Erkölcstanon akár a jedik törvényeiről vagy a Csillagflotta alapelveiről is lehetne beszélni

Minden gyerek a Roxfortba szeretne járni, de valóban olyan jó az a suli? Mire nevel igazából az X-Men mustánsiskolája vagy a Jedi-rend? Érdemes lenne bevezetni a magyar oktatásban a Star Trek Kobayashi Maru-szimulációjára hajazó teszteket, amikben a diákoknak azzal kell szembenézniük, hogy az adott helyzetre nincs jó megoldás?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a Nevelj jedit! - A képzelet pedagógiája című tanulmánykötet 10 szerzőjének 9 tanulmánya.

Az utóbbi években Magyarországon is megjelent - és szépen is fogyott - két olyan könyv, ami tudományos szempontok alapján elemzi a fantasykben és sci-fikben teremtett világokat. Az első kettő a Tóth Csaba politológus által szerkesztett, A sci-fi politológiája és a Fantasztikus világok című könyvek voltak, amikben politológiai és szociológiai vizsgálatoknak vetették alá a szerzők a képzelt államokat és társadalmakat.

A Nevelj jedit! szerzői pedagógusok és neveléskutatók, éppen ezért a tanulmányok itt már a Harry Potter, a Csillagok háborúja, az Az, a Végjáték, a Star Trek, az X-Men, a Trónok harca, az Így neveld a sárkányodat vagy a Csillagközi invázió iskoláival és a társadalmi integráció, a norma- és értékátadás társadalmi intézményeivel foglalkoznak.

A könyv nemcsak azok számára élvezhető, akik a pedagógiában és a fantasztikus világokban is otthonosan mozognak, hanem azoknak is, akik csak az egyikben, vagy egyikben sem. A tanulmányok ugyanis elsősorban arra ébresztenek rá, hogy

a saját vagy a gyerekeink élete szempontjából fontos dolgok izgalmas bemutatására egészen tökéletes a kitalált világok értő elemzése.

A 444-re is rengeteg cikket írunk például a bullyingról, hiszen egyre több olyan ügy kap visszhangot a nemzetközi sajtóban is, aminek az alapja, hogy gyerekek zaklatják az iskolatársaikat. A gyerekeknek, akik igazán ki vannak téve ennek veszélyeinek, viszont nagyon nehéz érthetően és a figyelmüket megragadva, izgalmasan elmagyarázni azt, hogy mik is a problémák az ilyen magatartással, és hol húzódik a határ az együttélés súrlódásai és a bullying között. A Nevelj jedit! több tanulmánya is foglalkozik a kérdéssel, és bemutatja, hogy az Az vagy a Harry Potter világának tanulmányozásán keresztül is fel lehet erre hívni a gyerekek figyelmét.

A 21. században pedig már talán beláthatjuk, hogy könnyebb a Harry Potter-könyveket példának használva beszélni erről a témáról a gyerekeknek, mintha a Légy jó mindhalálig szereplőin keresztül próbálnánk bemutatni a problémát. Nem mintha Móricz Zsigmond regénye nem lenne elég jó, egyszerűen az van, hogy ma a gyerekek szívesebben olvassák a Harry Pottert, és szívesebben nézik meg Pennywise, a gyilkos bohóc történetét a moziban, mint amennyire szívesen Nyilas Misi 100 évvel ezelőtti kalandjairól olvasnának.

Nagy Ádám, a kötet szerkesztője így beszélt erről a 24.hu-nak adott interjújában:

„(...) ha már bemutatunk egy iskolai zaklatásos történetet, akkor utána bullying-ellenes beszélgetésnek, felkészítésnek, tréningnek kell következnie. Attól, hogy megnézel egy filmet, még nem leszel jobb ember. Szülőként is fontos, hogy egy-egy film után reflektáljon is rá, hogy tudod, kisfiam, a másikat bántani nem szép dolog. Ha elmagyarázod, az már ad neki valami erkölcsi tartalmat. Ha viszont azt néz, amit csak akar, és nem is beszélitek át, akkor egy olyan téves kép is összeállhat az agyában, hogy azok érvényesülnek a világban, akik rugdossák a másikat. Egy 6-7 évesnek már el lehet magyarázni, hogy Luke Skywalker jó, egy 15 évesnek pedig már azt is érdemes elmondani, hogy amúgy a Luke által lemészárolt rohamosztagosokat is várta valaki haza. Ha épp nem klónok voltak.”

Hasonló a helyzet a szegregációval is, amit szépen be lehet mutatni az X-Men alapján is, ahol Charles Xavier minden jóakarata ellenére épp egy szegregált elitiskolát hoz létre a mutánsok számára, ahol egyébként a nevelés és a tehetséggondozás legalapvetőbb követelményeiből sem mind érvényesül. Az pedig, ha a gyerekek erről beszélgetnek egy tanórán, semmivel nem teszi őket rosszabb emberekké, mintha A kőszívű ember fiai szereplőinek motivációit kellene elemezniük, sőt, Charles Xavierről már csak azért is könnyebb lenne jellemrajzot adniuk, mert az X-Men-filmeket nagy valószínűséggel többen látták, mint ahányan értve olvasták Jókait.

Ugyanígy az iskolai erkölcstanba és etikába is beleférne a Jedi-rend törvényeinek vagy a Csillagflotta alapelveinek oktatása, talán közelebb is hozná a gyerekeket a tantárgy lényegéhez, ha ezekről beszélgethetnének az órákon, nem a mai etikatankönyvek példatörténeteiről.

Nagy Ádám a 24-es interjúban azt mondta, ő ennek ellenére nem támogatja, hogy a jelenlegi kötelező olvasmányokat cseréljék le a Harry Potterre, inkább annak híve, hogy a gyerekek több megadott könyv közül választhassanak.

„Vegyük észre, hogy a Jókai-mű esetében egy 150 évvel ezelőtti nyelvezettel, mondatszerkezettel, témával, történettel rendelkező műről beszélünk, ahol az volt az izgalmas, hogy Baradlay Ödönt farkasok kergették. De ma már legfeljebb az lenne izgalmas, ha vérfarkasok kergetnék. Másik világban élünk. Véletlenül sem arra akarok utalni, hogy eltüntetném Jókait a magyar irodalmi kánonból, csak arra, hogy lehessen választani ezt is és azt is.”

Erre a dilemmára utal a kötet címe is, ami Polgár Lászlót evokálja. A Polgár-lányok apja Nevelj zsenit! című könyvében azt írja le, milyen nevelési elvek mentén faragott világklasszisokat a lányaiból. Mostanában pont a lányaival készített interjúk alapján is kezdik megkérdőjelezni ezeket a módszereket, és előtérbe került a kérdés: volt-e egyáltalán megfelelő és tartalmas gyerekkoruk a Polgár-lányoknak.

A Nevelj jedit! semmiképp sem akarja eldönteni ezt a kérdést, egyszerűen csak érthető és ismert példákon keresztül ad betekintést a mai magyar neveléstudományt foglalkoztató témákba.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.