Vörös fejjel kiabálja a kamerába, hogy vitatkozzunk már jobban

  • Ha a világpolitikában történik valami izgalmas, egy dologban általában biztosak lehetünk: nem sokkal később fel fog bukkani a Facebook feedünkben egy öltönyös brit, és dühösen kiabál valamit róla.
  • Jonathan Pie az utóbbi években az internetes politikai szatíra egyik vezéralakja lett.
  • De ki ez a figura?

Első ránézésre minden olyan, mint az igazi hírekben: az öltönyös-nyakkendős riporter bejelentkezik a helyszínről, komoly arcot vág és a fülhallgatóját igazgatja, miközben felmondja a sablonszöveget. Aztán jön egy kitörés, tekintete megváltozik, és elindul egy általában 2-3 perces, egy levegővel elmondott gyalázkodáshullám.

Itt van például a legutóbbi sláger, az Opression Obsession, vagyis Elnyomásrögeszme. Ennek ízét írásban lehetetlen visszaadni, de olyasmikről van benne szó, hogy:

„Eltávolították Laura Ingalls Wilder nevét egy irodalmi díjról, mert a művei sztereotipikus megközelítéseket és rasszizmust tartalmaznak. Hát basszameg, kurvára meg lennék lepődve, ha nem tartalmaznának. Ezek a könyvek a szerző gyerekkorán alapulnak, 1870 és 1890 között játszódnak, 5 évvel azután, hogy a rabszolgaságot eltörölték. Talán a társadalmi normák változnak az idővel? Kinek segít ez? Senkinek. A világon senkinek sincs szüksége arra, hogy megvédjék a kibaszott Farm, ahol élünktől. Vagy a Huckleberry Finntől.” Később így folytatja:

„A kibaszott Google kivette a tojást a saláta emojiból, hogy inkluzívabb legyen a vegánok számára. Van egyetlen vegán a világon, aki elnyomva érzi magát, mert tojás volt az emojiban?” „Nemrég a Vogue azt írta, hogy ma a nőjogokért harcolni nehezebb, mint amikor a nők a választójogukért harcoltak. Miközben a szüfrazsettek éhségsztárjkoltak! Emily Davison feláldozta az életét! Felvenni egy fekete Louis Vuitton-ruhát az nem ugyanaz, mint egy kibaszott lóverseny elé ugrani!”

És még csak ekkor kerül elő a szivárványos kávéspohár.

És jól kapta el a Brexit-utáni közhangulatot ez a videó is két éve nyáron:

„Miért szavazhatnak az idősek? Miért szavazhatnak azok, akik Londonon kívül laknak? Miért szavazhatnak a fehér férfiak, aki a Daily Mailyt olvassák? Mert ez a demokrácia baszd meg, és ha nem tetszik, takarodj Észak-Koreába!”

Élete első nagy szerepe

A kamerába kiabálás világbajnoka, Jonathan Pie valójában Tom Walker színész, aki egészen addig, hogy ezt a szerepet kitalálta volna 2015-ben, teljesen ismeretlen volt. Olyannyira nem sikerült betörnie, hogy callcenteres és hasonló állásokból tartotta fenn magát, saját elmondása szerint kifejezetten szegény volt.

A Pie-sztori azzal indult, hogy látta a tévében a pillanatot, amikor Jeremy Corbynt választották meg a Munkáspárt vezetőjének 2015-ben. A keményen balos Corbyn akkor nagyon távol állt a mainstreamtől, a BBC tudósítója pedig megválasztásának pillanatában már azonnal azt kérdezte: „Vajon mennyi ideje van még hátra?” Walker úgy érezte, ez tökéletes szimbóluma az orrát magasan hordó médiának – gyorsan készített erről egy dühös videót. Komoly sikernek élte meg, hogy ezren megnézték - „ez azt jelentette, hogy olyanok is látták, akiket nem ismerek”. Aztán folytatta a videózást, és két héttel később egy nagyjából mindenellenes kirohanással megtörtént az áttörés. 

Milliós nézettség, viralitás, hírnév egyik napról a másikra.

