• Paul Fronczakot egynapos csecsemő korában valaki egyszerűen elvitte a kórházból az anyja mellől.
• Két éven át keresték, aztán az FBI jelezte, találtak egy kisfiút, aki szerintük a Fronczak-gyerek.
• Visszakerült a szüleihez, de az évtizedek során mindig kivülállónak érezte magát a családjában.
• Végül, 48 éves korában nyomozásba kezdett, hogy megtudja, ki ő és mi történt vele babakorában.

Paul Fronczak 10 éves korában ugyanazt csinálta karácsonykor, mint minden tizenéves karácsonykor: azt kutatta a családi házban, hová rejtették a szülei az ajándékait. Épp a pincében keresgélt, amikor talált egy dobozt, tele levelekkel, szimpátiát kifejező üzenetekkel és újságokkal.

• Kétszázan keresik az eltűnt babát
• Az anya azt kéri a rablótól, hozza vissza a gyerekét

- sorjáztak a címek az újságok címlapjain.

Paul felismerte a saját szüleit a képeken, a cikkek pedig arról szóltak, hogy egy Paul nevű babát elraboltak. “Wow, ez én vagyok!” - gondolta a kisfiú és rögtön fel is szaladt az anyjához, hogy elújságolja neki, mit talált. Ő idegesen annyit mondott, hogy igen, elrabolták, de megkerült, nagyon szeretik, többet pedig nem kell tudnia.

Paul 40 éven keresztül nem is hozta fel a dolgot. Aztán mégis a teljes életét felforgatta.

Kivették az anyja kezéből a babát, és elsétáltak vele

1964. április 26-án Dora Fronczak fiúgyermeket szült a chicagói Michael Reese kórházban. Egy egész napon keresztül dajkálhatta, másnap reggel azonban egy nővérnek öltözött nő elkérte egy vizsgálatra.

Aztán pedig egyszerűen nem vitte vissza.

A kórházi személyzet hamar rájött, hogy baj van, azonnal elkezdték keresni a babát. De sehol nem találták, így délután felhívták az apát, Chester Fronczakot, aki ekkor még a gyárban dolgozott. Ő rohant be a kórházba és mondta el Dorának, hogy a fiuk eltűnt.

Ezután Chicago történetének egyik legnagyobb keresőakciója kezdődött, több százezer ember kereste a Fronczak babát rendőrökkel és FBI-ügynökökkel kiegészülve. Több száz házat kutattak át, de a baba nem lett meg.

Dora és Chester pár napot a kórházban töltöttek még, majd hazamentek, a nyomozás körüli hajcihő pedig szépen lassan elcsendesedett.

Amíg két évre rá, 1966-ban a két szülő levelet nem kapott az FBI-tól: egy kisgyermeket találtak Newarkban, a személyleírása pedig ráillett az ő babájukra.

A kisfiút egyszerűen otthagyták egy bevásárlóközpontban. De még csak nem is akkor, hanem közel egy évvel korábban. Azóta egy helyi családnál nevelkedett, Eckertéknél. Még meg is keresztelték, Scott McKinley lett a neve, és azt tervezték, hogy örökbe fogadják.

Azonban, még mielőtt ezt megtehették volna, egy helyi nyomozóban felmerült a kérdés, hogy nem ő-e az eltűnt Fronczak gyerek? Akkoriban ezt nem volt egyszerű megállapítani: a két évvel azelőtt eltűnt egynapos kisbabától nem vettek ujjlenyomatot, nem tudták a vértípusát sem. Csak egy fényképük volt róla, ami alapján arra jutottak, hogy nagyon hasonlít a füle a bevásárlóközpontban talált kisfiúéhoz.

Így hát Fronczakék elautóztak New Jerseybe, hogy találkozzanak a fiúval, aki talán az ő fiuk.

“Az anyám kevesebb mint egy napot töltött el a fiával a kórházban, mielőtt elvitték volna. Aztán évekkel később szembetalálkozott ezzel a fiúval” - mesélte később Paul. És mondta, ez az ő fia. Így fogták a kicsi Pault, aki akkor már Scottként élt hónapokon át, magukkal vitték Chicagóba, és felnevelték.

A fél életén keresztül azon agyalt, ő a fiú?

Fronczakék szerető szülők voltak, bár sokszor túlságosan is védeni akarták a gyereküket. Ezt Paul állítja róluk. A túlságos atyáskodás a múlt fényében érthető, de akkor is sokszor vezetett vitákhoz. Főleg, hogy Paul inkább lázadó kamasz lett: hiába küldték szigorú katolikus iskolába, ő inkább hosszú hajat növesztett és rockzenét hallgatott.

