link Forrás

Olyan élve boncolást, mint ami a köztévé stúdiójában ment a Fehéroroszország-Magyarország meccs alatt, még nem láttam (itt visszanézhető az egész közvetítés). Az operációt Bozsik Péter egykori szövetségi kapitány és Buzsáky Ákos egykori válogatott focista végezte a magyar csapatot irányító belga Georges Leekensen. Aztán csatlakozott hozzájuk a válogatott több tagja, miközben a páciens hozta a szokásos formáját és bohócot csinált magából. 

Sokan már azt sem értették, hogyan esett a labdarúgó szövetség választása tavaly ősszel a belga trénerre, akinek életújta nem ígérte azt, hogy a korszerű foci misszionáriusa lesz. Ilyen szempontból nem is okozott csalódást, tényleg nem lett az. Leekens első két meccsén márciusban kikaptunk Kazahsztántól és Skóciától, de ami igazán sokkoló volt, hogy milyen elképzelés nélküli játékkal. Azért is volt érthetetlen, mert Leekens ekkor már fél éve Magyarországon volt - valamiért nem ült le ősszel a kispadra, így két meccset ideiglenes szövetségi kapitányként Szélesi Zoltán vezényelt le, ebből az egyik a legendás luxemburgi volt -, a belga járt meccsekre, ismerte a játékosok képességeit. 

Miután ezek barátságos meccsek voltak, az eredmény valóban nem számított, ki lehetett volna kapni bátor kísérletezéssel, fiatal játékosok tesztelésével, új játékrendszer próbálgatásával. De Leekens forradalmi újítása az volt, hogy mindenféle elképzelés nélkül küldte a pályára a játékosokat - Böde ekkor nyilatkozta azt, hogy ő sajnos nem értette a taktikai utasításokat, mert angolul hangzottak el -, majd a meccsek végén az interjúkban meglátta a pozitívumot. 

Így értünk el júniusban az újabb két meccshez, szerdán játszottunk Fehéroroszországban, szombaton lesz még a vébé-résztvevő ausztrálok elleni meccs. És a márciusi két zakó óta eltelt több mint két hónap nem zökkentette ki Leekenst, tanulságként azt szűrhette le, hogy annyi taktikai utasítást sem kell adni, mint amennyit Böde nem értett meg. 

Fehéroroszország ellen sikerült elérni azt, hogy még a korábbinál is reménytelenebbnek tűnt a válogatott játékosa, pedig azért fel tud mutatni a csapat egy Andorra elleni vereséget a közelmúltból. 

Miközben éppen a köztévé közvetítéséből derült ki, hogy az edzősködés szakma ugyan, de nem valami olyasmi, ami hihetetlen ördöngösséget követel meg. Már a szünetben jelezte Buzsáky és Bozsik, hogy védekezésben nem zárjuk le a passzsávot, csak rohangálunk az ellenfél után, nagy a távolság a középpályások között, nem  vállalunk párharcokat, ha mégis labdát szerzünk valahogy, akkor nem lendülünk támadásba, hanem hátul passzolgatunk, amíg visszazár az ellenfél, nem értik, hogy Leekens miért cserélte meg Nagy Ádámot és Elek Ákost, hiszen az előbbi nem hatékony az előre játékban, az utóbbi viszont szívesen tör előre, gólokat is szerez ehhez képest Nagy előrébbb játszik, Elek hátrébb, láthatóan önbizalomhiányosak a játékosok, a játékunkban nincs gondolat és tudatosság. De majd a szünetben ezt Leekens biztosan elmondja a játékosoknak. 

Nem mondta, vagy nem ezt mondta, vagy angolul mondta, és nem értették meg, mert a második félidő még rosszabb volt. Így a meccs után Buzsáky Ákos már odáig jutott, hogy a foci legfontosabb három elemében (fizikális, mentális, játéktudás) is felülmúltak minket a fehéroroszok, számunka hízelgő az 1-1, elkeserítő volt a magyar válogatott játéka. 

link Forrás

Bozsik Péter a csapat összehangolt mozgását hiányolta, szerinte legalább a védekezésünknek működnie kéne, a feladatokat pontosítani kellett volna a játékosokkal, de a védők nem tudtak reagálni a széleken futattot támadásokra és arra sem, ha az ékek visszaléptek a középpályára. "Azt, hogy a labdatámadás, a területszűkítés hogyan nézzen ki, két edzésen meg lehet beszélni" -  mondta Bozsik. 

