A Guardian ír arról, hogy idén tavasszal váratlan új látványossággal bővült az amúgy sem szerény berlini művészeti színtér, amiért ráadásul még belépőt sem kell fizetni: a Kurfürstenstrasse és a Budapester Strasse sarkán bukkant elő a popart legendás skót művészének, Eduardo Paolozzinak egy egész falat beborító alkotása. 

A 990 négyzetméteres alkotás 1976-ban készült, a később lovaggá is ütött, 2005-ben elhunyt Paolozzi ezzel búcsúzott el a várostól, ahol egy éven át élt. De a hatalmas falfestmény rövid ideig volt csak látható, nem sokkal később egy újonnan felhúzott banképület kitakarta. Ezt az épületet idén elbontották, ezért most rövid időre ismét láthatóvá vált az alkotás, melynek egy kicsinyített mása a Berlinische Galerie állandó tárlatán eddig is megtekinthető volt. 

Az eredeti művet túl sokáig nem lehet szemlélni, ugyanis a banképület helyére egy új, hatvan méter magas épületet emelnek, ami a tervek szerint 2020 nyaráig készülne el. 

A cikk kitér arra is, hogy Paolozzi tűzfalra felvitt alkotása nem az egyetlen, amelyik ismét megsínyli a berlini városfejlesztési folyamatokat: városszerte sorra tűnnek el olyan alkotások, melyek az utóbbi évtizedekben nagyban hozzájárultak a Berlinről kialakult városkép erősítéséhez, az utóbbi időkben tapasztalt befektetői láz nyomán azonban most menniük kell. Veszélybe került a város egyik legismertebb falfestménye, a rengeteg további alkotást inspiráló Weltbaum, azaz világfa is, ami a Tiergarten állomás mellett található, a tervek szerint szintén egy épület kerülhet hamarosan elé. 

Ezt a fát Ben Wagin vitte fel   falra még 1975-ben, utána indult be a falfestési hullám, ami hozzájárult Nyugat-Berlin képének átformálásához. Ekkor az önkormányzat is támogatta a hasonló projekteket, a következő évben megvalósuló Paolozzi-mű kivitelezését a berlini szenátus fizette. Ugyanakkor a városvezetés már ekkor tartott attól, hogy a műalkotások falra vitele a városfejlesztési folyamatok gátja lehet, ezért a művészekkel aláírattak egy dokumentumot, mely szerint alkotásuk nem számít műalkotásnak. Így Palozzi hiába számít világhírű művésznek, a közel ezer négyzetméteres alkotását minden további nélkül el lehet fedni házfalakkal. 

A most 88 éves Wagin arról beszélt a lapnak, hogy a városi művészet persze már csak ilyen. Egy strandon lévő homokozóhoz hasonlította az egészet, hiszen miközben rengeteg időt töltesz a gyönyörű homokvárad felhúzásával, jön egy hirtelen hullám, és elmossa az egészet. Ugyanakkor bízik benne, hogy műve átkerülhet máshova. Fiatal művészek már jelezték, hogy szívesen felfestenék az eredetileg a környezetpusztításra figyelmet felhívó világfát máshova.