Pár óra van hátra a vébé kezdetéig, és még mindig nincsenek kedvenceid? Vébét nézni valamilyen fokú szurkolás nélkül egyrészt hülyeség, másrészt feleannyira sem élvezetes, úgyhogy most a figyelmedbe ajánlunk pár izgalmas, ezért vagy azért szerethető kiscsapatot. 

Hogy miért kicsit? 

Mert abban nincs különösebb poén, hogy az ember kiválasszon egy olyan válogatottat, amelyikről még a nemfocisok is tudják, hogy menő szokott lenni –  Brazíliát, Németországot, Spanyolországot vagy Argentínát –, aztán unottan nézze, ahogy a választottja az elején tét nélküli csoportmeccseken szarrá veri a kicsiket, hogy az egyenes kiesés szakaszban játsszon egy kockázatmentes, halálunalmas  0-0-t, aztán vagy továbbjusson 11-esekkel, vagy kiessen. 

Miért ugrálna bárki örömében attól, hogy Brazília 1-0-ra legyőzte Lengyelországot? És miért ne fürdene az Erzsébet-téri szökőkútban ugyanilyen eredmény után egy lelkes franciadrukker?

Hogyan válasszunk kiscsapatot?

Ez nem is olyan magától értetődő dolog. Csábító lenne például rögtön lestoppolni Szaúd-Arábiát: antifocis ország, sportolásra alkalmatlan éghajlattal, totál ismeretlen, a többiek átlagánál egy fejjel alacsonyabb játékosokkal. Aki náluk jobban megfelel az angol „underdog” definíciójának, az már nem is focicsapat, hanem egy falkányi földikutya.

Csakhogy praktikus okokból mégsem feltétlenül a legkisebbet és a legesélytelenebbet érdemes  választani: mire megjegyzed a fontosabb játékosok nevét és tényleg megkedvelted a csapatot, már ki is estek. A profi kiscsapatválasztás egyik titka az, hogy a kedvenced egyszerre legyen meghatóan esélytelen és egy kicsit mégis esélyes, legalább egy-két igazi meglepetésgyőzelemre. 

Na de melyik számít egyáltalán kiscsapatnak? Némelyeknél ez nem is lehet kérdés: Izland például egész nyilvánvalóan az. Aprócska ország annyi lakossal, mint két budapesti kerület, akiktől már a kijutás is természetellenesen nagy bravúr. Oké, de akkor hová soroljuk Uruguayt? Ez is annyira kis ország, hogy már csak a mérete miatt is – másfél budapestnyien élnek benne – automatikusan kiscsapatnak tekintené az ember, de egyfelől kétszeres világbajnok, másfelől évtizedek óta elég erős válogatottja van, világsztárokkal a fedélzeten, az utolsó előtti vébén például negyedik volt úgy, hogy Forlán lett a vébé legjobb játékosa. Na és Oroszország, Japán vagy Egyiptom? Hatalmas országok, kis válogatottakkal. És Horvátország meg Belgium? Kis országok, de a válogatott játékosok fele nemzetközi sztár.

Hogy ne vesszünk el a céltalan definiálgatásban, tőrölmetszett liberális válogatásunkba ugyanúgy bevettük a virtigli kiscsapatokat, mint a határeseteket, vagyis azokat, akiket sokan egyáltalán nem is tekintenek kiscsapatnak, míg mások igen. 

A kiscsapatválasztás másik nagy titka azzal az egyébként szomorú jelenséggel függ össze, hogy az emberek hajlamosak összekevereni a vonzó külsőt a vonzó belsővel. Ez ugyanis nem mindig hiba! Mivel a kedvenc kiscsapatunkkal nem összeházasodnunk kell, csak egy igen, rövid, felszínes udvarlási szakasz után a tévé előtt szorítani nekik, ebben a témában nyugodtan legyél felszínes, és válaszd azt, ahol a legtöbb a jó pasi. Vagy a csúnya, de vonzó, „csintalan kalóz” típusú hátvéd. Vagy azt, akinek a legjobban tetszik a meze, esetleg a szövetségi kapitánya.

Izland

• Mellette: A focivébétörténet valaha volt legkisebb kiscsapata.
  
