"Bár a dinoszauruszokat gyakran harcias, fogukat kivillantó, nyelvüket vadul öltögető, háborodott óriásgyíkokként szokás ábrázolni. Legfrissebb kutatásunk azonban komoly hiányosságot tárt fel a klasszikus ábrázolással kapcsolatban: a dinoszauruszok nem is tudták kidugni a nyelvüket, mint a gyíkok. A nyelvük valójában a szájuk aljához tapadt, hasonlóan a legtöbb aligátoréhoz" - írják kutatásuk vezetői összefoglalójában a Texasi Egyetem austini fakultásának kutatói.

A kínai tudományos akadémiával közös kutatásuk során a dinoszauruszleletek nyelvcsontját vizsgálták, és vetették össze a most élő madarak és krokodilok nyelvcsontjával. Kutatásuk során nem csupán azt derítették ki, hogy a dinoszauruszok valójában nem tudták kiölteni a nyelvüket, hanem arra jutottak, hogy a nyelv változatosabbá válása és mozgékonyságának fokozatos növekedése összefügghet a repülés képességének kialakulásával is.

A vizsgálataik során arra jutottak, hogy a legtöbb dinoszaurusz nyelvcsontja az aligátorokéra és a krokodilokéra hasonlít: rövid, egyszerű, és szorosan a nyelvhez kapcsolódó, amiből következik, hogy ezek az állatok nem nagyon tudták mozgatni a nyelvüket. Vagyis Julia Clarke, a kutatás társszerzője szerint "hosszú időn át rosszul rekonstruáltuk" a dinoszauruszokat, mert a krokodilok nyelve például teljesen a száj aljához rögzül.

A röpképes dinoszauruszok nyelvcsontja ettől eltérő, változatos szerkezetű. Ebből arra következtettek, hogy ez összefügghet a repülés képességével, illetve arra, hogy a röpképtelen madarak, mint a strucc és az emu is repülni tudó ősökből fejlődhettek ki. Levezetésük szerint a nyelv mozgatásának képessége azért alakulhatott ki, mert a mellső lábak szárnnyá alakulásával a ragadozók elvesztették azt a képességüket, hogy a kezükkel manipulálják zsákmányukat. (Via Science Daily)