Amikor Ivan Rakitic értékesítette a büntetőjét a tizenegyespárbajban valamikor 11 óra tájban, annyit legalább biztosan tudtunk, hogy nem Oroszországba tér haza a trófea.

Pedig lehet már elkezdték valahol legyártani a он возвращается домой on vozvrashchayetsya domoy feliratú pólokat, kávéscsészéket és egyéb ereklyéket. Pénteken a vébé talán eddigi legkiélezettebb meccsén Belgium hazaküldte Neymarékat, így szombatra már azt is tudtuk, hogy 1930 óta először fordul majd elő hogy Németország, Brazília, vagy Argentína nincs a négy között.

Az, hogy az orosz válogatottnak a büntetőrúgásoknák erre már megint 50-50 esélye volt, már önmagában is szinte a science fiction határait feszegeti. Ezzel nem kicsinyíteném Csercseszov és csapata érdemeit, hiszen a haditerv megint remekül működött. Mario Fernandes 82-szer ért labdához, és a horvát baloldalt szinte egymaga tette tönkre, majd a hosszabbításban létfontosságú gólt szerzett. A roppant szimpatikus és remek sztorival rendelkező Fernandes góljánál így örült a családja Brazíliában:

Sajnos a kihagyott büntetőjéről készült reakciók (az O Globo stábja a családdal együtt nézte a meccse) is feltehetőleg ugyanott végezték, mint a fent említett orosz vébégyőzelmes emléktárgyak, Fernandes pedig (abszolút méltatlanul) tragikus hősként fejezte be a vébét.

Nagy kár, mert az orosz szövetségi kapitány, a Koszta János hagyaték őrzője, Sztaniszlav Csercseszov remekül megszervezte és váltogatta a védelmét, ahol mindenki azt tette, amihez ért: Ignasevics 13-szor szabadított fel, Zobnyin tíz labdát fülelt le, Kuzjajev ötször szerelt, Golovin és Szamedov óriási munkát végeztek a letámadásnál, Dzjuba egyedül harcolt a horvát belső védők ellen, Cserisev pedig megszerezte a szokásos bombagólját.

Dalic kapitány még azt a szívességet is megtette az oroszoknak, hogy ismét (lásd Nigéria ellen) kiürítette a horvát középpályát, és a Rakitic-Modric duó előtt gyakorlatilag 4 csatárt (Rebic a bal, Perisic a jobboldalon, előttük Kramaric és Mandzukic) tett be. Bár a továbbjutás fényében ez valószínűleg senkit nem fog érdekelni, azért valaki megkérdezhetné Dalic mestert, hogy ha már egyszer ő volt az aki a vébéselejtezőkön Modric-ot felszabadította (azzal, hogy tízes poszton, a csatárok mögött szerepeltette), és ez remekül működött, akkor minek kellett pont egy vébé negyeddöntőn visszatérnie egy olyan stratégiához, amit már egyszer meghaladott. Valószínűleg nem Modric és Rakitic "kiváló" védőmunkája miatt, amit Cserisev góljánál megfigyelhettünk.

Rakitic kevés hiányosságának egyike ugyanis a támadások építése, biztonsági passzai ugyanis kiválóak, és el is tud mozogni-cselezni a letámadások ellen, de gyakorlatilag nem vállal kockázatos, a védővonalakat áttörő átadásokat. Kulcspassza így nem is nagyon lehetett a középen remekül összezáró orosz védelem ellen. A megoldás persze most is Luka Modric-ra hárult, és a Real Madrid sztárja tovább folytatta remeklését: 140 labdaérintéssel, 4 kulcs és 1 gólpasszal, és 8 sikeres csellel kiemelkedett a mezőnyből.

Mivel az egyenlítő gólt összehozó Mandzukic és Kramaric sokszor félórákrara eltűntek, a jól kezdő Rebic-ből előjött a betonfal-puhaságú első labdaérintése, Perisic pedig a kihagyhatatlant is kihagyta, Vrsaljko megsérült a ráadásra, Modricnak szinte egyedül kellett végigvinnie a bulit amíg a kigyúrt Legolas akarom mondani Domagoj Vida nem szállt be az Egy Gyűrű-ért való küldetésbe. Azt már csak félve merem megemlíteni, hogy a Domagoj név a doma (haza-hon) és a goj (szülött) szavakból áll.

Délután már eldőlt, hogy a svéd csoda eddig tartott, és Anglia is az elődöntőbe jutott. Igazából a meccsen nem történt semmi váratlan, Southgate csapata játszotta a biztonsági 3-1-4-2-t, de nem igazán volt átütőerő a masszívan bekkelő 4-4-2-es svéd együttes ellen, a harmincadik percig. Talán a svédek nem látták a Kolumbia elleni (vagy akár a csoportmeccseket), és a "Harry Maguire fog fejelni" c. örökbecsűt, mert csúnyán benézték ezt a szögletvariációt. Angol szemszögből egyébként megint zseniálisan manipulálták a párharcot, úgy, hogy a legalacsonyabb Sterling-et fogó Forsberg (179cm) kerüljön Maguire (193) ellen, onnantól pedig a Leicester játékosa megoldotta, mint egyszerű angol az egyhetes bulinegyedes legénybúcsút.

A svédek pedig először kerültek huzamosabb időre hátrányba, és erre láthatólag nem voltak felkészülve. Jesse Lingard és Dele Alli alley oop-ja pedig az 57. percben el is döntötte a meccset. A továbbiákban csak a Raheem Sterling és Marcus Berg kontra góllövés párbaj miatt volt érdekes a találkozó, de esélyük annyi volt, mint nekünk arra, hogy kiverjük az It's Coming Home-ot a fejünkből.

Kedden este francia-belga, szerdán angol-horvát elődöntők következnek.