Simon Csilla június 5-én kedden éppen munkából tartott hazafelé. Már nyitotta volna a lakását, amikor észrevette, hogy lecserélték rajta a zárat. Az ajtóra pedig egy papírlap volt kiragasztva, amelyen közölték:

kilakoltatták.

Az ötvenes éveiben járó takarítónőt teljesen váratlanul érte az üzenet. Lakásába nem tudott bejutni, pedig minden személyes holmija, még a pénze is ott volt. Az aznap éjszakát a többemeletes ház folyosóján töltötte.

Csilla kilakoltatása egy éveken át tartó, csalással induló történet végét jelentették. Csilla pedig azért volt teljesen ledöbbenve attól, hogy a távollétében kilakoltatták, mert ennek nem szabadott volna megtörténnie.

Csilla egészségügyi állapota alapján ugyanis nem volt utcára tehető állapotban. Mégis kitették.

Abban, hogy utcára került, felelős egyrészt ő. Az átejtett, csalás áldozatává váló és segítség nélkül maradó nő ugyanis az utolsó pillanatig ragaszkodott a szüleitől örökölt lakáshoz, akkor is, amikor az már nem volt az övé. Másrészt felelős a felfüggesztési kérelmét határidőn túl elbíráló bíróság, amely

napokkal a kilakoltatása után hozott döntést arról, hogy nem lehet kilakoltatni.

Rászedték a hitelfelvételnél

Csilla története 2007-ben kezdődött, amikor egyszer csak kigyulladt a tévé a Bajcsy Zsilinszky úti lakásában. Egyedül élt ott, szülei akkor már meghaltak, egy közeli iskolában dolgozott takarítóként.

A lakástüzet a tűzoltóknak kellett eloltaniuk. Ez sikerült is, de a lakás elég ramaty állapotba került. Így Csilla úgy döntött, felújítja, ehhez pedig hitelt fog felvenni.

“Nem akarom magam mosdatni, de egy olyan céghez fordultam, amelytől könnyebben tudtam hitelt felvenni” - mondta.

Azaz nem közvetlen egy banktól vett fel jelzáloghitelt, hanem egy olyan közvetítőcégtől, amelyet egy hirdetésből ismert. A cég képviselője pedig azt mondta neki, hogy ha a segítségükkel vesz fel hitelt, akkor azt a pénzt nem adják oda neki,

hanem megforgatják, így később jóval több pénzt kaphat.

Csilla belement, de később nemhogy nem kapott több pénzt, hanem a nyolcmilliós hitelösszegből mindössze 800 ezer forintot látott, abból pedig még a felújítást sem tudta elvégezni.

A kérdéses cég hamarosan elérhetetlenné vált, Csillától viszont a bank szorgalmasan követelte a havi törlesztő összegeket. Nem hagyta annyiban, ügyvédet keresett és feljelentette őket, de hiába indult a cég ellen végrehajtás, ő abból a mai napig semmi pénzt nem látott.

Így maradt számára a hiteltörlesztés.

Éveken keresztül rendben fizetett, bár az egészsége megroppant, volt, hogy az idegosztályon kellett kezelni. “Nem vagyok bolond, de kezelés alatt álltam” - mondta.

Végül a munkahelye is megszűnt, így az akkor már jócskán megemelkedett törlesztőrészleteket sem tudta fizetni. Végül a bank felmondta a hitelét, a lakását pedig 2016-ban elárverezték a feje fölül. Az új tulajdonos pert indított a kilakoltatásáért, és végül kitűzték a kilakoltatásra a június 5-ei dátumot.

Csilla ekkor már kifejezetten rossz állapotban volt. A tárgyalásokra egyedül kellett eljárnia, korábbi ügyvédjét ugyanis időközben kizárták a kamarából, új ügyvédre pedig nem tellett. Sokáig abban bízott, hogy kimondják a hitelszerződése érvénytelenségét, de ez nem történt meg. Így végül újra a pszichiátrián kötött ki, ahol kimondták, hogy nagy a szorongási szintje, a befolyásolhatósága, csökkent az ítélőképessége. “Személyisége beszűkült, megküzdési stratégiái hiányosak” - írta az orvos az ambuláns lapján.

Emiatt pedig orvosilag aggályos a kilakoltatása, sőt, kiemelték, hogy már a hitel felvételekor sem ítélték meg megfelelően a pszichés állapotát.

