Úgy égtek meg a brazilok, hogy igazából nem is égtek meg
2018 július 07., 12:52
Egy eltiltáson múlhat, hogy nem a belgák játszanak vb-döntőt
A brazilok kissé szerencsés, de alapvetően nem érdemtelen legyőzését követően Belgium a világbajnokság egyik esélyesévé lépett elő. Most egy másik favoritot, Didier Deschamps már a torna előtt sokra taksált válogatottját, Franciaországot kellene legyőzniük a döntőért.
A meccs kulcspontja, hogy a belgák eltiltás miatt kénytelenek lesznek nélkülözni jobbhátvédjüket, a PSG-ben játszó Thomas Meunier-t. A dolog főleg azért necces, mert Roberto Martínez szövetségi kapitány nem dúskál egyéb opciókban a posztra,
a belgáknál ugyanis alig találni épkézláb szélső hátvédet a keretben.
A csapatnak eredetileg is ez volt az egyik gyenge pontja, erre erősített most rá Meunier sárga lapja, amit a brazilok ellen szedett össze. Nélküle Belgiumnak mindenképp kompromisszumot kell kötnie, a várható meccsképet pedig nagy valószínűség szerint az határozza majd meg, hogy ezt milyen formában teszi majd meg a kapitány.
Két lehetősége van:
- marad a brazilok ellen sikerrel használt 4-3-3-mas felállásnál, annak ellenére is, hogy a meglepetés erejével már biztosan nem csaphat le vele;
- visszatér csapata alapjátékához, a 3-4-2-1-hez, és vállalja a kockázatot, hogy Meunier posztján egy más erényekkel bíró játékost használ.
Mindkét opciónak vannak előnyei és hátrányai is, a továbbiakban ezeket próbáljuk összeszedni, és rávetíteni a franciák várható terveire.
4-3-3: a brazilok gyenge pontja ellen működött, de mire elég Franciaország ellen?
Brazília ellen Roberto Martínez elsősorban azért használta a 4-3-3-mas felállást, mert így tudta a leghatékonyabban támadni a brazilok két gyenge pontját: Fernandinhót és Marcelót.
Marcelo balhátvédként is elsősorban a támadások segítéséért volt felelős a brazil csapat játékában. Túl gyakran futott fel magabiztosan, hogy aztán esélye se legyen visszaérni labdavesztés után. Lukaku egyrészt a gyorsaságát kihasználva remekül tudott berobbanni a mögötte nyíló üres területekbe, másrészt fizikailag is dominálta a vele vívott párharcot.
A franciáknál ilyen gyenge pontról szó sem lehet. Lucas Hernandez a védelem baloldalán elsősorban védekező erényei miatt van a csapatban. Őt szinte biztosan nem tudja majd legyorsulni/kicselezni Lukaku, és mivel a támadásokkal sem gyakran ragad fenn, Umtitinek sem kell kiváltania majd a helyére, így nem nyúlik olyan nagyra a távolság a két francia középső bekk között, mint amennyire az a brazil csapatban általános volt.
Fernandinho csak és kizárólag azért kapott szerepet Belgium ellen a negyeddöntőben, mert a brazilok első számú labdaszerzője, Casemiro eltiltását töltötte. Utóbbi volt a brazil csapat kontra elleni védekezésének alapköve: kisegített a szélső hátvédek oldalán, olvasta a játékot, taktikai szabálytalanságokkal állította meg az ellenfeleket. Fernandinho semennyire nem tudta pótolni őt, folyamatosan késésben volt, játékon kívül vergődött, amit a belgák egyrészt ki is provokáltak azzal, hogy ráállították Kevin de Bruynét, másrészt mintaszerűen kihasználták minden hibáját.
A franciáknál ilyen evidens gyenge pont a középpályán sincsen. A védelem előtt őrjáratozó N'Golo Kanté posztján a világ egyik legjobbja, 10 tisztázása, 17 szerelése és 75%-s szerelési hatékonysága van a vébén, amivel a torna egyértelműen legjobb védekező középpályásának tűnik. Inkább Kevin de Bruynének van tőle félnivalója, mint fordítva.
