A világbajnokság eddig legfontosabb meccsét játszotta le hétfőn délután Egyiptom és Szaúd Arábia: a két már kiesett csapat tét nélküli mérkőzésénél ugyanis nem létezik erősebb ellenérv a vébé mezőnyének tervezett bővítése ellen. Ezt konferenciákon és döntéselőkészítő mítingeken fogják mutogatni, legalábbis remélem. 

A Reménytelenek Futamából az is tisztán kiviláglott, hogy semmit sem számított Szalah sérülése: ez az Egyiptom két egészséges Szalahhal sem jutott volna semmire.

MTK-szurkolóként most töltöttem el egy idényt az NB2-ben, és 

ez a produkció tényleg semmivel sem volt jobb egy átlagos másodosztályú magyar meccsélménynél. 

Elrontott labdaátvételek, totál reménytelen cselcsírák, észre nem vett csapattársak, megakadályozott passzok, 20 méterről 40-nel fölébombázott labdák, az emberüktől méterekre napfürdőző védők jellemezték a meccset.

A színvonalra tökéletesen jellemző volt az első gól: a labdát kihozó Szaúd-Arábia az első passzából elvesztette azt, a visszapasszt az ellenfél térfelén tartózkodó egyszem egyiptomi, a két középhátvéd között álldogáló Mohamed Szalah kapta egy magas, lassú ívelés formájában. De a két, tőle 2-3 méterre helyezkedő hátvéd csak ámulva figyelte, ahogy Szalah leveszi, tesz vele pár lépést, majd átcsippenti a kétségbeesetten kifutó kapus fölött.

Az sem volt kevésbé mókás jelenet, amikor Szalah három perc múlva kísértetiesen hasonló passzt kapott, de ezúttal védők sem zavarták, mégis meghökkentő módon melléemelt.

Az sem volt rossz, amikor az egyiptomi Trezeguet úgy kapott gólpasszt Szalahtól a szaúdi tizenhatos jobb sarkánál, hogy 10-12 méterre nem volt tőle ellenfél, de ő ahelyett, hogy levette volna, majd elgyalogol a gólvonalig, kapásból próbálta meg elcsavarni a hosszú felső sarokra, pont a várható eredménnyel.

Bár Egyiptom játszott fölényben a gyengék-alkalmatlanok rangadón, a szaúdi Salman a 37. percben majdnem egyenlített, amikor egy alapvonal közeléből visszagurított labdát a tizenegyespontról rúghatott rá, a 45 éves El-Hadari kapus pedig már elrepült, de egy védő a gólvonal előtt blokkolt.

Ha mindenki ügyetlen, jön a bíró ámokfutni

A félidő vége - ki tudja, miért - a szaúdiaké volt. Onnantól feltétlenül, amikor egy beadást az egyiptomi Fathi kézzel csapott le. A tizenegyeshez emellett kellett az is, hogy Wilmar Perez játékvezető a játékosok színvonalán vezesse a meccset. Fathi ugyanis, bár kétségtelenül beleütött a labdába, nyilvánvalóan vétlenül tett így, a háta mögött lendülő karjával. 

Mégis tizenegyes következett, de Fahad erős lövését a korbajnok El-Hadari kapus óriási bravúrral a felső lécre tolta. Ezután forró percek jöttek Egyiptomra, Szaúd-Arábia meg bevadult, de egymás után hagyta ki a tizenhatoson belül teljesen véletlenszerűen kialakuló félhelyzeteket.

Ezután következett az egész vébé eddig legszerencsétlenebb balfácánkodása. Wilmar Perez ugyanis egy olyan szituációban fújt be még egy szaúdi tizenegyest, ami, ha lehetséges, még kevésbé volt az az előzőnél. Al Mulwallad kapott volna indítást a büntetőterületen belül, de látványosan nem akarta elérni a labdát, hanem - miközben Gabr kézzel hozzáért, ő pedig markolva húzta a védő mezét - inkább elesett. Ezután következett a vébé eddigi mélypontja: a VAR-osztag jelezte, hogy ők is megnéznék a szituációt, de látványosan képtelenek voltak bármilyen döntést hozni. Miközben csak telt, telt és telt az idő. Fél órának tűnő 3 perc után annyit tudtak mondani Pereznek a VAR-központból, hogy fogalmuk sincs, nézze meg a helyzetet ő maga. Így a bíró a végtelen várakozás után még ki is futott a félpályán elhelyezett monitorjához, visszanézte az esetet, majd önmagával egyetértve újra befújta a második tizenegyest, amit ezúttal már nem tudott kivédeni El-Hadari. 

A második félidőt Egyiptom azzal kezdte, hogy még az eddigiekhez képest sem csináltak semmit. Az ambíció és az ellenfél mozgásának teljes hiánya még Szaúd-Arábiát is képes volt felhozni. Totálisan uralták is a meccset.

Al-Kajbri az 54 percben egy védő által teljesen értelmetlen módon fej fölött visszahúzott labdát vágott az üres kapu fölé hat méterről. 

A második félidőben Szaúd-Arábia legalább megpróbált valami értelmezhető játékot nyújtani, amennyiben elhatározták, hogy egy akción belül egynél többet fognak passzolni. Ez forradalmat jelentett az előrebikázásokra és a Szalahban való reménykedésre építő egyiptomi játéktervhez képest, így gond nélkül utalták a meccset. A 69. percben két egymás utáni fejest is bravúrral védett El-Hadari. 

Szalahon látszott, hogy nem igazán gyógyult még meg a vállsérüléséből, de ennek a csapatnak a tagjaként egészségesen sem jutott volna sokkal többre. 

A négyperces hosszabbítás utolsó másodpercében jött a slusszpoén: Szaúd-Arábia még egyszer előrejött, csináltak pár passzt a tizenhatoson belül, majd El-Dasszari az ötös sarka tájáról, éles szögből a kapuba lőtt. Íme:

És a FIFA még 16 olyan csapatot akar kijuttatni a vébére, akiket ezek simán megelőztek!