Didier Deschamps-nak lenni nehéz, mármint attól eltekintve, hogy 103-szoros válogatott, világbajnok és Franciaország-szerte óriási respektnek örvend. Persze ettől még nem múlt el úgy világverseny a hatéves kapitánykodása alatt, hogy valamiért ne ő lett volna a válogatott kerékkötője. Számomra kicsit olyan Deschamps, mint az a pókeres, aki egyszer megnyeri a világbajnokság főversenyét (Jamie Gold) és miután megnyerte, azt gondolja magáról, hogy ő találta fel a játékot. Néha persze meghoz olyan sokak által már évek óta követelt, evidens döntéseket, mint például Dembélé, Griezmann és Mbappé egyszerre pályára küldése, az egyébként cserecsatár posztra született félisten Olivier Giroud kárára és az ember elkezd reménykedni, hogy 6 év kapitánykodás után rájön valamikor ő is a legjobb tizenegyére.
Be is kezdtek a franciák, és az első 8 perc alatt 4 lövést is zúdítottak Matthew Ryan kapujára.
Trop beau pour être vrai szólna a dal franciául, és a hátralevő 82 percben már csak 3 lövés találta el Ryan kapuját, sőt, Lloris óriási védése kellett ahhoz, hogy ne az ausztrálok vezessenek a szünetben. A meccs előtt Deschamps persze ismét nem hazudtolta meg önmagát és kicserélte a két szélsőhátvédjét: a beadáskirály Benjamin Mendy-t a Manchester Cityből az Atleticós Lucas Hernandezre, míg a Monacóban gyengélkedő Djibril Sidibét a stuttgarti Benjamin Pavardra. Az egyébként a Bundesliga egyik legnagyobb középső védő üdvöskéje Pavard, aki ilyen passzokra képes:
és 84%-kos hatékonysággal passzol a klubjában. Deschampsnál kényszerből jobbhátvéd, és sajnos nem fogott ki túl jó napot. Pavard négy szabálytalansága mellé csak egy labdaszerzés jött és a passzhatékonysága is csak 75 százalékos volt úgy, hogy messze ő volt legtöbbet játékban (86-szor).
Végül Griezmann és a VAR segítéségével meglett a vezetés, majd Umtiti kezezésével jelentkezett be a nap lúzerje címért (spoiler alert - nem ő nyert, lásd lentebb).
Végül Pogba szerencsés góljával, amit a gólbírótechnológia megadott, Franciaország csak behúzta a meccset. Abból, hogy mi lesz ebből a Deschamps által irányított, talán a vébé legerősebb keretével rendelkező francia válogatottból, szinte semmi nem derült ki.
volt a következő összecsapás, és jött a kérdés: Mire mennek a már lassan a szimpatikus startup kiscsapatból szakállas hipszterválogatottá avanzsáló izlandiak a négy évvel ezelőtti döntős, Messi-féle argentinokkal?
Az izlandi sztori már kicsit uncsi, ugyanakkor jól lehet a meccseiken ivós játékot tolni. Vagyis: vikingek, minden idők "legkisebb" válogatottja, 330 ezer lakos, tíz százalék itt van a vébén, északi fegyelem és csapategység, Coca-Cola reklámokat és filmeket rendező kapus és fogorvos kapitány.
A szabály egyszerű: ha ezeket a szavakat hallod a közvetítés során (vagy a közösségi médiákban), akkor bizony innod kell!
Taktikailag ők a szervezett védekezésre, és az "elől találunk egyet"-re bazíroztak. Így, a 4-4-1-1-es hadrendben felküldött izlandiakból csak az augsburgi Finnbogason maradt elől, aki végig erőszakosan játszva meg is szerezte Izland első világbajnoki gólját:
A túlodalon az argentin szövetségi kapitány, Jorge Sampaoli, aki majdnem hatvan játékost próbált ki egyéves uralma alatt, érthetetlen módon az EGY csatárral felálló északiak ellen a Biglia-Mascherano védekező középpályás duóval indított, pedig az izlandi kontrák ellen egyiküknek sincs meg a sebessége, viszont legalább az építkezés során egymást zavarták. Valahogy így nézett ki a dolog taktikailag:
és minden passz Mascheranóhoz vezetett, aki így rekordott döntöt 133 sikeres átadással, míg Izlandnak csapatként jött össze 131 (!!!)
A második félidő egészen elképesztő argentin fölényt hozott, igaz 15 lövésből csak 3 ért kaput, míg Izland nem is jutott lövési kísérlethez sem.
A Biglia helyett behozott Banega beállásával valamivel javult a helyzet, de di Maria alibizése (33 passzából 5 ment előre, és 75 percet lehozott sikeres csel, vagy lövés nélkül), a remek izlandi védekezés, és Meza indiszponált játéka miatt legtöbbször Messire maradt a megoldandó feladat.
Az argentin zseni azonban hiába ért 42-szer hozzá a labdához a kapuhoz legközelebbi zónában, cselezett sikeresen 18-ból 13-szor, vagy éppen próbálkozott 11 lövéssel, mindenki a kihagyott és rosszul rúgott büntetőjére emlékszik majd.
