradásának egyik zálogaként beszélni.

A kormány 3,2 milliárd forintot áldozott az adófizetők pénzéből azért, hogy megmentse a pusztulástól ezt a „példaértékű polgári kezdeményezést”.

Orbán, aki sportszövetséget - és a kormány által nagyra tartott CBA üzletláncot - vezető Lázár Vilmostól vette át a szót, és arról beszélt, hogy mi magyarok nagyon szeretjük az országunkat, kulturánkat és természetesen lovainkat is. Ennek az az oka, hogy a magyarokban a XXI. században is megmaradt a lovas nemzeti lelkület.

Meg is érdemli a 140 éves lovarda a törődést, folytatta a miniszterelnök, különösen azután, hogy a szocialisták megpróbálták ledózerolni az építményt:

"Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy kormány és a lovas világ jó lóra tett, amikor szövetségre lépett egymással."

A kormányfő egyik nagy erénye, hogy bármiről tud hosszú perceken át beszélni úgy, hogy ne tűnjön fel, ha annak semmi értelme. Mégis, a lovasozás neki is kemény diónak bizonyult. Olyanokat is mondott például, hogy

„a ló ma már ritkábban látható a mindennapi életben, de a szabály maradt a régi: mindenkinek akkora a becsülete, ahogy a lovaival bánik”.

A kötelező történelmi visszatekintés során Orbán arról beszélt, hogy ugyan nem tudjuk pontosan, hogy az őseink hogy jutottak el a Kárpát-medencébe, de „az biztos, hogy mindent tudtak a lovakról, és a lovaik is mindent tudtak róluk”. Nem győzte hangsúlyozni ló és magyar kapcsolatának jelentőségét. Orbán szerint az sem zárható ki, hogy „azért maradtunk végül itt, a Kárpát-medencében, mert a sztyeppék szabadságához szokott lovaink ezen a helyen érezték magukat a legjobban”.

A XX. század ugyan elválasztotta a magyart a lovától, folytatta, de azért áll most ő és megannyi más magyar is a Nemzeti Lovardában, hogy a jövő generációi emlékezzenek majd erre a hideg februári napra, amikor a magyar újra lovas nemzetté nyilvánította magát.

Aki nem hiszi el, az 56. perctől meghallgathatja a beszédet: