A budapestiek által elfoglalt Szabadság híd projektjét visszük idén a biennáléra Velencébe

Tavaly szeptemberben derült ki, hogy a Szabadság híd spontán közösségi térré alakulását feldolgozó, A szabadság hídja - Új horizontok a városban című kiállítás képviseli 2018-ban Magyarországot a Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén. 

A Ludwig Múzeum szervezésében kiírt nyílt pályázatra kilenc terv érkezett, és a zsűri végül a Kultúrgorilla és a Studió Nomád közös pályázatát választotta ki. A szeptemberi döntés óta eltelt több mint fél év során sokat változott a koncepció, erről a háromfős kurátorcsapat két tagja, Oravecz Júlia és Tornyánszki Éva beszélt nekünk. (Mellettük még Göttler Anna vett részt a terv megalkotásában)

Európa egyik legjelentősebb építészeti kiállításának minden alkalommal van egy főkurátori felhívása, egy tematika, amely mentén a kiállító országok alkotói dolgozhatnak. Idén ez a freespace, azaz a szabad tér lett

A kurátorcsapat erre a felhívásra dolgozta ki a Szabadság híd spontán elfoglalását feldolgozó koncepcióját. 2016 júniusában, a környéken zajló felújítások miatt a főváros vezetése hónapokra lezárta a forgalom elől a hidat, erre válaszul pedig a budapestiek napokon belül elfoglalták azt: egyre többen jártak ki üldögélni, piknikezni, idővel koncertek és közös jógázások is voltak. A spontán térfoglalásról lelkes riportot is közöltünk akkor. 

Fotó: Hartyányi Norbert

A Kultúrgorilla csapata végül a Studio Nomad építészeivel fogott össze, közösen alkották meg azt a kiállítást, ami május 26-a és október 25-e között a magyar pavilonban megtekinthető lesz. 

A kurátorok arról meséltek nekünk, hogy kezdetben egy sokkal részletgazdagabb tervet dolgoztak ki, de aztán az első helyszínbejáráskor rájöttek, hogy ez nem működne. A biennálé Európa egyik legnagyobb hasonló kulturális eseménye, sokszor inkább egy expóra hasonlít, mint egy hagyományos kiállításra: hatalmas területen terül el a rengeteg országpavilon, és számolni kell azzal, hogy a napi sok ezer látogató között akadnak olyanok is, akik csak századik helyszínként nézik meg a magyar pavilont. Így egyszerűbb kiállítási térre volt szükség, ahol tíz perc alatt is meg lehet ismerni az alapkoncepciót. 

Ezért végül egy kevésbé tagolt tér mellett döntöttek, melyben a kiállítás fő kérdésének alapjait veszik végig: hogy hogyan alakult a köztérfoglalás kérdése a rendszerváltás óta Budapesten. Ennek bemutatásához az első teremben három, a hidak szerepét is érintő eseményt dolgoztak fel installációs formában: egyrészt az 1990-es taxisblokádot, amikor a benzináremelés ellen tiltakozva foglaltak el hidakat a taxisok. Másrészt 2004-ből az EU-csatlakozásunk napját, amikor a Szabadság hidat befüvesítették és egy napra szabadon sétálhatóvá vált. Ez ugyan hídfoglalás volt, de felülről jövő kezdeményezésként, és az emberek is tétován reagáltak csak erre a felülről kapott szabadságra. 

A harmadik példa pedig a 2016-os hídfoglalás volt, amikor nem gazdasági vagy politikai okok és nem is a hatalom gesztusa miatt telt meg a híd teret foglaló emberekkel, hanem a budapestiek maguktól akadtak rá a felszabadult területre, és elkezdtek kijárni, hogy élvezzék a látványt és egymás társaságát. 

Az idei magyar kiállítás leglátványosabb része e terem után jön majd: a magyar pavilon közepén van egy átriumszerű, nyitott tér, amivel nem is mindig tudtak érdemben mit kezdeni a kurátorok. Idén viszont központi helyszínné válik: egy több mint tíz méter magas kilátó kerül ide, amire felmászva a látogatók a biennálénak helyet adó Giardini egészét beláthatják majd. Ezzel ugyanúgy egy új és szokatlan perspektívából tekinthetnek rá a kiállításra, mint ahogy a budapestiek rácsodálkozhattak a hídról a városukra. 

Kicsit azt az élményt próbáljuk meg átadni, hogy milyen az, amikor egy különleges, nagyon ad hoc helyzetben az ember megtalál egy pontot a világban, ahonnan új horizontból láthat maga körül mindent, és ebben szabadságot élhet meg. 

– mondta erről Tornyánszki Éva. A kiállítás helyszínén arra biztatják majd az embereket, hogy a kilátón állva készítsenek fotókat az Instagramjukra, a megfelelő hashtagekkel pedig e képek láthatóak lesznek lenn, a kiállítótérben is, és ide várnak majd fotókat a Szabadság hídról is. Ezzel nemcsak összekötnék a két helyszínt, de azt is be akarják mutatni, hogy mennyire fontos szerepe volt a közösségi médiának a 2016-os hídfoglalásban: már egy nappal az első spontán hídfoglalók megjelenése után szerveződni kezdtek a programok Facebookon és elözönlötték a fotók az Instagramot, ez pedig garantáltan rengeteg új embert vitt ki a térre.  

A látványtervFotó: Studio Nomad

A kilátós, nyitott tér után következő terem pedig a hídfoglalás utóéletével foglalkozik: a városi terek és a szabadság kérdéséről beszélnek itt videókban olyanok, akiknek így vagy úgy, de közük volt a 2016-os eseményekhez. Kezdve a hídon könyvet olvasó idősebb férfitól a hídmesteren át építészek és urbanisták mesélnek majd arról, hogy nekik mit jelentett a híd belakása. 

Ebben a térben lesz majd jelen egy funkcionális installáció is: jógamatracokból alakítottak ki egy pihenőhelyet, ahova le lehet ülni. A jógamatrac ugyanis az egész hídfoglalás egyik legszimbolikusabb tárgya volt: rendszeresen szerveztek a Szabadság hídra közös jógázásokat, és ilyenkor az emberek kivitték magukkal saját matracaikat, amikkel ilyenkor gyakorlatilag kiszakítottak maguknak a köztérből egy ekkora területet, hogy aztán saját kedvük szerint használják. 

Ugyan a rengeteg látogató és a sok pavilon miatt muszáj volt egyszerűsíteni az üzenetet, de a kiállítás mellé készült egy katalógus is, melyben sokkal részletesebben kifejtik majd azokat a kérdéseket, melyeket körüljár az idei tárlat. Például, hogy kié a köztér vagy hogy egy városvezetésnek milyen pozíciót érdemes képviselnie ebben a kérdésben. 

Nem a magyar pavilon lesz az egyetlen, amely kifejezetten társadalmi vetületű, urbanisztikai kérdésfelvetésekkel érkezik az idei biennáléra, hasonlóra készül a kiállításon most először megjelenő Pakisztán, valamint az Egyesült Államok és Németország is. 

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.