Majd miután leérettségizett, basszusgitárosnak állt, majd katonának. Dolgozott kereskedőként, színészként, még modellként is. Közel 50 alkalommal költözött, és 200 állása volt.

De bárhová is ment és bármit is csinált, állandóan azok az újságok jártak a fejében az elrablásáról.

Meg az édesanyja szavai, aki az egyik heves vitájuk során azt találta mondani neki, “bárcsak sose találtak volna meg”. Végül, 2008-ban, amikor gyereket vártak a második feleségével, és az orvos megkérdezte, milyen betegségek jellemzőek a családjára,

ő hirtelen nem tudott mit válaszolni.

Valójában az újságok megtalálása óta az járt a fejében, hogy tényleg a szülei fia-e? Ő az elrabolt gyerek?

Mindig is azt érezte, hogy nem passzol a családjába, az anyja és az apja pedig közelebb áll az öccséhez, Dave-hez. Ők csendesek és zárkózottak, Paul pedig a hangos zenét szereti és a motorokat. Még külsőre sem hasonlít rájuk.

Aztán 2012-ben, amikor a szülei meglátogatták, felhozta a témát. “Elgondolkodtatok már azon, mi van, ha nem én vagyok a fiatok?” - kérdezte. Beismerték, hogy igen. Paul akkor már készült, és DNS-mintát kért a szüleitől, hogy ellenőriztethesse, egyeznek-e az övével. Dora és Chester hajlandóak is voltak DNS-mintát adni egy ellenőrzéshez. Később azonban visszakoztak.

Felhívták Pault, és azt kérték tőle, ne küldje be ellenőrzésre a mintákat, ő a fiuk, és ennyi.

Paul heteken keresztül a fiókjában tartotta a mintákat, de aztán nem bírta tovább, és mégis elküldte. Munka közben jött a telefon, Paullal pedig pár azonosító kérdés után közölték, hogy

még kis esélye sincsen annak, hogy Dora és Chester biológiai fia legyen.

“Minden, amit magamról tudtam, hirtelen semmivé lett. A születésnapom, az egészségügyi hátterem, hogy lengyel gyökerekkel rendelkezem, hogy katolikus vagyok, még a csillagjegyem is. Azt sem tudtam, ki vagyok” - mondta Paul. A DNS-teszt eredménye aztán két másik kérdést is felvetett:

• Kik Paul szülei?
• Mégis mi történhetett az igazi Paullal?

Paul ezekre a kérdésekre mindenáron választ akart kapni. Ezért először is a médiához fordult. Emiatt a szülei, akik akkor már kerülték az újságírókat, úgy megharagudtak rá, hogy sokáig nem is beszéltek vele. Paul azonban kitartott a terve mellett.

A médiaérdeklődésre az FBI-nak is reagálnia kellett, közölték is, hogy még megvannak náluk az eredeti ügy iratai, de mivel már kiderült, hogy Paul nem Dora és Chester fia, ezért nem nézhet bele. Annyit tudott meg informális csatornákon keresztül, hogy az ügynökségnél már a hatvanas években sem volt mindenki biztos abban, hogy valóban ő Paul Fronczak. Ezután elkezdett a szülei kilétével foglalkozni.

A génjei segítségével kinyomozták az igazi családját

Kapcsolatba lépett a DNA Detectives nevű szervezettel, akik DNS-minták és hagyományos nyomozási technikák (újságok, adatbázisok átnyálazása, telefonos interjúk) segítségével nekiálltak keresni a szüleit.

Ők voltak azok, akik azt mondták, hogy hiába találták Pault New Jersey-ben, a családját Tennessee-ben kell keresni, és zsidó gyökerekkel rendelkezik. Ezt a génjeiből vezették le. Hónapok, sőt évek teltek el, míg a szervezet tagjainak sikerült áttörést elérni, de végül eljutottak egy családhoz, ahonnan eltűnt egy ikerpár abban az időben, amikor Pault megtalálták.

Aztán 2015 júniusában csörgött Paul telefonja, a vonal másik végén pedig azt kérdezték tőle, mit szól a Jack névhez?

Mert hogy valójában Jack a neve.

“Erős név, jó név” - mondta Paul. Kiderült, hogy Jack Rosenthalként született, valójában hat hónappal idősebb annál, mint amennyit mindig is gondolt magáról. És van egy ikertestvére, Jill.

Aki szintén eltűnt akkor, amikor ő is.

