Az ír Mike McCormack regénye, a Solar Bones nyerte el az egyik legnagyobb pénzjutalommal járó nemzetközi irodalmi díjat, az International Dublin Literary Awardot, amelyre 37 ország 111 városának közkönyvtárai jelöltek egy-egy könyvet. 

A díjnak a 100 ezer euró mellett komoly marketingértéke is van, 

részben azért, mert a korábbi győztesek névsora tele van olyan Nobel-díjasokkal és más világsztárokkal, mint Herta Müller, Michel Houellebecq, Orhan Pamuk vagy Per Petterson.

McCormack csatlakozása ehhez a listához azért jelent kisebb meglepetést, mert bár ezelőtt négy könyve is megjelent, amelyeket szakmai körökben jól fogadtak, de azokon kívül nem sokan ismerték. Ezt bizonyítja, hogy a Solar Bones kéziratával sokáig hiába házalt, és végül egy kis ír kiadó, a Tramp adta ki először.

Az ok egyszerű: formailag kísérletező regényről van szó, amely egyetlen, 270 oldalon keresztül kanyargó mondat, sokszor versszerű tördelésben, jobbára írásjelek nélkül. Az irodalomtörténet látott azért már hasonlót, de a könyvkiadók úgy ítélték meg, hogy ebből hatalmas bukta lenne. A Solar Bones mégis felkerült a Man Booker longlistjére, és állítólag már eddig is elég szépen fogyott. A brit lapok most arról írnak, hogy McCormack regényének sikere 

rácáfolt arra a hiedelemre, hogy a kísérletező irodalmat lehetetlen eladni.

Ha valaki szeretne képet kapni a szövegről, az a Random House oldalán talál egy válogatást a lelkendező kritikákból, illetve itt bele lehet lapozni a könyvbe: