• Csütörtök - pénteken tartják a migrációról szóló EU-s csúcstalálkozót, amiről Orbán Viktor azt mondta a választási kampányban, hogy ez lesz a végső nagy összecsapás a kötelező kvóta ügyében a többi országgal.
  
• Ehhez képest egyre több jel utal arra, hogy a kötelező kvótákról az eddig ismert formában nem lesz szó a csúcson.
  
• Viszont vannak új ötletek helyette, élükön a menekültek státusának EU-n kívüli elbírálása. Ám hogy ez óriási táborok létesítését jelenti-e Észak-Afrikában, vagy csak a tengerből kimentett fuldoklók sorsának gyors intézétését, arról egymásnak ellent mondanak az EU-s vezetők.
  
• És közben a német kormány összehozatott egy csonka csúcsot most vasárnapra, ahol nem világos, hogy miről lesz szó, viszont a V4-ek bojkottálják, bár eleve nem is hívták őket.
  

Egészen bizarr diplomáciai kavarások mennek a jövő heti EU-s csúcs előtt: össze-vissza szervezkednek a kormányok, de az EU két nagy intézménye, a Bizottság és a Tanács is acsarkodnak egymással. A menekültek elhelyezése miatt ekkora a balhé, miközben egyre kevesebben érkeznek. Az ellentéteket belpolitikai törekvések és gáncsoskodások szítják, de a botrány a nemzetközi diplomáciában csapódik le.

Hogy megértsük a mostani bizarr helyzetet, érdemes röviden összefoglalni, hogyan jutottunk idáig.

Kéne valami közös szabály

A 2015-ös hatalmas menekülthullám nyomán kiderült, hogy az európai menekültügyi szabályozás, amit dublini rendeletnek neveznek, betarthatatlan. A rendszer előírta, hogy a menekültekkel ott kell foglalkozni, ahol először regisztrálják őket az EU-ban, és ha máshol tűnnek fel, akkor vissza lehet őket küldeni oda. Két baj volt ezzel: a menekültek többségét nem regisztrálták ott, ahol először beléptek az EU-ba (főleg Görögország mulasztotta ezt el akkoriban), és ahol meg regisztrálták őket (például sok esetben Magyarországon), ott nem fogadták vissza őket, ha tovább mentek (például Németországba). Úgyhogy az lett a vége, hogy Németországban, Svédországban és Ausztriában kötött ki a menekültek többsége.

Az Európai Bizottság kidolgozott egy új szabályozást 2016 tavaszára a dublini rendelet helyére. Ebben előírtak egy közös szempontrendszert, hogy ki számít menekültnek (szigorúbb lenne, mint most sok ország gyakorlata, de engedékenyebb mint a magyarországi), de azt is belerakták, hogy ha egy országban nagyon sok menekült feltorlódik, akkor kötelező kvóták alapján szét kell osztani őket. Ezen annyira összevesztek a tagállamok, hogy mindig csak halogatták a döntést a rendeletről. Végül a 2018 júniusi csúcsot tűzték ki tavaly év végén, hogy azon már dönteni kellene.

A javaslatnak sok pontján összevesztek a tagállamok, de leginkább két pontjáról derült ki, hogy kibékíthetetlenek az ellentétek: az egyik az volt, hogy a déliek (Olaszország, Spanyolország, Görögország leginkább) nem fogadták el, hogy ha egy menekültet valahol befogadnak, akkor róla az adott országnak évekig gondoskodnia is kell, amit úgy érnének el, hogy más országban nem kaphat semmilyen segélyt. Mennyi legyen ez a gondoskodási idő? A déliek a 2 évet is sokallták, az északiak a 10 évet is kevesellték.

A másik megoldhatatlan ügy a kötelező kvóták alkalmazása válsághelyzetek esetében: Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia, (a V4 csoport) kikötötték, hogy ebbe soha nem mennek bele, de nem tetszett az ötlet az osztrák kormánynak sem.

Úgy tűnt május végére, hogy annyira távoli a megegyezés, hogy most júniusban is hagyják a fenébe az egészet, és eltolják a döntést későbbre.

Olaszország és Németország nem akarja veszni hagyni a kvótát, de egymás ellen is játszanak

Csakhogy azóta történt két aggasztó fejlemény két olyan országban, amelyik a kötelező kvóta legnagyobb támogatója. Az új olasz kormány megtagadta, hogy a tengerből kimentett menekültek partra szállhassanak. Az olaszok keménységében benne van az az üzenet is, ha nincs kvótarendszer, vagyis nem viszik el tőlük a menekülteket, akkor inkább fulladjanak a tengerbe ezek az emberek, ne a kárukra legyen a humanizmus.

A másik fejlemény az volt, hogy a német belügyminiszter közölte, hogy megengedi Bajorországnak (aminek nemrég még miniszterelnöke volt), hogy ne engedje be azokat a menekülteket, akiket egy másik EU-s országban már regisztráltak. Ez elvben csak az érvényben lévő dublini rendelet betartása lenne, de a gyakorlatban véget vetne a schengeni rendszernek, hiszen sok országban napokon belül visszaállna a határellenőrzés miatta. Horst Seehofer belügyminiszter egyszerre a bajor CSU-t akarja ezzel segíteni (októberben tartományi választások lesznek, és jön fel a menekültellenes AfD), de javaslata másra is utal: ha nincs kvóta, nem lesz Schengen sem. A visszafordítási javaslata közvetlenül ugyan az olaszokat szívatná, hiszen most ott regisztrálják a legtöbb menekültet, de általános üzenete hasonlít az olaszokéhoz:  ne a kárukra legyen a humanizmus. Továbbá szívatja főnökét, Angela Merkel kancellárt is, aki ellenzi a menekültek visszafordítását.

Merkel abban egyezett meg Seehoferrel, hogy az EU-s csúcsig még nem engedi a bajoroknak a határ lezárását, és a menekültek visszaküldését, mert hátha mégis sikerül a júniusi csúcson egy közös európai menekültkezelési rendszerben megegyezni. A két vitás ügyben azonban semmit sem közeledtek az álláspontok a tagállamok között.

A mentőötlet: EU-n kívüli elbírálás

Merkel a hét elején Macron francia elnökkel találkozott, akivel azt találták ki pótmegoldásként, hogy hozzák létre az EU-n kívüli menekültügyi eljárás rendszerét, és ez legyen a június végi csúcstalálkozó nagy újítása, ha már a dublini rendelet reformja nem megy. Vagyis azzal csökkentsék az EU-s országokra nehezedő nyomást, hogy már az EU határain kívül eldőljön, kit kell befogadni.

A javaslat alapvetően az olasz kormány viselkedésére hozna megoldást: ha kimentenek valakit a vízből, akkor arról eldöntenék akár a mentőhajón, hogy az EU-s normák szerint lehet-e menekült, és akkor ez alapján toloncolják vissza Afrikába, vagy viszik be az EU-ba. Persze jogilag már ez is nagyon necces megoldás, és praktikus kérdések sorát is nyitva hagyja: például mi van, ha Afrikában nincs aki fogadja; hogyan döntenek ilyen gyorsan; és melyik EU-s országba viszik, ha be kéne fogadni, stb. De legalább mondhatnák, hogy van egy új terv, ezen dolgozunk, mindenki nyugodjon meg, közel egy új rendszerszintű válasz a problémákra. Az EU-n kívüli elbírálás lehetőségével Merkel a saját bajorjait is nyugtatta volna.

A magyar kormánynak nagyon tetszett a javaslat, úgy értékelték, hogy ez egy évekkel ezelőtti magyar terv felmelegítése, ami arról szólt, hogy az EU-n kívül épüljenek menekülttáborok, és csak ott bírálják el a kérelmeket. 

Csakhogy ilyen táborok létrehozását a terv így konkrétan nem mondta ki, hiszen ehhez például szükség lenne a tábornak helyet adó országok beleegyezésére. A terv egyelőre csak annyit mond ki, hogy az ENSZ menekültügyi szervezetével közösen kellene kialakítani egy elvi lehetőséget a kérelmek EU-n kívüli, valamiféle egyetemes szempontrendszer alapján történő elbírálására. 

Az Európai Bizottság migrációs biztosa meg egyenesen kimondta, hogy nem akar Guantanamókat létrehozni (a 2001-es terrortámadások után az USA a kubai Guantanamó bázison hozott létre területén kívüli börtönt a terrorizmussal gyanúsított foglyoknak). 

Úgyhogy a mentőötlettel egyelőre két baj van: mindenki mást ért alatta, és rövid távon csak retorikai hatása lehet, mert egyelőre sem az elbírálás szempontjai, sem az elbírálás módja, sem a kérelmezők visszatoloncolásának vagy befogadásának helye nem világos. 

A németek csonka csúcsot erőltettek az együttműködő országoknak

Merkel azt találta ki, hogy a kvótaügyben együttműködőnek tűnő országokkal fut még egy kört a csúcs előtt: felkérte Donald Tusk tanácsi elnököt, hogy szervezzen Berlinbe egy konferenciát a nyitottabb országok vezetőinek, hogy a dublini rendelet helyére valamit mégis csak találjanak ott ki. Legyen erős és elkötelezett csoport a V4-ekkel szemben, és a bajorok is érezzék, nem falra hányt borsó, hogy lehetséges az összeurópai megoldás menekültügyben.

Csakhogy Tusk - aki már 2015 óta azt mondja, hogy a kötelező kvótákat kár erőltetni, ha egyszer vannak, akik hallani sem akarnak róla - nem volt hajlandó egy ilyen nem hivatalos csúcs megszervezésére. Merkel ekkor a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottsághoz fordult, és a Bizottság vasárnapra is össze hívott egy minicsúcsot, Brüsszelbe. Eredetileg a német, a francia, az olasz, a máltai és a spanyol vezetőket hívták meg, továbbá az EU soros elnökségét vivő bolgárt, és az elnökséget július elsején átvevő osztrákot.

A bizottság még egy nyilatkozattervezetet is elkészített, miszerint a vasárnapi minicsúcson megegyeznek például abban, hogy a már regisztrált menekültek ne menjenek tovább, sőt vissza is fogadják őket, illetve azt is, hogy valamilyen elosztási rendszerben érdekeltek, ami meg óvatos utalás volt a kötelező kvóták tervének életben tartására.

Erre az olasz miniszterelnök közölte, hogy akkor ő mégse megy el a minicsúcsra, mert a regisztráltak mozgásának ellehetetlenítése neki nem érdeke, és csak azért nem parádézik Brüsszelben, hogy Merkel megmentse magát a saját koalíciós partnerétől, vagyis Seehofertől. Majd Tusk hivatala jelezte, hogy olyan nincs, hogy a Bizottság szervez egy csonka csúcsot, és ott olyan nyilatkozatot fogadnak el, amit csak az általa vezetett Tanács ülésén fogadhatnának el. Illetve több ország megsértődött, hogy a németek és a franciák mit frakcióznak néhány kiválasztott országgal.

Azóta Merkel telefonon megnyugtatta az olasz kormányfőt, hogy nem lesz benne a nyilatkozatban a regisztráltak mozgása elleni fellépés, mire Giuseppe Conte közölte, hogy így mégis ott lesz vasárnap. A tanácsi kritikára reagálva a Bizottság közölte, hogy semmilyen nyilatkozat sem lesz, sőt, sajtótájékoztató sem, csak valami beszélgetés. A sértett tagállamok egy részét azzal nyugtatták meg, hogy még nyolc kormányfő is megy vasárnap: a belga, a holland, a horvát, a szlovén, a dán, a finn, a svéd és a luxemburgi. A V4-ek viszont közölték, hogy ők akkor se mennének, ha hívnák őket. Hogy ezek után vasárnap végül miről lesz szó, az már nem világos.

Csütörtökön a tagállamok nagykövetei megállapodtak abban, hogy a jövő heti csúcson kibeszélik az EU határain kívüli elbírálásokról szóló tervet, előjöhet sok részlete a közös menekültpolitikának, de a durva dolgokat, például a kötelező kvóta ügyét, inkább jegelik, legalább decemberig. Hogy ezt a vasárnapi csonka csúcs felülírja-e, és ott előkerül-e egy teljesen új pótmegoldás, azt most nem tudni. 

A kötelező kvóta felmelegítése adná magát, mert az elvben olasz kormány és a bajorok problémáját is oldhatná. Csakhogy úgy jutottunk a vasárnapi konferencia megszervezéséig, hogy kiderült, ez nem fog menni.