• A kis Heves megyei Szúcson polgármestert választottak a hétvégén, negyedszer 2014 óta.
• Három polgármester mondott le a falu vezetéséről az elmúlt három évben, mert nem bírták tovább.
• Volt, akit az üldözött el, hogy annyi pénzzel, amennyi a falunak jutott, semmit sem tudott kezdeni. Mást a közmunkaprogram készített ki.
• Az elmondásaikból kirajzolódik egy olyan vidék képe, ahol a polgármesternek folyamatosan pitiznie kell az államtól, hogy a falu egyről a kettőre jusson. A helyiek pedig mindenféleképpen elhanyagoltnak fogják érezni magukat.

“Sokan csak a szépet látják a polgármesterségben, de azt, hogy ez mennyi problémával jár, azt nem. Hiába vagyunk kistelepülés, itt sokkal több problémája van egy polgármesternek, mint a városban, hiszen ott van egy apparátus, amely mindent elvégez helyette. Itt ha lehúzzák a WC-t, de nem megy le, akkor szólnak a polgármesternek, ha begyújtotta a szomszéd a gazt, amit nem lehetne, szólnak a polgármesternek, ha kiabál a szomszédasszony, szólnak a polgármesternek. Itt a polgármester szinte az isten.”

Szúcson, a párszázfős kis Heves megyei faluban vasárnap időközi polgármesterválasztást tartottak. Általános dolog ez a magyar falvakban, sok településvezető nem tölti ki a hivatali idejét, és ilyen-olyan okokból lemond. Szúcson azonban ez már a negyedik polgármesterválasztás volt 2014 óta.

Egy évnél tovább egy polgármester sem bírt a falu élén maradni.

2014-ben a rendes önkormányzati választásokon újra megválasztották a falut azelőtt 13 éven keresztül irányító Egyed Zsigmondot. Egyed azonban alig pár hónap múlva bedobta a törülközőt és átadta a település irányítását az alpolgármesterének, Kökény Bélának (akit később meg is választottak). Kökény alig egy évet bírta, majd lemondott. Őt is a volt alpolgármestere követte, Ország József. Épp csak felvette a munkát, pár hónap után közölte, mégsem vállalja.

A vasárnapi választás előtt elbeszélgettünk a falu volt polgármestereivel arról, miért adták fel. A válaszaikban pedig ott volt a kis a magyar falvak megannyi problémája.

Pénz alig van, Állam bácsihoz kell járni pitizni

Szúcs megbújik a hegyek között Eger és Ózd között éppen félúton. Furcsa, két településből álló község ez, egyrészt ott van maga a falu, ahogy a helyiek hívják, pár kilométerrel arrébb pedig a “Bagolylyuk”, az egykori bányatelep, ahol főleg a szegényebb sorsú családok élnek. A különbség köztük az, hogy a faluban elérhetőek a legalapvetőbb szolgáltatások, például van egy bolt, ahol be lehet vásárolni, a bányatelepen viszont nem, az ottlakóknak egy 300 forintos kenyérért és ki kell fizetniük az 500 forintos volánbuszjegyet.

Na, nem mintha a faluban könnyebb lenne az élet, orvoshoz így is a szomszéd településre kell járni, munka pedig alig van. Ja, és pénz sincs, a településen ugyanis csak két vállalkozás működik, így az iparűzési adó minimális.

A falu vezetőjének éppen ezért rengeteg problémával kell szembenéznie:

• Egyszerre kell a kedvére tennie a két településrész lakóinak, akik így is, úgy is elhanyagoltnak érzik magukat.
• Pénzt kell szereznie valahonnan úgy, hogy a falunak magának szinte semmilyen saját bevétele nincsen.
• Kezdenie valamit a munkanélküliekkel, például bevonni őket a közmunkába.
• Mindenek előtt pedig figyelni, milyen kormányzati pályázatok érhetőek el a falu számára, ezek nélkül ugyanis sehogy sem lehet egyről a kettőre jutni.

Ebbe a négy dologba pedig a falu előző polgármesterei egytől egyig belebuktak.

Egyed Zsigmondot 2001-ben választották meg polgármesternek függetlenként, 2015-ig irányította a falut. Szúcs szélén lakik, a házát már jó előre fel lehet ismerni: nagyobb és jobban karbantartott, mint a mellette lévők. Ő erről azt mondta, saját erőből hozta össze, ez is bizonyítja, hogy képes a munkára. A ház előtt szemközt pedig ott a tó, amelyet a vezetésével alakított ki az önkormányzat jó tíz évvel ezelőtt. Csak épp most már belepi a hínár.

“Előzőleg mindig volt annyi pénz, amelyből tudtunk gazdálkodni. 14 éven keresztül volt. A hivatalt nullásan vettem át és mindig volt tartalék, ezt a tavat is abból építettük” - mondta.

Aztán egyszer csak elfogyott.