• Ellene: Nem sok.
  

Az izlandi válogatottban már az megható, hogy egyáltalán létezik ilyen. Hát még hogy focizni is tudnak, a 300 ezres összlakossághoz képest nemzetközileg is ismert játékosaik is vannak, meg híresen lelkes szurkolótáboruk saját viking huhogással. A csapat az előző EB-n került be először nagy torna döntőjébe és azonnal a negyeddöntőig jutott, Anglia kiverése után. Most azért is ideális jelöltek a Kedvenc Kicsi szerepére, mert szinte képtelenül nehéz csoportba kerültek Argentínával, Horvátországgal és Nigériával együtt. Az alapjátékuk is pont olyan, hogy jókat lehessen izgulni értük: rogyásig védekeznek csikorgó fogakkal, és közben néha akkorát kontráznak, mint egy lendületes jegesmedve.

Peru

• Mellette: Szuper mez, a legkalózosabb középcsatár.
  
• Ellene: A 78-as vébén szemérmetlenül lefeküdtek a házigazda argetin katonai diktatúrának.
  

A hivatalos világranglista totális értelmetlenségét mutatja, hogy Peru, a vébé döntőjében 36 éve nem járt klasszikus kiscsapat, a 11. helyen áll. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, téged főleg nem: Peru az egyik legerősebb jelölt a minifavorit szerepére. Ők általában a fociban szupererős Latin-Amerika nyomijai voltak, most azonban feltámadtak, sőt azt terjesztik magukról, hogy félelmetes formába lendültek. Peru nem csak azért esélyes a közönségkedvenc szerepére, mert esélytelen, de próbál stílusosan játszani, hanem mert nekik van a legkirályabb, piros keresztcsíkos mezük, és náluk játszik a vébé előtt kokateázás miatt eltiltott José Paoulo Guerrero, a szuperrokonszonszenves, kalózképű veterán csatár, akit a svájci legfelsőbb bíróság az utolsó pillanatban mégis indulni engedett.

Horvátország

• Mellette: Príma középpályások, klassz mez, durva belemenések.
  
• Ellene: Durva belemenések.
  

Kicsik, a szomszédban vannak, a keretük tele nemzetközi klasszisokkal, és vicces sakktáblamezben játszanak: Horvátország annak ellenére nem indul rossz sanszokkal a népszerűségi versenyben, hogy a válogatottjuk az egyszem – bár annál bravúrosabb – vébébronzérmük óta kifejezetten alulteljesít a nagy tornákon. Mármint a személyi állományuk minőségéhez képest. De egy kiscsapattól végül is úgysem a stabilitást várjuk, hanem pont azt, hogy most az egyszer villantsanak. Erre most kábé ugyanakkora esély van, mint általában: náluk játszik például a világ egyik legjobb szervező és védekező középpályása is, Modric + Rakitic. A horvátok báját az adja, hogy mindig tele vannak technikás játékosokkal, de a legjobban mégis a brutális rugdosódást szeretik. Ha szeretnél jajgató brazilt, síró spanyolt és véres argentint látni, itt a csapatod!

Szerbia

• Mellette: Szomszédok, jó középpálya, a kortárs foci legidiótább agresszora centerposzton.
  
• Ellene: Ugyanúgy bennük van a nulla pontos kiesés, mint a bravúr.
  

Szerbia egészen kiváló kiskedvencjelölt: a miénknél is kisebb országból jönnek, önálló szerb válogatottként lényegében soha nem értek el semmi érdemlegeset, miközben gyengének semmiképpen sem gyengék, és elvileg szinte mindig bennük van valami nagy eredmény. Nem függetlenül attól, hogy mindig vannak európai topbajnokságokban játszó sztárjaik. Szóval miért ne pont most robbantanának? Például pont azért, mert most mintha a szokásosnál kisebb hájpolás lenne körülöttük. A játékosállományuk ráadásul a rokonszenves játékstílus felé tolja őket: a védelmük olyan öreg és lassú, hogy ha bármit is akarnak az élettől meg a vébétől, inkább érdemes támadólag fellépniük, amihez meg is vannak az embereik. Itt játszik az európai topligák egyik legsuttyóbb agresszora, a látványosan értelmetlen brutalitás kortárs fáklyavivője, Aleksandar Mitrovic, az agyvelő nélküli középcsatár, ami szinte tuti garancia a felhőtlen szórakozásra.

