A családi ház, mint pszichózis és a falusi élet elképzelt modernizálása

Milyen tervek voltak a világháború után a hazai lakhatási válság kezelésére, és hogyan kapcsolódtak össze a szocialista elképzelések az építészeti lehetőségekkel: többek között ilyen kérdéseket vizsgál egy most megjelent könyv, illetve ehhez kapcsolódva egy Instagram-válogatás.  

Paradigma Ariadné építészkollektíva időnként átengedi az Instagramjának kezelését egy-egy téma szakértőjének, aki aztán egy héten át posztolhat oda képeket és szövegeket. Így zajlott ez már korábban Branczik Márta esetében, aki az absztrakt köztéri művészet magyarországi felbukkanását mutatta be, most pedig Keller Márkus kezelte egy héten át a fiókot, és a téma a szocialista lakhatás volt. 

Keller az ELTE történeti szociológia tanszékének vezetője, és nemrég jelent meg könyve a témában, az Építészfórumon olvasható róla egy alaposabb kritika, az Instagram-fiókba pedig a könyv illusztrációiból került fel több is, részletes leírással kiegészítve, ezek közül válogattunk össze párat. 

Ez a típusterv azt mutatja meg, hogy a vidéki épületek esetében egyáltalán nem csak a kockaház koncepciója merült fel a korban, több terv is létezett arra, hogy hogyan lehet a modern életet a vidéki életformával összeegyeztetni, és maguk mögött hagyni a komfort nélküli parasztházakat: 

A korszak nagy kérdése az volt, hogy milyen a korszerű és egyben szocialista életmód, lakáshasználat. Külön koncepciók születtek arról, hogy a paraszt, a bányás, az építőmunkás és a mérnök milyen körülmények között él, kéne hogy élje ideálisan

Közben a családi ház, mint pszichózis került szóba: 

Egy poszt a Villányi úti lakótelep azon részéről, amely nem épült meg és csak látványterven maradt: 

Hasonló Árpád úti szocreál kompozíció, ami papíron maradt:

A konyha ekkor még a nők területe:

Az Óbudai Kísérleti Lakótelep:

További kapcsolódó posztok az Instragramon találhatóak