Csilla ezt az orvosi diagnózist aztán egy ismerőse ügyvéd barátjának a segítségével eljuttatta a végrehajtóhoz, aki benyújtotta a bírósághoz. Ezzel lényegében azt kérvényezték, hogy a bíróság függessze fel a kilakoltatási eljárást, Csilla egészségügyi állapotára hivatkozva.

Ezt a Pesti Központi Kerületi Bíróság meg is tette.

Egyetértettek az orvossal abban, hogy Csilla betegsége súlyos, és időre van szüksége ahhoz, hogy rendezze az életét, felvegye a kapcsolatot a szociális gondozó hálózattal és pályázzon egy szociális bérlakásra. Emiatt a kilakoltatását november végéig felfüggesztették. A téli kilakoltatási moratórium miatt ez azt jelentette, hogy Csilla közel egy év türelmi időt kapott, addig nem lakoltathatják ki.

A probléma csak az, hogy a bírósági határozat két nappal azután született, miután Csillát kilakoltatták.

Az ötvenes takarítónő a saját folyosója után egy ismerősénél tudta csak meghúzni magát. Arról, hogy a bíróság az ő javára döntött, hetekig nem szerzett tudomást, pedig a felfüggesztési kérelmét a benyújtás utáni 15 napban el kellett volna bírálni. Ez Csilláék szerint jelen esetben több mint egy hónapig tartott, olyannyira sokáig, hogy már egy panaszt is benyújtottak azért, hogy hol késik a bírói döntés. A június 7-ére dátumozott határozatot csak ezután kapták kézhez.

De az akkor már mindegy is volt: mivel Csilla időközben birtokon kívül került, a kilakoltatás felfüggesztése már nem számított, azaz nem mehetett vissza a lakásába. “Eső után köpönyeg” - mondta neki a végrehajtó.

Nincs, aki segítsen a kiszolgálatatott embereken

Csilla esete kirívó példája a magyar kilakoltatási gyakorlatnak. A Város Mindenkié csoport aktivistája, Udvarhelyi Tessza a 444-nek azt mondta, ritka, hogy a bíróság ennyire hanyagul járjon el egy ügyben. Várják is, hogy a benyújtott panaszukra mit fog reagálni a bíróság.

Szerinte azonban sokkal súlyosabb probléma, hogy nincs, aki segítsen az olyan, kiszolgáltatott helyzetben lévő embereken, mint például Csilla.

A nőt hideg zuhanyként érte, hogy lecserélték a zárat a lakásán, teljesen abban a hitben volt, hogy maradhat. Ez nem egyedi eset, az adósok gyakran csak az utolsó pillanatban kapcsolnak, és akkor eszmélnek rá, hogy a tényleg elveszítik a lakhatásukat.

“A legnagyobb baj, hogy ott és akkor, amikor kilakoltatták, nem volt semmi opciója arra, hová menjen lakni, nem volt semmilyen szolgálat, amely segített volna neki” - mondta Udvarhelyi Tessza. Pedig ő egészségügyileg is rászorult volna. Udvarhelyi szerint ha a kilakoltatások előtt jelen lenne a családsegítő szolgálat, vagy más segítő szolgálatok, akkor felmérhetnék, mekkora a baj, és segíthetnének a kilakoltatott embereknek végiggondolni, hogyan tovább, megszervezhetnék az elhelyezésüket.

Csilla napokkal később jutott csak vissza a lakásába a személyes dolgaiért. Öt perc alatt kellett összepakolnia. Kicsit később ugyan visszamehetett a bútoraiért, de nem tudott mit kezdeni velük. A Város Mindenkié és az Utcáról Lakásba Egyesület önkéntesei tudtak ugyan szerezni egy autót, amelybe bepakolhatta néhány holmiját, de az ágya és más bútorai már túl nagyok voltak ahhoz, hogy elvigye őket, és ha el is tudná vinni, akkor is hová?

Csilla azt mondta, érti, hogy felelőtlen volt a hitelfelvételnél, de szerinte csalás áldozata lett, ahogyan pedig kipaterolták a lakásából, az végképp elkeserítette. Most a Város Mindenkié segítségével megpályázott egy budapesti szociális bérlakást, de nem akar a fővárosban maradni. “Innen elmegyek, az holtbiztos” - mondta. Vidékre szeretne költözni, ehhez vár most segítséget.