Az igazi szülei ekkor már halottak voltak, de a találkozás az igazi rokonaival izgalmas volt. Imádta, hogy az unokatestvére, Lenny Rocco ugyanúgy kedveli a zenét, mint ő. “Számomra ez azt jelentette, nem kell, hogy az igazi szüleid neveljenek fel, ahhoz, hogy hasonló vonásokkal és képességekkel rendelkezz - például szeresd a zenéz” - magyarázta. Egész életében bandákban játszott, és kiderült, hogy az unokatestvérének is van egy bandája. “Azt hiszem, sokkal több van a DNS-ünkbe kódolva, mint gondolnánk” - mondta. De kiderült más is.

Egy ketrecben tartották a szülei

A rokonaival való beszélgetésekből kirajzolódott, hogy az anyja alkoholista volt, az apja pedig zavart lett, miután veteránként visszatért a koreai háborúból. Súlyosan elhanyagolták a gyerekeiket, akik állandóan sírtak, egy rokon pedig arról is beszámolt Paulnak, hogy egyszer egy ketrecben látta őket. Ha kérdezték őket, hol vannak az ikrek, azt válaszolták, hogy valaki más vigyáz rájuk épp, de ez nem volt igaz. Végül Paul már arra kezdett gyanakodni, hogy az ikertestvérével valami szörnyűség történhetett.

Felállított egy elméletet arról, hogy az ő eltűnésük összefügg, és az igazi szülei azért hagyhatták őt a bevásárlóközpontban, mert a nővérével történhetett valami, és nem tudták volna megmagyarázni, hol a másik iker.

Ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy egyszer felásta a Rosenthal család egy volt otthonának kertjét, hátha megtalálja a nővére holttestét.

Paul a megszállottja lett az eltűnt rokonai keresésének. Magánnyomozót fogadott, és jelenleg is azon van, hogy elérje két holttest exhumálását.

A célja, hogy megtalálja a nővérét, és a valódi Pault, akit közel 50 évvel ezelőtt elraboltak az anyjától a kórházban.

A megszállottsága eközben kihatott a jelenlegi életére is, feleségével elváltak, ehhez pedig köze volt a folytonos nyomozásnak is. De nem bánta meg, azt mondja, egyre többet tud meg saját magáról. Így fest manapság, miközben rádióinterjút ad:

link Forrás

“Az életem első pár éve formált azzá, aki vagyok. Azzá az emberré, aki képes bárkitől eltávolodni, bármilyen munkából, szituációból elsétálni, és soha nem nézni vissza. Ez annak köszönhető, hogy három gyermekkorom volt” - mondta. Ő volt Jack Rosenthal, akivel a szülei cudarul bántak, majd ő lett Scott McKinley, akit örökbe akartak fogadni, végül ő lett Paul Fronczak, akinek a pincében kellett rájönnie, hogy valami sötét titok lappang a múltjában. Vajon mi történhetett az igazi Paullal? Hogyan hatott rá mindez?
.
“Az igazi szüleim nem voltak jó emberek. Igazából köszönettel tartozom nekik, amiért elhagytak engem és így Fronczakként nőhettem fel. Ez megmentette az életem” - mondta Paul. Ez a felismerés végül egészen odáig vezette, hogy kibékült a nevelőszüleivel, akikről sokáig azt hitte, hogy az igazi szülei. Ekkor tudta meg azt is, hogy Dorát a mai napig gyötri, hogy 1964-ben odaadta a fiát annak a nőnek a kórházban.

Az apja azóta meghalt, Dora októberben lesz 82 éves. Kiderült, hogy véletlenül éppen ugyanaznap van a születésnapja, mint a fia valódi születésnapja.

Paul kapott is tőle egy rakat képet, amelyet még az a házaspár csinált róla gyermekkorában, akiknél közel egy évet töltött, és Scottnak nevezték el. Dora sosem említette neki, hogy megvannak róla ezek a képek.

“Ez megríkatott, hiszen ezek az első fényképek rólam. Az igazi családomnak nem voltak képei rólam. A nagyanyámnak volt ugyan egy albuma, amelyben benne voltak a fényképek az unokáiról, kronológiai sorrendben, de az az oldal, amelyen az ikrek voltak, ki volt tépve” - mondta Paul.

Paul most 54 éves, tavaly jelent meg a könyve, amelyben a nyomozásáról ír. A 9 éves lánya gyakran húzza azzal, hogy Jacknek nevezi. Ő azt mondja, majd ha egyszer felhagy a nyomozással, akkor átkeresztelkedik Paul Fronczakról Jack Rosenthalra. Végülis ez az igazi neve.

A cikket a BBC cikke alapján írtam, amelyben Paul Fronczak mesél a történetéről.