Dánia

• Mellette: Christian Eriksen; szórakoztató támadófoci.
  
• Ellene: Semmi, hiszen én nekik drukkolok.
  

Sok alkalmi drukker olyan alapon választ csapatot, hogy szívesen nyaralna-e az adott országban. A nagy tornák alatt emiatt van tele az összes magyar focinéző kocsma a rendszerint totál érdektelen, alulteljesítő, védekezés helyett fetrengő portugál válogatott szalonszurkereivel. Dánia talán e jelenség miatt ritkán kerül a képbe, pedig rengeteg fantázia van bennük. Mivel náluk fog játszani az egész vébémezőny egyik legjobb klasszikus irányító középpályása, a ráadásként megtévesztően hobbitkülsejű Christian Eriksen, és van két klassz, gyors és ügyes szélsőjük Sisto és Yussuf Poulsen személyeben, Dániától nem az összeszorított szájjal a végsőkig védekező kiscsapatstílust várhatjuk, hanem szórakoztató, kreatív támadásokat.

Belgium

• Mellette: Fantasztikus játékosok egész sora, a földkerekség egyik legjobb támadóegysége.
  
• Ellene: Béna szövetségi kapitány.
  

Sokan talán meglepődnek, hogy a nemrég már a világranglistát is vezető, és most éppen harmadik Belgium nálunk, ha fölülről is, de belefér a kiscsapat kategóriába. De ha belegondolunk, a belgák nem is olyan régen, a kétezres években két egymást követő vébédöntőre sem jutottak ki, és hogy a legutóbbi, 2014-es negyeddöntőjük előtt – történelmükben először és utoljára – 1986-ban, Mexikóban értek el kiugró eredményt az elődöntővel és a negyedik hellyel, taláb érthetőbb a besorolásuk. A vébéknél sok szempontból erősebb Európa-bajnokságok még jobban mutatják a belgák kicsiségét: 1988 és 2012 között 7 EB-t rendeztek, a csapat ezek közül hatszor képtelen volt döntőbe jutni. Az egyetlen alkalom pedig akkor esett meg, amikor ők voltak a rendezők, és automatikusan döntősök voltak. A belga válogatott nagy kérdése az lesz ezen a vébén, hogy egy olyan csapat, aminek minden sorában szupersztárok találhatók, a csatársor és a támadó középpálya pedig az egész világon az egyik legerősebb, ellensúlyozni tudja-e a kiscsapatságból eredő komplexusait plusz a borzalmas edzőjüket, Roberto Martinezt.

Irán

• Mellette: Vagány fickók, perzselő tekintetek, remek nevek.
  
• Ellene: Csoda lenne a továbbjutás.
  

Lenyűgöző perzsa férfiak, kimondhatatlan, a kommentátorokat őrületbe kergető nevekkel: Iránt az isten is az ínyencek kiscsapatának teremtette. Egy probléma lehet: eleve nem túl erősek, és pont Spanyolországgal meg Portugáliával (és Marokkóval) kerültek egy csoportba. De az is igaz, hogy 2014-ben csak 1-0-ra kaptak ki Argentínától, Nigéria nem tudott gólt lőni nekik, és a 82. percben még csak 1-2-re szívtak Boszniától. Szóval bennük pont ott lehet a meglepetés, és képzeld el, milyen kéjes öröm lenne, ha a továbbjutásról döntő csoportmeccsen Alizera Berjanvand kidobná a labdát Morteza Puralidandzsinak, aki oda-vissza kipasszolná a rárontó csatárt Reza Gnocsannedzsaddal, hogy a felíveléssel Alireza Jahanbaks leforduljon, és a sarkazásából Karim Anszarifardnak már csak be kelljen gurítania az üres kapuba.

Svájc

• Mellette: Ők az Alpok magyarjai.
  
• Ellene: Ők az Alpok magyarjai.
  