“2013-ban és 2014-ben mínuszba szaladt a település, pedig ugyanúgy gazdálkodtunk, mint addig. Én mindent megfogtam, spóroltam, mindent önerőből csináltunk” - mondta. Ez vezetett végül ahhoz, hogy pár hónappal a 2014-es megválasztása után lemondott. Az önkormányzatnak akkor már több mint tízmillió forintos adóssága volt, neki pedig már nem volt ötlete, hogy mit tehetne vele.

Tízmillió forint egy ilyen falu esetében nagy pénznek számít. Az egész településnek közel hatvanmillió forintos az éves költségvetése. Ez azonban csalóka, és Egyed szerint épp ez a probléma: ezt a pénzt 2013 óta már nem csak úgy odaadják az önkormányzatnak, hanem célhoz kötik. Azaz a különböző költségvetési tételeket csak a meghatározott célokra lehet költeni, például az óvoda fenntartására vagy a szociális segélyekre.

“Minden fel van címkézve, az oktatás, a szociális ellátás, és ami megmarad, az a közel egymillió forint, abból kéne nekem fejleszteni a falut, meg állni az önkormányzati fizetéseket” - mondta.

Persze, ha működnének a faluban vállalkozások, és lenne saját bevétele az önkormányzatnak, akkor könnyebb lenne, de ebből alig jön be valami. A hiányzó pénzt pedig nehéz előteremteni. “Ha csak el nem mentünk lopni, de oda nem jártunk” - mondta Egyed.

“Állam bácsi aztán mindig kisegítette az önkormányzatot, csak ez egy kicsit megalázó kezelési mód. Adjanak tízmillió forintot, abból el lehetne gazdálkodni, és nem kéne pitizni, mert én nem vagyok az a fajta ember” - mondta, majd hozzátette, hogy aki közelebb áll a tűzhöz, az inkább kap, mint aki nem.

A tűz alatt pedig itt most a kormányzatot kell érteni.

Hasonlóról számolt be Kökény Béla is, Egyed utódja. Kökény alpolgármesterként vette át a falut Egyed lemondása után. A különbség kettőjük között az volt, hogy ő Szúcs szegényebbik településrészéről, a bányatelepről származik. “Nekem kétszer olyan nehéz volt az önkormányzatot vezetnem, én ugyanis roma származású vagyok, ez nem megszokott a környéken” - mondta.

A falu anyagi helyzetéről is mást gondolt, igyekezett betartani a központi támogatások célhoz kötöttségét előíró szabályokat, és visszatörleszteni a korábbi hiányt. “Össze kellett húzni a nadrágszíjat, minden forint bevételért megküzdöttünk” - mondta. Még azt is meg kellett gondolnia, hogy mikor vesz egy liter festéket a hivatal.

A falu pénzszerzési lehetőségeiről viszont ugyanaz volt a véleménye, mint Egyednek:

“Nem lehet egyenlő esélyekkel indulni bármilyen pályázaton, ezzel tisztában kell lenni” - mondta.

Azt mondta, ő nem számít kormánypártinak, de másnak sem, a véleményét megtartja magának, de így is az volt az általános tapasztalata, hogy a szúcsi hivatalba csak az utolsó pillanatban futottak be a pályázatokról szóló értesítések, például egy nappal a leadási határidő előtt. “Késve jönnek az információk az olyan településekre, amelyek nem kormánypártiak” - mondta.

Többnyire a közmunkaprogram keretében pályázott, így lettek a falunak eszközei, így tudtak szennyvízelvezető árkot építeni, vagy épp 50 méter járdát. “Itt már az is nagy dolog - mondta. Szeretett volna tésztagyárat, tojástermelő üzemet létesíteni a faluba, mindehhez vállalkozókkal tárgyalni, hogy segítsenek előteremteni a településnek az önerőt, de ezeket már nem vitte véghez. Egy évvel a megválasztása után ő is lemondott, végsősoron épp a közmunkaprogram miatt.

Hiába tett meg mindent a közmunkásokért, cserbenhagyták

A közmunkaprogramot a második Orbán-kormány 2010 után kibővítette, miközben a segélyeket megnyirbálta. Így azokon a településeken, ahol kevés a munkalehetőség, a helyiek elsősorban a közmunkaprogramon keresztül kereshetik meg a napi betevőre valót.

A közmunkát az önkormányzatok biztosítják, de kormányzati pénzből. Az pedig településenként változik, mennyi pénz áll rendelkezésére a közmunkások foglalkoztatására, azaz hány embert tud az önkormányzat közmunkára felvenni.

“Én nem válogattam, mindenkinek biztosítottam a munkalehetőséget, akik nem tudtak a normál munkaerőpiacra bekerülni” - mondta Kökény Béla. Azt mondta, volt olyan helyi, aki soha nem dolgozott még, ő adott neki először munkát. Azt mondta, ha 8 órából négyet tisztességesen ledolgoznak, neki az már oké. “Sajnos, ebben nem voltak partnerek” - mondta.

