Nincs objektív újságírás, az a néző átbaszása
2013 november 12., 07:37
Azért nem csinálok videókat, mert örülök, ha egyáltalán túlélem a napot
Ha valaki úgy dönt, hogy odadobja magát a Youtube nyilvánosságának, és kiteszi a világnak a szobáját, az arcát, a gondolatait, az érzéseit, akkor egy idő után a kitárulkozás folyamata elvezethet oda, hogy olyan személyes témákat is érintenie kell, amikről korábban közvetlen környezetének, sőt saját magának sem szívesen beszélt. Nem csak azért mert az önfeltárás egy nehezen megállítható folyamat, hanem mert az online videózás olyan műfaj, ahol a sikerhez elengedhetetlen a nézettség és megkerülhetetlen a követőkkel való folyamatos kapcsolattartás.
Akik a táborhoz tartoznak, és hétről hétre követik kedvenc videósukat, azok egyre több mindenbe szeretnének belelátni. Először kérdeznek, majd faggatnak, végül számonkérnek. És ha nem kapnak válaszokat, akkor előbb utóbb dühösek lesznek, gyakran lelépnek, rosszabb esetben szembefordulnak a csatornával. Ha egy videós újít, csavar picit a formátumon, de az is elég ha levágatja a haját, akkor kérdések özöne zúdul rá. Képzeljük el mi történik akkor, ha mondjuk levágták a lábát?
Következzen három megrázó videó, amikben a videósok hosszú örlődés után kimozdulnak jól megszokott, biztonságos tematikájukból, és személyes tragédiájukról kezdenek el beszélni.
A lábam és én
„Sziasztok! Én Bence vagyok. Ma november másodika van, ami azt jelenti, hogy 24 éves lettem. Két évvel ezelőtt, pontosan 2015 nyarán leamputálták a lábamat.”
Így indul a CultureGeeks csapat egyik arcának emlékezetes videója. A csatorna alapvetően tudományos ismeretterjesztéssel, termékteszteléssel és különböző geek-témákkal foglakozik. Így ez a hiper személyes poszt nagyon kilóg a sorból, ugyanis Bence ebben a videóban kíméletlen részletességgel meséli el életének utolsó tíz évét és az ez idő alatt átélt lelki és testi szenvedéseit, amiktől végül csak a lábával együtt tudott megszabadulni.
A videós 14 éves korától kezdve szenvedett a lábfájás miatt, amire az orvosok jó ideig nem találták a gyógymódot, és az okát sem tudták megállapítani. Tévesen lúdtalppal és gyulladással kezelték, majd egy balul sikerült műtéttel tovább súlyosbították a helyzetét. Tinédzserként a kórház lett a második otthona, közben kimaradt az iskolából és azokból a mások számára átlagos élményekből, amiket egy középiskolás át szokott élni: buliból, utazásból, közösségből, sportból mindenből. Így jutott el odáig, hogy szinte felszabadulásként fogadta az orvosok végső javaslatát: amputálni kell a lábát. Évek óta tartó megszüntethetetlen fájdalomtól szabadult meg. Bence most picit csonkán él teljesebb életet.
link
Forrás
Ezért tűntem el. Megértéseteket köszönöm
„Még beszélni is nehezemre esik. Ezért nem csinálok videókat. Örülök annak, ha egyáltalán túlélem a napot. Mert olyan fájdalmaim vannak, hogy azt ne tudjátok meg.”
Bturbo gamer csatornát visz, amiben főként videójátékokat mutat be, tesztel és kritizál. 2016-ban viszont látványos változáson ment át. Nem volt más választása, a nézőinek magyarázatot kellett adnia arra, hogyan fogyott le 140 kg-ról egy élő csontvázzá, és hogy miért maradoznak el a videói. Ettől kezdve az általában túlmozgásos Bturbo már nem a cyber lények misztikus világába, hanem a magyar egészségügy és sérült belsőszervei közé vezette be a nézőit. Hét hónapon keresztül szenvedett Chron-betegséggel, amitől végül egy műtét szabadította meg. Ez alatt az idő alatt elveszítette a munkáját, a barátnőjét, az albérletét, több, mint 70kg-ot és végül még 35 cm-et a vékonybeléből.
link
Forrás
Mi Történt 2017-ben? (Lelkizős Warning)
„Az én sötét árnyékom, amivel küszködök gyerek korom óta, az a militáns öngyűlölet.”
Szirmai Gergely több csatornát is vezet párhuzamosan. Foglakozik filmekkel, készít úti beszámolókat és közreműködik egy videójátékokat elemző csatornában is. Szirmai még áprilisban töltött fel egy videót, amiben arra ad magyarázatot, hogy miért maradtak el a korábban kiszámítható rendszerességgel érkező anyagok. Az általában harsány, hevesen gesztikuláló hebrencs videós itt akadozva, nehezen beszél az őt megtámadó lelki bajról, ami eddigi élete során periodikusan jött elő, és akár egy évig is el szokott tartani. Szirmai azt meséli, hogy
ezekben az időszakokban olyan erőssé válik benne az öngyűlölet, hogy akár napokig képtelen aludni, és komoly fizikai veszélyt jelent saját magára. Így nyilván sokszor képtelen kamera elé ülni.
Ez a videó viszont már nem csupán azért készült el, mert a követők a végletekig rágták Szirmai fülét, hogy adjon magyarázatot eltűnedezéseire, hanem azért is, hogy tudatosítsa sorstársaiban, hasonló cipőben járó nézőiben, hogy egyáltalán nincsenek egyedül, hogy nem ritka dolog és nem szégyen a lélek gondjaitól szenvedni, és hogy egy valaki biztosan hasonlít rájuk, például ő, az ország egyik legnépszerűbb videósa.
link
Forrás
A videó alá a konkurens Pamkutya csapattól is érkezett komment: „Nagyon bátor volt, hogy ezt így elmondtad, és remélem az ezzel járó megkönnyebbülés is segíteni fog, hogy ez a probléma megoldódjon. Talán nincs olyan ember, aki nem küzd valami hasonló dologgal, de úgy gondolom, hogy a Youtubeozás még fel is erősíti ezt. Nagyon sok élmény, inger éri az embert, közben pedig nagy a nyomás sok irányból, és az elvárások is óriásiak. Örülök, hogy ilyen őszinte voltál, jó volt ilyen videót látni tőled.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.