Hosszú cikket közölt a New York Times a közelgő magyar parlamenti választásról, és a budapesti 1. egyéni választókerületen keresztül igyekeznek bemutatni, miért is nagyon nehéz az új választási rendszerben, az átrajzolt választókerületekben legyőzni a Fideszt. A Budapest I. és V. kerületét (meg még pár utcát) magában foglaló választókerületben minden felmérés szerint kisebbségben vannak a Fidesz támogatói, viszont érdemi ellenzéki koordináció nélkül így is a Fidesz-KDNP jelöltjének, Hollik Istvánnak állna a zászló. Viszont ha az ellenzék egy jelöltet álltana, akkor valószínűleg még a Jobbik segítsége nélkül is megverhetnék Hollikot.

Az ország rengeteg választókerületében hasonló a helyzet, éppen ezért igyekszik ezen keresztül megragadni a New York Times az ellenzéki koordináció nehézségeit. Kitérnek Márki-Zay Péter győzelmére is Hódmezővásárhelyen, amit az amerikai olvasók kedvéért még fonetikusan is leírnak: HOD-may-zur-vash-ar-hay, bár ez ugye inkább Hodméjzörvassarhéj lenne, de ilyen apróságokon kár is fennakadni, csinálja jobban, aki jobban tudja! Hát nem? De.

A New York Times-nak nyilatkozott Márki-Zay is, arról beszélt, hogy érdemi koordináció nélkül szerinte sok embernek nem is lesz kedve elmenni szavazni, mert nem fogják elhinni, hogy legyőzhető a Fidesz.

A belvárosi választókerületben pedig nagyon messze volt az ellenzéki koordináció akkor, amikor ez a cikk készült: a fiatal pártok jelöltjei a teljes politikai rendszerváltás igényével utasították el, hogy az MSZP-Párbeszéd jelöltjét támogassák, akinek viszont a közvélemény-kutatások szerint a legnagyobb támogatottsága volt a kerületben. Azóta ez a helyzet megváltozott: Juhász Péter visszalépett, a momentumos Fekete-Győr András pedig felvetette, hogy az ellenzéki pártok rendeljenek meg egy új felmérést, és az alapján mindenki lépjen vissza a legintegratívabb jelölt javára.

A teljes cikket ide kattintva lehet elolvasni.