Számtalan módja van annak, hogy az ingyen és tisztán, csak sajnos kiszámíthatatlan ritmusban és mennyiségben érkező megújuló energiát eltároljuk, majd folytonos ellátást biztosítva juttassuk el a konnektorokhoz. Lehet energiát tárolni:

- hidrogénben (vízbontással lehet előállítani, majd például tüzelőanyag-cellával ismét elektromos energiát csinálni belőle)
- kinetikus energiában (lendkerékkel, például)
- akkumulátorban (ez a legelterjedtebb megoldás)
- hőben (például a sót melegítő tükrös naperőművek)
- helyzeti energiában (pl. vizet szivattyúzunk fel egy toronyba, majd leengedjük turbinán keresztül)
- bioüzemanyagban (moszatok által előállított olajban, például)
- meg ami most nem jut eszembe, valamint
- gáznyomásban: a napelemből, szélturbinából érkező elektromos energiával mondjuk levegőt komprimálunk, majd a sűrített levegőt turbinán keresztül engedjük újra kitágulni. (Itt a fő gond a sűrítéskor keletkező hő megőrzése és visszajuttatása a rendszerbe, amikor megint kitágul és lehűl a gáz.)

Mindegyik megoldásnak számos nehézsége és buktatója van. A többszörös átalakítási veszteségek miatt mindegyik hatékonytalanabb a megújuló forrásból származó elektromos energia közvetlen felhasználásánál. És sajnos egyelőre nagyjából mindegyik drágább, mint már korábban a Föld által betárolt gázt, szenet, olajat elégető technológia, vagy akár az atomenergia. Viszont akár drágább, akár nem, jó lenne mielőbb átállni ezek valamelyikére, már csak azért is, mert a nap meg a szél nem fogy el belátható időn belül, valamint nem produkál évszázadokig sugárzó radioaktív hulladékot sem.

Angliában, Manchesterben a napokban beindult egy látványos mintaüzem, amely egy újabb módon, cseppfolyosított levegőben tárolja az energiát. Így működik:

A nagy mennyiségű energia tárolására képes sűrített levegős rendszerekkel az a gond, hogy ipari méretekben alkalmazva túl nagy tartályt igényelnek, ezért a mérnökök nem is épített tartályokban, hanem geológiai képződményekben, föld alatti üregekben, barlangokban gondolkodnak ezek tervezésekor. Csak hát a barlang nem mindig ott van, ahol az energiára szükség volna. A levegő cseppfolyósításának energiaigénye ugyan nagyobb, de ha már egyszer sikerül megváltoztatni az anyag halmazállapotát, a tárolós szigetelt tartályokban sokkal egyszerűbb és biztonságosabb.

Az új, 5 megawattos, 15 MWh tárolókapacitású üzem egy korábbi, még kisebb startup-projekt helyszínén, egy 350 kW-os berendezés helyén jött létre, nyolcmillió fontos (hárommilliárd forint) kormányzati támogatásból. (Jó, hát nem egy stadion, de azért ez se rossz!) A cél, hogy a még mindig kicsinek számító energiatárolóval gyűjtött tapasztalatok alapján elérjék az 50MW-os üzemméretet, amely már elég nagy ahhoz, hogy hálózati elemként komoly mértékben is tervezni és használni lehessen az energetikai rendszerben, valamint a beruházási költsége is alacsonyabb fajlagosan, így már alkalmas lehet, hogy gazdasági versenyre keljen a ma leginkább elterjedt akkumulátoros puffer-rendszerekkel.