Ezután jött Leekens a paródiaszerű nyilatkozatával, hogy ez már jobb volt, mint márciusban, lépésről lépésre haladunk, „fontos, hogy a kapott gól után nem szegték le a fejüket a játékosok”. Szerinte a középhátvédek is jól működtek, nem adtunk el könnyen labdákat, széleken talán kisebb problémákkal küzdöttünk. A Nemzeti Sportnak azt is mondta, hogy „Kádár Tamás visszatérése révén jelentősen stabilabbá vált a védelem, a kapott gól ellenére ezúttal nem voltak gondjaink hátul. Szerencsére van egy kiváló kapusunk is, akinek ma rengeteget köszönhetünk, nagyon sokat tett hozzá a csapatjátékhoz”. Ami azért kiseb bravúr, hogy a jó védekezés mellett a kapus Gulácsit emelte ki. 

link Forrás

Bozsik le is ütötte a magas labdát a stúdióban, amikor azt mondta, hogy Leekens „valóban olyan játékost emelt ki, aki jó teljesítményt nyújtott, fájdalaom, hogy ez a csapat kapusa, jobban örültünk volna, ha egy támadó nevét említi meg”. És belebökött még egyet a csapat hangulatát dicsérő Leekensbe. „Az is örömteli, hogy jó a hangulat a csapat háza táján, ebből a pályán sajnos sokat nem lehetett látni”.

Buzsáky aztán azt mondta, hogy leegyszerűsítve a foci párharcokon dől el, ehhez képest ha egyáltalán felvállaltuk ezeket, akkor 80-20 százalékban el is veszítettük, alig volt nálunk a labda, a második félidőben úgy tűnt, mintha a brazilokkal játszottunk volna, pedig ezek csak a fehéroroszok voltak. 

Majd jött a Leekens által agyondicsért, a több bravúrjával a csapatot a vereségtől megóvó Gulácsi Péter, és mintha hallotta volna a stúdióban zajló beszélgetést, arról beszélt, hogy 

„a mai fociban a párharcok döntik el a meccset, ki tud több párharcot nyerni, illetve a középpályán érvényesülni. Ma ezt nem tettük meg. Ennek rengeteg oka van, szervezettséggel lehet orvosolni, de ennek az útnak még az elején járunk.”

link Forrás

A topligákbanjátszó kevés játékosaink egyike nem beszélt mellé: 

„A mai meccs sem volt bíztató, egy nálunk alacsonyabban rangsorolt ellenféllel szemben döntetlent játszottunk, de játékban ők voltak a veszélyesebbek. Még van egy mérkőzésünk az ausztrálok ellen, lehet, hogy mások is lehetőséget kapnak, utána meg kell találni azokat, akik szeptemberben sikeresek tudnak lenni.”

Ami azt jelenti, hogy egyelőre nincs meg a csapat.

És végül szót kapott Elek Ákos, hogy kiderüljön, tényleg tök reménytelen helyzetben van a válogatott az őszi tétmeccsek előtt. 

• Nem játszottunk jól. Ad hoc jellege volt ennek a mai meccsnek, nem tudom kívülről milyen volt, belülről én így láttam. 
  
• Lehet, hogy kicsit többet kellene gyakorolnunk, mondjuk, az mindenféleképpen ránk férne.
• Egyelőre ez kevés lesz. Kevés lesz szombaton és kevés lesz szeptemberben is.
• Ebben az évben eddig ez egy nagy nulla.
  

link Forrás

A riporter ezek után megkérdezte tőle, hogy megtalálta-e a közös hangot Leekens a válogatottal.

„Most erre mit mondjak?! Eddig úgy néz ki, hogy nem igazán, de reméljük, hogy ez a jövőben változni fog.”A stúdióban ülő Buzsáky szerint valami elképzelés kellene. „A szövetségi kapitánynak lenne a feladata meghatározni azt, hogy milyen játékot akarunk játszani, olyan típusú játékosokat kellene beválogatni a keretbe, akik alkalmasak arra a játékrendszerre, és elindulni abba az irányba, de én most úgy érzem, hogy kapkodunk, egyszer erre megyünk, egyszer arra, és igazából egy helyben topogunk.”

Miután az előző három meccs teljesen értelmetlenül lepörgött, szombatig, az ausztrálok elleni meccsig pedig nagy változásokra már nem lehet számítani, nem lehet azt mondani, hogy Leekens felkészített volna a válogatottat az őszi tétmecsekre. Úgy pedig henéz lesz gyakorolni, ha addig nem találkoznak a játékosok.

Az induló Nemzetek Ligájában - ami lehetőséget ad az Európa-bajnokságon való részvételre - szeptember 8-án már Finnországban játszunk, szeptember 11-én itthon fogadjuk a görögöket. Ez zárt kapus meccs lesz, mert a magyar szurkolók egy 2015-ös meccsen kifütyülték a román himnuszt és cigányoztak. Aligha volt olyan, hogy már az indulás előtt nincs esélyünk semmire. Leekens kirúgása sem jelent megoldást, hiszen az utódjának egy éles meccsen kellene bemutatkoznia. Bár talán el tudná mondani, hogy védekezésben és támadásban kinek mi a feladata. 

A fehéroroszok elleni meccset a helyszínen tekintette meg Orbán Viktor és Csányi Sándor. A magyar válogatott két helyet rontva 51. a FIFA legfrissebb, csütörtöki világranglistáján.