Az elmúlt napokban sok helyen leírták, hogy Donald Gloverben van valami zseniszerű. Többek között akkor szokta ezt érezni a közönség, ha valaki sok különböző területen tud nagyot gurítani, ami rá biztosan igaz:

• színészként is egyre befutottabb, az új Star Wars-történetben például ő játssza Lando Calrissant;
  
• alkotóként és rendezőként jegyzi az Atlanta című sorozatot, amiért Golden Globe-ot és Emmy-t is kapott;
  
• komikusként járja a nagy tévéshow-kat
  
• és emellett van egy régóta nagy feltűnést keltő zenei karrierje, Childish Gambino néven.
  

Három napja rukkolt elő This is America című új számával és a hozzá tartozó klippel, és azóta nem csak az van, hogy 40 millió lejátszással ez most a 6. legfelkapottabb videó a YouTube-on, hanem szokatlan módon a kommentelőktől a nagy világlapokig mindenki próbálja megfejteni, hogy mi a bánat történik itt.

A Washington Post például jelenetről jelenetre végigveszi a videót, a Guardian a legfontosabb ideológiai és politikai utalásokat szedi össze, az Atlantic pedig táncesztétikai szempontól elemzi. Ez a heves érdeklődés nyilván annak köszönhető, hogy a popiparban ritka az ilyen összetett klip, ami ráadásul több irányba is provokál.

Ami egyből látszik, hogy itt a feketék elleni rendőri erőszak, illetve úgy általában a fegyveres erőszak áll a középpontban, két nagyon forró téma. Ugyanakkor arra is többen figyelmeztettek, hogy Glover a maga erőteljes mimikájával és mozdulataival a fekete sztereotípiákat figurázza ki. Vagyis azt, amit a feketéktől elvár a többségi társadalom és amire sokan közülük rá is játszanak: az éneklés, a tánc, a spirituális kórusok. 

A klip egyik legerősebb megoldása, hogy ezek a zenés-táncos jelenetek ugyanúgy elvonják a háttérben látható zavargásokról a figyelmet, mint a való életben.