Az elsőszámú svéd napilap, a Dagens Nyheter szerkesztőségi cikke a Hamlet utolsó felvonásához hasonlította, ami a Svéd Akadémián történik. Shakespeare-nél mérgezett tőrrel párbajoznak, lelepleződik a titok, kiürül a bürökpohár és mindenki meghal, mire megérkezik a norvég királyfi. Stockholmban is tombol az intrika, sorra buknak el a kulturális élet nagyjai, és mindenki arra vár, hogy XVI. Károly Gusztáv vessen véget a szenvedésnek.

A főgonosz szerepében

Az egész a Dagens Nyheter nagy cikkével kezdődött, amelyben 18 nő mesélte el, hogyan zaklatta őket Jean-Claude Arnault fotográfus. A férfi mindent tagad, de a megerőszakolást is magába foglaló vádak nem is miatta váltak az egész országot felkavaró botránnyá, hanem mert egyre nyilvánvalóbbá vált a Svéd Akadémia szerepe a történetben. Mára ott tartunk, hogy 

az irodalmi Nobel-díjakat odaítélő, világhírű intézmény gyakorlatilag összeomlott.

Arnault felesége ugyanis Katarina Frostenson költő, a 18 akadémikus egyike. A zaklatások egyik helyszíne az Akadémia párizsi lakása volt, a másik pedig a házaspár Forum nevű fővárosi kulturális klubja, az akadémikusok elit találkozóhelye, amelyet az Akadémia is finanszírozott. Az áldozatok elmondása szerint a férfi a Nobel-díj tekintélyét is felhasználta, amikor csapdába csalta őket. 

Az is kiderült, hogy több mint 20 éve egy fiatal textilművész már panaszt tett az Akadémia titkáránál Arnault zaklatásai miatt, de a levelére nem is reagáltak. És a vádak megkoronázásaként az is felmerült, hogy 

Arnault elkövette a főbűnt: kiszivárogtatta a Nobel-díj győztesének nevét.

Egy belső vizsgálat szerint ezt 1996 óta hétszer is megtette, többek között Bob Dylan, Le Clézio és Harold Pinter esetében. Amit persze nehéz bizonyítani, de az valószínű, hogy volt szivárogtatás: a Ladbrokes fogadóirodának egyszer például fel kellett függesztenie a tippelést, miután hatalmas összegű tét érkezett a későbbi díjazottra.

Az első nő

A Svéd Akadémia tagsága csúnyán összeveszett a válság kezelésén, konkrétan például azon a kérdésen, hogy a férje bűnei, illetve feltételezett bűnrészessége miatt ki kell-e zárni Frostensont. A titkolózásáról híres akadémikusok most már nyilvánosan gyalázzák egymást, ami egy régebbi és általános konfliktust is felszínre hozott. A túlnyomórészt férfiakból álló testületnek ugyanis most először van női vezetője, és a titkári pozíciót 2015 óta betöltő Sara Danius eddig sem csinált titkot belőle, hogy szeretné kicsit korszerűsíteni az évszázados szokásrendet. Vele szemben áll a két korábbi titkár által képviselt konzervatív szárny, akik viszont régebbi vitatható döntéseikkel maguk is részesei az Arnault-ügynek.

Danius a botrány kirobbanása után külső vizsgálatot kért, amely pénzügyi szabálytalanságokat is feltárt az akadémia és Arnault kapcsolatában. A vizsgálatot végző ügyvédi iroda azt javasolta az Akadémiának, hogy kérjenek maguk ellen rendőrségi vizsgálatot, de ezt nem szavazták meg. Ahogy az egyre hisztérikusabb hangulatban 

• nem szavazták meg Frostenson kizárását sem, 
  
• ami miatt viszont három tag kilépett, 
  
• majd lemondásra kényszerítették a titkárt,
  
• hogy aztán a végén Frostenson is bejelentse távozását.
  

A Dagens Nyheter kulturális rovatának vezetője, Björn Wiman azt írja, hogy a Svéd Akadémia, amely eddig a napi viták fölött álló, megkérdőjelezhetetlen tekintélynek, a nemzet büszkeségének számított, mára romokban hever. Sokan azon akadtak ki, hogy egy szexuális ragadózó férfi miatt két nőnek kellett távoznia, míg a miniszterelnök és a pénzeszsákon üldögélő Nobel Alapítvány aggodalmairól számolt be, hogy a totálisan lejáratódott Akadémia el tudja-e látni a feladatait - köztük a legfontosabbat, az irodalmi Nobel odaítélését. 

Az értelmiségi közvélemény inkább a tiltakozásból távozókkal szimpatizál, az Akadémia jövőjéről viszont értelemszerűen csak az egyre jobban kompromittálódó, bent maradt tagok dönthetnek. Illetve még valaki.

Deus ex machina

A 18 tagú akadémia létszáma a kilépésekkel együtt végül 11 főre csökkent, márpedig 12 tag még ahhoz is szükséges, hogy új tagokat vegyenek fel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Svéd Akadémiából hivatalosan nem lehet kilépni, a tagság életre szól.

Nem nagyon maradt tehát más remény a megoldhatatlan helyzet megoldására, mint az ókori drámákból vagy éppen a Tartuffe-ből ismerős fordulat: 

az isteni vagy királyi közbelépés.

A svéd király az akadémia patrónusa, és az egyetlen halandó, aki meg tudja változtatni a szabályzatát. A botrány során egyszer már megtörte hagyományos hallgatását, de Károly Gusztáv azt is nyilvánvalóvá tette, hogy 

készen áll felülírni az évszázados hagyományt és leválthatóvá tenni az akadémia tagjait.

Björn Wiman azt írja, hogy ez nem csak brutális büntetés lenne a tagságnak, hanem megszüntetné a mindenen felül álló Svéd Akadémia mítoszát is. Bár a „varázstalanítás már megtörtént” így is. (Guardian, New York Times, Reuters)