Svájc határeset, de azt hiszem, azért joggal került fel erre a listára. Az egykori darabos, összeharapott szájjal és favágótermetű bekkekkel védekező kiscsapatból sok szempontból klasszikus középcsapat lett. Irtó megbízhatóan játszanak, mindig minden selejtezőben minimum harcban vannak a továbbjutásért, a világ legjobbjai se örülnek, ha ellenük kell meccselni, az idiótán számolt világranglistán ráadásul hatodikok, megelőzve Francia- és Spanyolországot. A kétezres évek vébéin pedig elképesztő rekordot állítottak fel. 2006-ban úgy estek ki a 16 között, tizenegyesekkel, hogy addig az egész tornán nem kaptak egy gólt sem. Hogy a következő vébén a második csoportmeccsük 74. percében kapják az első gólt. Na de az is igaz, hogy utóbbi esetben még a csoportból sem jutottak tovább, és az előbbiben is rögtön az első ki-ki meccsen kiestek. Ami viszont – az országuk apró mérete mellett – jellegzetes kiscsapat-tulajdonság. Én azért szurkolok mindig Svájcnak, mert tényleg nem ők játsszák a legizgalmasabb focit, viszont őket nézve mindig arra gondolok, hogy pont ez az a szint, amit Magyarország is reálisan elérhetne, ha nem olyan alakok irányítanák és finanszíroznák a focinkat, amilyenek. 

Costa Rica

• Mellette: A lajhárok hazájából jönnek, igazi romantikus értelemben vett kiscsapat.
  
• Ellene: Ha megint jól szerepelnek, lassan elvesztik a kiscsapatjellegüket.
  

Hagyjuk az álságos futballszakmai magyarázatokat: Costa Ricának leginkább ezért lehet szurkolni, mert van egy Yeltsin Tejeda nevű, Gattuso-típusú védekező középpályásuk. Yeltsin!!! Aki egyáltalán nem orosz származású, hanem azért kapta a keresztnevét, mert az anyja '92-ben meglátta a tévében a püffedtfejű alkoholista orosz elnököt, és ennyire megtetszett neki. A közép-amerikai kiscsapatra azért lehet érdemes tenni, mert amúgy egyáltalán nem rosszak, a legutóbbi vébén csoportelsők lettek egy olyan négyesben, ahol a másik három csapat egykori világbajnok volt, hogy végül a negyeddöntőig jussanak, és tizenegyesekkel, veretlenül essenek ki. Náluk játszik a világ egyik legjobb kapusa, a realos Keylor Navas, a pompás Bryan Ruiz és a világfoci egyik legkevésbé elismert jó csatára, Joel Campbell is.

Szaúd-Arábia

• Mellette: Gyenge, esélytelen, de lelkes.
  
• Ellene: Mire megkedveled, talán ki is esett.
  

Ha nem lenne annyira reménytelenül esélytelen, Szaúd-Arábia az egyik tökéletes jelölt lett volna a kiskedvenc szerepére. Focizásra alkalmatlan körülmények között készülő, lelkes, de gyermekméretű, nemzetközi szinten totál ismeretlen játékosokból álló virtigli lúzercsapatról van szó. Ha kockázatkedvelő típus vagy, egy próbát mégis megérhetnek, mivel annyira kivételesen gyenge csoportba kerültek Oroszországgal, Egyiptommal és Uruguay-jal, hogy a továbbjutás mégsem teljesen reménytelen. A dolog ráadásul már a vébé csütörtöki, oroszok elleni nyitómeccsén eldőlhet. Ha a szaúdiak ezt megnyernék, a második helyen akár még tovább is csúszhatnak a várhatóan csoportelső Uruguay mögött.

Egyiptom

• Mellette: Kivételesen jó pasik; hülye becenév; Mohamed Szalah.
  
• Ellene: Ha nem lesz Szalah, nem lesz buli.
  