Kökény szerint 50 közmunkásból talán 5 olyan volt, aki akart dolgozni és értett is valamihez a lapáton való támaszkodáson kívül.

“Ez a politika hibája is, hogy arra nevelte az embereket, hogy majd a munka világába a közmunkaprogramon keresztül vezet az út. Ez hazugság. Az az ember, aki csak a közmunkaprogramban dolgozik, az begyepesedik, nem fog akarni tanulni, jó neki ez, vegetál, elvan” - mondta. A legtöbben csak addig szeretnének dolgozni, amíg fel nem veszik őket.

Azt tapasztalta, hogy hiába biztosít lehetőséget több embernek a munkára, nem élnek vele. Sőt, egyre több konfliktusa van ebből. “Bármit tettem, úgy éreztem, hogy nem kapok érte köszönetet, ettől ideges, feszült lettem, és ez már a családi életem rovására ment” - mondta Kökény.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor három közmunkás feljelentette őt a munkaügyi bíróságon, amiért kirúgta őket. “200 négyszögölnyi területet három napja kaszáltak, és amikor kimentem ellenőrizni, ott kártyáztak, a szerszámok meg félredobva” - magyarázta. Az volt az a pont, amikor azt mondta, elég volt, és inkább visszamegy dolgozni az építőiparba.

Jöjjön egy rátermett polgármester, vagy legalább tudjon írni

Kökény Béla lemondása után az alpolgármestere, Ország József vette át a stafétát. Ugyanúgy megválasztották, mint Kökényt, de pár hónap elteltével már vissza is adta a megbízást, “Szívműtétem volt. A munkát felvettem, megpróbáltam, de sajnos nem tudtam folytatni” - mondta. Az orvos pihenést tanácsolt neki, ő pedig már azalatt a pár hónap alatt rájött, hogy az polgármesterként nem fog menni. A pályázatokat figyelni kell, a munkát szervezni. Így ő is lemondott, és ezzel el is érkeztünk a múlt vasárnapi időközihez.

A faluban járva az látszott, hogy a helyiek nagyon szeretnének egy olyan településvezetőt, aki képes pénzt hozni. “A polgármesternek rátermettnek kell lennie, legyen jóban a haverokkal, ismerje a kiskapukat” - mondta egy idős férfi.

Vagy legalább tudjon írni, hogy be tudja adni a pályázatokat.

A szegényebb településrészen lakók továbbra is egy boltot szeretnének, mindegy, hogy hogyan intézi azt el a polgármester, a falu központjában lakók pedig az árkokat és a tavat akarják tisztán látni.

A polgármesteri székért három esélyes jelölt is indult, Elek Sándor, aki az elődeit követve ugyancsak alpolgármesterből akart polgármester lenni, aztán a helyi boltos, Szabó Gábor, és három év kihagyás után újra bejelentkezett Egyed Zsigmond is. Ő azt mondta, nem bírta már tovább nézni a falu hanyatlását.

Elek azt mondta, megduplázná a közmunkások számát, minden pályázati lehetőséget megragadna és igyekezne jó kapcsolatot fenntartani a térség fideszes országgyűlési képviselőjével. “A polgármesternek mindenkivel fel kell vennie a kapcsolatot, és mindent meg kell tenni, hogy a falu támogatáshoz jusson” - mondta.

 Szabó lényegében ugyanezt mondta.

“Mindegy, hogy mit gondolok a jelenlegi kormányról, jóban kell lennem a helyi képviselővel, különben semmi sem fog jutni a falunak. Ha be kell vezetni a szennyvízcsatornát, akkor nem lehet nem kérni a Fidesztől” - mondta.

Egyed erről viszont még mindig azt gondolja, mint évekkel ezelőtt. “Szerintem a polgármester egy független ember legyen, ne azért kapjon pénzt, mert ő a polgármester, aki odahúz, ahová kell, akkor is kapjon, ha csak azért polgármester mert a település őt szerette volna” - mondta. Hozzátette, tart attól, hogy a központi kormányzat még inkább meg fogja nyirbálni a kis önkormányzatok hatáskörét, és ez végsősoron a helyieknek lesz rossz. Úgy ugyanis nem fog működni egy település, ha nem helyből irányítják, hanem egy központból.

Arra a kérdésre, hogy akkor most mit ajánl a helyieknek, azt mondta, “semmit sem tudok ajánlani, eddig sem ajánlottam semmit se, csak hogy a lehetőségeimhez és az erőmhöz képest mindent megteszek”.

Végül vasárnap a falu kicsivel több mint fele ment el szavazni, és szorosan ugyan, de újra megválasztották polgármesternek Egyed Zsigmondot. Tőle származik a cikk elején álló idézet is.