Több száz menekülttel beszélt, de egyik sem volt olyan félelmetes, mint mikor Schmidt Mária kiabált vele

Fotó: Nick Thorpe FB

Sír az út előttem  címmel könyvet írt a menekültválságról a BBC budapesti tudósítója, Nick Thorpe, aki három éven keresztül kutatta az arab tavasz és a szír válság következményeit és hatásait Európára és Magyarországra nézve. Thorpe hétfőn tartott sajtótájékoztatót a könyvről a  25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon , és részletesen mesélt a kutatómunka élményeiről. A Népszava írt részletes beszámolót a beszélgetésről, amit Benyó Rita folytatott a riporterrel.

Thorpe a beszélgetés során azt hangsúlyozta, hogy az alapvető probléma Magyarországon, hogy a menekültkérdés azonnal politikai kérdéssé vált, és a kormány egy pillanatra sem hagyott teret annak, hogy arról normális-kulturált diskurzus folyhasson a közéletben.

„Orbánnak abban igaza van, hogy senkinek nincs joga megmondani, kivel osszuk meg a házunkat, de ha valaki kopogtat az ajtónkon, az az udvarias, ha kinyitjuk, és megkérdezzük, ki ő, és mit szeretne”.

A riporter őszinte félelmekkel találkozott mind a propaganda által terhelt magyarok, mind a háború elől vagy jobb élet reményében menekülők oldaláról. Szerint 2015-ben valódi krízis volt, de az ma már elmúlt: 

„ma nincs menekültválság (...) azt mondani, hogy manapság az van, egy politikai játszma.” 

Thorpe  nem akart politizálni ebben a könyben, de mire az megjelent, a kormány olyan tudatosan politizálta a témát, hogy az országban a kérdés másként alig létezik. Pedig a közel-keleti válság érintettjei jelentős részben valódi veszélyek elől menekülnek, és nem olyan szerencsések, mint a magyarok, akiknek az országában béke van, ennivaló, innivaló. 

„Nekik ez sorsdöntő kérdés, sokkal nagyobb, mint egy választás, vagy mint egy politikai téma.”

Thorpe több száz menekülttel beszélgetett az elmúlt három évben, többekhez vissza is tért, megpróbált többekkel normális, emberi kapcsolatba is lépni, és megérteni a félelmeiket, problémáikat. A tapasztalata szerint a legnagyobb tévhit, hogy 

az emberek úgy gondolják, a menekült, a máshonnan érkező kevesebbet ér, 

mint a helyi polgár, lenézik az idegeneket, de ez épp igaz egy Angliában vagy Ausztriában dolgozó magyarra, mint egy afrikai vagy közel-keleti menekültre. 

Nem volt félelmetes élménye a menekültekkel való találkozások, beszélgetések, közeledések során, pedig éjszakákat, hajnalokat töltött el társaságukban határoknál és táboroknál. 

 „Talán a legfélelmetesebb az volt, amikor Schmidt Mária kiabált velem fél órán át”

- utalt egy vitára a történésszel, amit a menekültkérdésről folytattak. 

Nick Thorpe 1986-ban érkezett Budapestre. Voltaképpen, mondta, ő is migráns. 32 éve nagyon jól érzi itt magát és reméli, hogy a következő 32 is így fog telni. Szerinte a magyarok vendégszerető emberek, de nehéz három év volt ez számára, mert szereti az országot, ahol most viszont rossz a hangulat.

Az ország nagyon polarizált, a vita el sem kezdődhetett a menekültekről. Ennek persze nem csak politika, de történelem is oka, folytatta, mivel  „nem lehet megérteni a magyar hozzáállást, ha az ember nem érti, hogy ebben a térségben milyen sokszor vonultak fel külföldi katonák."

„Ebben a helyzetben nagyon könnyű volt a hatalomnak az ördögöt a falra festeni. De ez nem azt jelenti, hogy a magyarokra jellemzőbb lenne az idegengyűlölet, mint az angolokra, vagy hogy nincs óriási szívük. Szerintem teljesen nyitottak, csak félnek az ismeretlentől”.

(Népszava)

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.