Ennek már három éve, azóta Jonathan Pie az internetkultúra egyik hőse lett, a nézők pedig nem untak rá a hétről hétre a kamerába kiabló figurára, akinek szövegeit  Walker alkotótársával, Andrew Doyle-lal együtt feszesen, fuck-ra pontosan írja meg mindig, bármennyire is improvizációnak tűnnek sokszor. 

Pie sikerének egyik legfontosabb része, hogy a figura egyszerűen működik. Walker úgy fogalmazta meg, hogy Pie az ember a kocsmából, akinek be nem áll a szája, és elképesztő méregbe tud gurulni a politikai témáktól - ezt pedig ellensúlyozza a kimért komolyriporter-hangvétel.

Pont ez kell most a nézőknek

De kellett a figura sikeréhez az is, hogy telibe találta a korszellemet, amikor épp a média és az elit kigúnyolása a legnépszerűbb, különösen az interneten. Walker baloldalinak vallja magát, a viccek viszont érezhetően nem a mainstream baloldali és liberális lecke felmondására épülnek, sőt, gyakran éppen azok a céltáblái. Éppen ezért sokan gondolták jobboldalinak a figurát, aminek csúcsa az volt, hogy a Trump megválasztása utáni videóját amerikai jobboldali lapok tényleg komolyan is vették, mint igazi baloldali riporter igazi kiborulását.

De rajtuk kívül is sokan vannak, akik névértéken kezelik Pie-t, és komolyan azt látják benne, hogy végre valaki megmondja. Amivel persze nem látják a fuck-tól az erdőt. Maga Walker is azt mondja, hogy sokszor olyan szövegeket is írnak, amivel nem teljesen ért egyet, vagy direkt túlzott leegyszerűsítés és torzítás, a szerephez viszont illik. „Aki azt mondja, hogy mindenben egyetértek Pie-al, az szerintem nem normális”– mondta

És a Channel 4-nak arról is beszélt, ő nem a nagy „hazudik a média”–összeesküvéselméleteket akarja erősíteni, egyszerűen szatíralehetőséget és humorforrást látott abban, ahogy a kamera előtt komoly arcot vágó figurák viselkednek.

Ezen túl pedig azt gondolja, a baloldal elveszítette a képességét arra, hogy vitatkozzon, és érveljen az igaza mellett. Túlságosan alap lett, hogy elég bedobni egy megsemmisítő minősítést, vagy valakinek az identitását felhozni amellett, hogy miért nem lehet igaza.

Vitatkozzunk jobban!

„Nem lehet több millió emberre annyit mondani, hogy tudatlan és rasszista is. Akkor sem, ha vannak, akik tényleg rasszisták, de akkor sem lehet őket kizárni a vitából – hallani akarom az érveiket, hogy meg tudjuk beszélni, miben tévednek. Ne legyen az érv az, hogy fehér heteroszexuális férfi vagyok. Mondják meg, hogy pontosan miben tévedek, mert tudni szeretném. Vitatkozzunk már jobban!”

A férfi-női fizetéskülönbségek vitájába ezért például egy olyan videóval szállt be, amiben egy színésznő is szerepel, hogy érveit ne lehessen annyival lesöpörni az asztalról, hogy mindezt csak egy férfi mondja:

Walker/Pie eddigi leginkább vitatott lépése pedig, hogy egy időben az orosz állami RT sugározta a videóit. Miután berobbant, az RT megkereste, és abban állapodtak meg, hogy nem szólnak bele a tartalomba, nem is láthatják a videókat megjelenés előtt, csak fizetnek azért, hogy náluk menjenek le a videók. 

A Channel 4-nak adott interjúban Walker azt mondta, ezzel a feltétellel elfogadta az ajánlatot, életének abban a szakaszában, amikor már több mint egy évtizede nem kapott rendes fizetést. A mai politikai helyzetben már nem vállalná, de arra a kérdésre, hogy hibának tartja-e, azt mondta: nem gondolja annak, mert ha nem fogadta el volna az ajánlatot, akkor ma nem tartana itt Jonathan Pie figurája.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.