Nagy ország kiscsapata, tele őrülten dögös, mediterrán csődör típusú pasikkal. Aki az ilyesmit szereti, annak jó opciót jelenthetnek a Fáraók, már csak a becenevük miatt is. De ez a csődörség tényleg nem puszta zsurnalizmus: a csapat egyik csatára, Mahmoud Abdel-Moneim „Kahraba” tavaly jegyben járt a válogatott kapusának, Assam El-Hadarynak a lányával (!), amit azért kellett felbontania, mert lelepleződött, hogy párhuzamosan egy színésznőt is eljegyzett. Ha ez nem lenne elég, ott van szerethető sztárnak a Szakállas Ministránsfiú, vagyis Mohamed Szalah, a világfoci egyik legszórakoztatóbban játszó csatára, aki vagy meggyógyul addig, vagy nem.

Marokkó

• Mellette: Egész jól fociznak; Mehdi „Modell” Benatia. 
  
• Ellene: Alig van esély a továbbjutásra.
  

Egyáltalán nem lennének rossz választás, ha nem a spanyol-portugál duóval kerültek volna egy csoportba. Agilis, ügyesen támadó csapat egy kifejezetten fantáziadús, fiatal irányítóval – Hakim Ziyech az Ajax legfontosabb középpályása – jó szélsőkkel, a Real Madrid fiatal felfutó szélsőhátvédjével, Hakimivel és jó hülye becenévvel, úgyis mint az Atlasz Oroszlánjai. És náluk játszik az európai ligák egyik legjobb pasija, Mehdi „Modell” Benatia. Végül is: ha az összeomlásra mindig hajlamos Portugália esetleg összeomlana, akár még tovább is mehetnek.

Uruguay

• Mellette: Klassz csatárok, remek mez, ügyes középpálya; alig lakják többen, mint Budapestet; rokonszenves, öreg, a betegesége miatt bottal vagy elektromos robogóval járó edző.
  
• Ellene: Annyira jók, hogy igazából a kiscsapatság legfelső határán járnak.
  

Hogy kerül a kiscsapatok listájára egy kétszeres világbajnok? Úgy, hogy Uruguay a történelem- és futballközvetítések előtti időben szerezte mind a két vb-címét. Amióta elkezdődött a Globális Fociszurkolás Kora, a latin-amerikai miniállam a szerethető kiscsapatok listájának eminens tagja. Egyharmad magyarországnyi lakossága miatt soha többé nem lehetett igazi focinagyhatalom, de mindig is volt egy-egy, vagy szerencsésebb időszakokban akár több nemzetközi ásza. Most van három is: Godin, Luis Suarez és Edinson Cavani. Az igazán nagyokat ritkán tudta megfingatni, de gyenge sem volt soha, 2010-ben például elődöntőbe jutottak majd negyedikek lettek, és a legtöbb vébén legalább a csoportjukból továbbmentek. Ezen felül szép kék mezük van, és szinte mindig tele vannak dögösnél dögösebb pasikkal. De nem 2018-ban! Oscar Tabarez mester ezúttal ugyanis egy rakás randa, jellemzően lófejű, mégis szerethető fickóból rakta össze a csapatát. Elég annyit mondanunk, hogy Luis „Kincsem” Suarez kicsit sem lóg ki a bandából a külsejével. Bónuszajándék, hogy az utóbbi időben Uruguay relatív gyengéje, a középpályás játék is javult, színesebb lett, így nem abból állnak a meccsek, hogy a megbízható védők előrenyomják a labdát, aztán a Pókharapó vagy a Loncsos úgyis megoldják. Tabarez mester pedig Sergio Ramosból is előcsalogatná az empátiát, hiszen a 71 éves szövetségi kapitánynak olyan súlyos idegrendszeri betegsége támadt, hogy bottal jár, mégis kitart a kispad mellett.

Ausztrália

• Mellette: Jó mez.
  
• Ellene: Nincs bennük semmi felkavaró.
  

A kiváló mezei miatt Ausztrália mindig is inkább kedvelt kiscsapat volt, de azért sose volt az a titkos jelölt, akitől bármi meglepőt lehetett volna várni. Pont ezért 2018-ban is ők az igazán bátrak választása. Arra azért képesek szoktak lenni, hogy egy-egy meccsen nagyot hősködjenek. A legutóbbi vébén ugyan nulla ponttal estek ki a csoportjukból, de a későbbi bronzérmes hollandokkal, akik az azt megelőző meccsen 5-1 végezték ki a világbajnok Spanyolországot, szuperjó 2-3-at játszottak úgy, hogy hiába a hollandok lőtték az első gólt, az ausztrálok fordítani tudtak, és az 58. percig ők vezettek. Az a tény viszont, hogy nem sokkal a vébé előtt váratlanul lemondott a szövetségi kapitányuk, hogy a tornának csak erre az alkalomra szeződtetett Van Maarwijk mesterrel menjenek neki, akinek már előre megvan az utódja, kifejezetten izgalmassá teszi Ausztráliát. Merthogy néha pont az ilyen zűrzavaros helyzetben lévő csapatok szokták a legnagyobb meglepetést okozni.

