Az Index szedett össze néhány információt a rejtélyes hatvani bűzről, ami olyan régóta fojtogatja a helyieket, hogy írások sora jelent meg róla, de még mindig homályos a megfejtés. A lap egyik olvasója szerint szabályosan 

nem lehet megamaradni az utcán, és hiába gyűjtenek aláírásokat a lakók, a helyi önkormányzat és az illetékes egri környezetvédelmi hatóság csak egymásra mutogat. 

A városban akkora a bűztalány, hogy még arról sincs konszenzus, szennyvízszag vagy égetett szemét szaga terjeng. A Facebookon már bűzellenes csoport is alakult, ott az újabban éjszakánként gyakori „jelentések”  fekália, kőolaj és rothadó szalma bűzéről szólnak. 

Alighanem a Mátravidéki Erőmű pernyehányóján működő munkatelep lehet a bűz forrása, ahol nagy tehergépjárművek dolgoznak egy szennyvíziszap-tároló régi gátjának elbontásán. 

A Heves Megyei Hírlap korábbi cikke szerint a bűzt tovább pezsdíti, hogy a szennyvíziszap takarására szolgáló szalmát a hatóságok nem találták megfelelőnek, ezért pernyét szórtak a tetejére, ami lenyomta a csutakokat a fekáliába. Miután így annyi védelem sem volt mind addig, visszatértek a szalmás eljáráshoz. 

A telephelyen nyár végéig felfüggesztették a szippantós szennyvízfogadását, és augusztusig Gyöngyösön ürítik a tartályokat, és olyan biológiai fedőanyagot is beszereznek a telephelyen, amelyik gátolja a szagképződést. A helyben dolgozó cég képviselője serint viszont alighanem más telephelyeken is lehet gond, mert mindez önmagában nem indokolja, hogy bűzben ússzon az egész város.

A városvezetés az egri környezetvédelmi hatóságra mutogat, mert nem tudják bizonyítani a bűz gazdáját. Addig is „szagnaplót” vezetnek, azaz jegyzetelik, hol, mikor és mennyire van büdös, és bűzcsapdákat is kihelyeznek a város több pontján, hogy rögzítsék és elemezzék a szagokat és azok eredetét. (Index)