Az izlandi kapus Halldórsson (aki "tudta, hogy Messi merre lövi" - vajon akkor is tudta volna, ha bemegy?) egyébként élete védéseit mutatta be pl a 88. percben:
Bár a meccs döntetlenre végződött, nagy győzelem volt az Izland és Ronaldo-hívőknek (bár kétlem, hogy van átfedés a két csoport között) és továbbra is életben maradt két narratíva:
egyrészt az északi csoda
másrészt a "Messi a hátán cipeli Argentínát" vs "Messinek a nagy meccseken nem jön össze" című hitvita
Talán a játéknap legszórakoztatóbb meccsét Peru és Dánia játszotta, bár erről az egyébként remekül játszó Christian Cueva (a nap lúzere, sajnos) talán pont Leo Messivel tudna eldiskurálni.
A Leicester City-t Dániát legtöbbször Kasper Schmeichel mentette meg, de a peruaiak is kabaréba illő módon bénáztak el helyzetek sokaságát. Az egygólos vereség ellenére az Abel Xavier-i babérokra törő jobbhátvéd Luis Advincula a bal oldali irányító Yoshimar Yotún, vagy épp a fent említett Sao Paoló-s Cueva sok új rajongót szerzett magának. Ez esetben sokatmondó a statisztika: Peru 17 kísérletéből 13 akcióból született, és 13 a dán tizenhatoson belülről érkezett. A dánok tízszer próbálkoztak, ebből 6 akcióból, és bár csak 3 lövés találta el a perui kaput, az RB Leipzigban játszó, a klubjában pont a befejezéseknél gondban lévő (16 gól összesen az elmúlt 3 idényben) Yussuf Poulsen remek góljával megnyerték a meccset. A dánok a nap nagy nyertesei, hiszen az ausztrálok elleni jó eredménnyel könnyen továbbjuthatnak, míg Perunak a franciák ellen kéne ponto(ka)t csennie csütörtökön, ami a két csapat szombati játékát elnézve nem elképzelhetetlen.
Az utolsó meccs tartogatta talán a legkevesebb izgalmat, Horvátország nem túl sokat mutatva nyert 2-0-ra Nigéria ellen. A vébére már nem Ante Cacic-csal készülő horvátoknál is az volt az ember érzése, hogy az új edző, Zlatko Dalic-nak mintha két egymáshoz nem igazán passzoló csapata lenne a pályán. Pedig akad egy Modric és egy Rakitic is, őket viszont sokszor védekező középpályásként használja Dalic, mint pl. a tegnapi meccsen. Hiába bevethető a Cacic-éra alapembere, a világ összes csapatában kezdő Kovacic (pechjére kivéve a Real Madridot és Horvátországot), aki most a kispadon kezdett. Ennek a triónak a labdatartós passzjáték az erőssége, de a szintén becserélt Marcelo Brozovicsnek is a passzolás és a cselezés megy inkább.
Viszont a balszélen alapember Perisic (esetleg néha visszazárhatna, ha nem túl nagy kérés), valamint a Frankfurtban nagy szezont futó és szombat este is kiváló Ante Rebic elsősorban kontrákban erősek. Az elől centerként kedző és az első gólt kibirkózó, a második gólnál már-már Diego Costa-i módon könyökkel magának helyet csináló Mandzukic, vagy a hoffenheimi lövőgép Kramaric is inkább ebben a rendszerben érzi otthon magát. Ezt egyelőre képtelen megoldani Dalic, így hiába van papíron az egyik legerősebb kerete, nagy kérdés, hogy mit tud kihozni belőle a kapitány. Viszont ha Dalic-nak nem jön össze, akkor B-tervnek még mindig ott van a hamarosan megüresedő szaúdi kapitányi poszt, lévén, hogy majdnem tíz évet töltött el ott klubedzőként. Összeségében talán semmi sem jellemezte a kettősséget jobban, mint az, hogy a horvátok úgy lőttek 2 gólt, hogy nem volt kaput eltaláló lövésük Kovacic 92. percben kihagyott óriási zicceréig.
Nigéria viszont simán vezet a vébé divatversenyén és a Chelseaből ismert Victor Moses is jó esélyekkel indulna a műeső vébén.
A szaúdiak után övék talán a vébé eddig legrosszabban megszervezett csapata: elképesztő amatőr gólt kaptak szögletből
majd később Ekong ölelte át Mandzukic-ot úgy, hogy azt még Blasz 3-ban is simán befújják tizenegyesnek. A passztérképből jól látszik, hogy baloldaluk nincs, Ighalo pedig észrevehetetlen volt, szinte minden támadás Victor Mosesen kereszül futott, ő viszont komoly hibaszázalékkal dolgozott. Talán a végül öngólt vétő Stoke City középpályás Etebo dicsérhető, ő 93 százalékkal passzolt éppen 93-szor, ebben a kategóriában legalább kiemelkedett a mezőnyből.
Még szerencse, hogy a sajtótájékoztatón a német kapitány Gernot Rohr a csapategységet szajkózta. Nagyon meglepődnénk, ha Nigéria a továbbiakban sok vizet zavarna, ehhez Izland ellen kötelező a győzelem.
Ma 14 órától a Costa Rica - Szerbia meccsel folytatódik a vébé, 17 órától azonban a címvédő Németország Mexikóval, míg 20 órától a másik nagy esélyes Brazília Svájccal játszik
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.