Megszólalt a magyar irodalom nagy hallgatója

A rendszerváltás idején az irodalomkritikusok nagyjából megállapodtak abban, hogy a politika mellett a magyar prózában is gyökeres változás történt, ami a „Péterek nemzedékéhez” köthető. Egy idő után az irodalomoktatásba is leszivárgott a közmegegyezés, hogy az úgynevezett posztmodern fordulattal Esterházy, Nádas és Lengyel Péter (esetleg még a póttag Hajnóczy Péter) újította meg a magyar irodalmat.

Esterházy és Nádas - a Nobel-díj után Kertésszel együtt - a legünnepeltebb magyar szerzők lettek itthon és külföldön, 

Lengyel Péter viszont 1993 óta nem adott ki könyvet, 

és talán megkockáztatható, hogy a szakmán és a kortárs irodalom ínyenc olvasóin kívül nem sokan ismerik. Ezért is számít egyfajta szenzációnak, hogy most vállalt egy nyilvános fellépést, és közölte az első részletet évtizedek óta készülő regényéből.

Lengyel PéterFotó: MTA/Szigeti Tamás

1939-ben született, az első novellája 1965-ben jelent meg, ezután közölt elbeszéléseket, regényeket, esszéket és még egy sci-fit is. Emellett tanított és fordított, de volt dramaturg és tolmács is. Mellékszereplők című regényét betiltották, csak tíz év késéssel jelenhetett meg 1980-ban. A rendszerváltás után 

ő tartott először kreatív írás kurzust Magyarországon.

Főműve az 1988-as Macskakő, ami nem csak alcíme szerint detektívregény, hanem valóban benne van egy krimi, miközben igazi kísérletező próza. A nyolcvanas évek legbefolyásosabb kritikusa, Balassa Péter összesen négyszer engedte meg magának a minősítést, hogy egy könyv a magyar irodalom eseménye: a Termelési-regény (Esterházy), a Sátántangó (Krasznahorkai), az Emlékiratok könyve (Nádas) és végül a Macskakő esetében.

Lengyel 1993-ban adta ki legutóbbi könyvét, a munkaszolgálatban 1943-ban meggyilkolt apja fényképei köré írt Búcsút. Ezt követően nem csak hogy nem publikált, de az irodalmi életből is eltűnt, és már az is nagy szó volt, hogy 2010-től kezdve adott néhány interjút.

Ezekből annyi kiderült, hogy dolgozik valamin, 

egy regényen, de az istennek sem akart mondani róla semmit. „Nem szeretek részletet kiadni. Megköti a kezet” - mondta nyolc éve, de szerencsére meggondolta magát. 

2016-ban választották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává, és most szerdán végre megjelent az MTA-n, hogy megtartsa székfoglalóját. A lánya, Lengyel Anna dramataurg közreműködésével felolvasott a várva várt regényből, és ez a részlet pénteken meg is jelent az Élet és Irodalomban Innen (Szeletek egy hazai történetből) címen.

Fotó: MTA/Szigeti Tamás

Némi reklám megtekintése után itt bárki elolvashatja a szöveget, amely eleinte az életrajz ismerős elemeit vonultatja fel. Az első elbeszélő egy Lengyellel nagyjából egyidőben született, ötéves fiú, akit a második világháború alatt Budapesten bújtatnak. Itt konkrét helyzetek és még mondatok is visszacsengenek a Litera interjújából. Előkerül az író másik meghatározó élménye, az 56-os forradalom, meg a fontos helyei, Óbuda és a Nagykörút. De az egyik későbbi jelenet már Londonban játszódik, hogy aztán visszaugorjunk több évszázadot a történelmi Németalföldre, és ott belecsöppenjünk egy kocsmai üzekedésbe.

Az már ebből az első részletből is látszik, hogy itt még a Macskakőnél is több korszak, elbeszélő és hang keveredik, meglehetősen virtuóz és néha nehezen felfejthető módon. Jó lenne olvasni tovább.

Fotó: MTA/Szigeti Tamás
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.