Panama

• Mellette: Egy újonc latin-amerikai!
  
• Ellene: Harmatgyengék.
  

Az eszünk azt mondja, hogy eszedbe ne jusson, a szívünk viszont az övék: Panama az ország történelmében először jutott vébédöntőbe, nincs egyetlen nemzetközileg akárcsak közepesen ismert játékosuk sem, a legnagyobb sztárjuk egy 36 éves csatár, Tejada, aki légiósként Peruig jutott. Belőlük aztán senki sem tudott igazán készülni, vesztenivalójuk nyilván nincsen, Svájc előkészületi meccsen 6-0-ra tángálta el őket, szóval, ha nem törsz össze attól, ha a friss kedvenceid azonnal kiesnek, akkor nincs min gondolkodni.

Update: A cikk publikálása után Felvidék felhasználó joggal figyelmeztetett arra, hogy "Panamánál kimaradt, hogy Eric Davis is kerettag, akit az átlagosan elhivatott magyar drukker is ismerhet a dunaszerdahelyi DAC-meccsekről."

Köszönjük!

Tunézia

• Mellette: Meghatóan kicsik.
  
• Ellene: Lehet, hogy meghatóan szarok.
  

Végre egy afrikai kiscsapat, ami tényleg kis országból jön, nem pedig egy negyed európányi ország hullagyenge válogatottja. Tunézia még a legszigorúbb szempontok alapján is kis-, sőt minicsapat: totál ismeretlenek alkotják, a messze legnagyobb sztárjuk az a Wahbi Khazri, aki bőven nem fért bele abba a Sunderlandbe, ami épp akkora összeomlásban van, hogy most zuhant vissza az angol harmadosztályba, ezért a francia Renns-nek adták kölcsön. Ha elszegődsz Tunézia-szurkernek, olyan játékosokat fedezhetsz fel, akikről senki se hallott, és olyanokat nyöghetsz be, hogy „a Fakhreddine Ben Youssef-i értelemben vett csatárjáték”, így egycsapásra futballprofesszorként léphetsz fel a barátaid előtt.

Szenegál

• Mellette: Pár igen jó játékos, Mané.
  
• Ellene: Hány ilyen csapatot láttunk, és eddig egy se ért el szinte semmit!
  

16 év után jutottak ki a vébére, de Szenegálban lehet potenciál valami meglepő eredményre, igaz a nullapontos kiesésre is, ahogy ez az afrikai válogatottaknál lenni szokott. Van egy igen jó védőjük, több izgalmas középpályásuk, elöl pedig ott van szupersztárnak a Liverpool-szurkerek egyik bálványa, Sadio Mané. Ha pedig elmesélem, hogy Sané annyira rendes, hogy 200 ezer fontért építtetett iskolát a szegény szülőfalujának, remélem azonnal duzzadni kezd a táboruk.

Japán

• Mellette: Valakinek egyszer bele kell szaladnia a szamurájkardba.
  
• Ellene: De miért éppen most tenne ilyet bárki is?
  

Egy igen nagy ország igen kis csapata: rengeteg próbálkozás után 1998-ban jutottak be először a vébédöntőbe. Azóta mindig ott vannak, de felváltva vagy kiestek a csoportjukból, vagy továbbmentek és az első egyenes kieséses meccsen hasaltak el. Van világszínvonalú irányítójuk, Sindzsi Kagawa, és pár Európában edzett fickó, de nem úgy tűnik, hogy pont most robbantanának. Ez tudod, mit jelent? Esélyt, hogy egy olyannak szurkolj, akinek senki más, aztán ha bejön, kiröhöghesd a világot.