Mivel a franciáknál várhatóan visszatér a kezdőbe az inkább védekezésben, mint kreatív támadásépítésekben hasznos Blaise Matuidi (Juventus), valamint egyik szélső hátvéd sem annyira támadó szellemű, mint a brazil válogatottban volt, sok reális érv nem szól amellett, hogy Roberto Martínez újra elsüsse ugyanazt a trükköt. De akkor mégis miben bízhat Belgium?
3-4-2-1: alapjáték csípőből, de hibapontokkal
A belgákat azért is érinti rendkívül érzékenyen Meunier kiválása, mert a játékosnak lényegében nincs természetes helyettese a keretben. Martínez a torna előtt arra készült, hogy a 3-4-2-1-es alapjátékot fogja használni, így inkább középső védőkkel (Dendoncker, Boyata, Vermaelen, Vertonghen, Alderweireld, Kompany) tömte tele az utazók névsorát. Ha tehát kitart alapjátéka mellett, akkor
olyan játékost kell betennie Meunier helyére, akinek nem természetes közege a jobboldali szárnyvédő szerepe.
Mivel a brazilok ellen remekül beszálló Chadlira a pálya baloldalán lesz szükség Mbappé ellen (őt várhatóan ugyanúgy folyamatosan duplázni próbálják majd a belgák, mint ahogyan Uruguay tette a negyeddöntőben), a jobbszélt vélhetően az a Yannick Ferreira-Carrasco kapja majd meg, aki a brazilok elleni meccset megelőzően minden alkalommal a belga csapat leggyengébb pontjának számított. A Kínában légióskodó játékos alapvetően támadó, így látványosan nem érezte a labda elleni játékot, mögötte pedig tízméterekben mérhető folyosók nyíltak meg a pályán.
Ha tényleg őt teszi majd be a jobboldali szárnyvédő helyére Martínez, akkor a belga középső védőkre óriási feladat hárul majd. Hatalmas területeket kellene lefedniük, és mivel egyikük sem a leggyorsabb, ezzel vélhetően rendesen meggyűlne a bajuk. Griezmann és Mbappé is fickándozhatnának, arról nem is beszélve, hogy a franciáknál ott van Pogba, akinek a legnagyobb erénye az, hogy tűpontosan képes belövöldözni a labdákat az így megnyíló folyosókba.
A belgák esélye egy ilyen meccsen a kontrajáték és a letámadás lehet. Előbbit készségszinten játsszák világszínvonalon (ezt láttuk Brazília ellen az első félidőben), utóbbi pedig a franciák leggyengébb pontját domboríthatja majd ki. Deschamps csapata ugyanis finoman szólva nehézkes a labdakihozatalokban.
Ha Belgium le tudja csapdázni a középső területeket már a franciák térfelén - valahogy úgy, ahogyan De Bruyne kivette a játékból Fernandinhót az előző körben -, akkor több legyet is ütnek egy csapásra:
- lassítják a francia támadásépítést, így időt nyernek védőiknek a megfelelő pozíció elfoglalásához;
- nyomást helyeznek a labdára, így Pogbának is nehezebb dolga lesz hosszú labdákkal diktálni és forgatni a francia támadások irányát-tempóját;
- kiszorítják a franciák labdakihozatalait a vonal mellé, így az egyik szélsőhátvéd (Pavard/Hernandez) muszáj lesz feljebb lépni a pályán, ami a belgák kezére játszhat azzal, hogy területeket nyit meg a védelem mögött.
Összességében: a sok nyitott terület, a rohanós tempófoci, az állandó átrendeződés a belgák malmára hajthatja a vizet, mert nekik ez a saját közegük, ebben lubickolnak a játékosaik, és ilyen körülmények között szinte feltartóztathatatlan a Lukaku-Hazard-De Bruyne hármas. Ha inkább állófoci lesz, ha kevesebb lesz a gyors indulás, a szabad terület, a kontrafoci, akkor az így kialakuló gyürkőzésben a sokoldalúbb, hosszabb paddal rendelkező francia válogatott lehet a nyerő.
Meunier eltiltása nélkül mindenesetre szintekkel könnyebb élete lenne a belgáknak. Ez a válogatott futball egyik varázsa:
nem csak a klasszis játékosok pótolhatatlanok, olykor egy jobbhátvéd is lehet meccseldöntő faktor.
Sőt, mint a példa mutatja, még a hiánya is.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.