Kutatók véletlenül akadtak rá a három régi kötetre a Dél-dániai Egyetem könyvtárában, melyeknek borítója magas koncentrációjú arzént tartalmazott. 

A dán könyvtárban azért röntgenezték meg a könyveket, mert korábban több olyan példányra is ráakadtak, melyeknek borítóját régebbi dokumentumokból alakították ki. Azt eddig is lehetett tudni, hogy a XVI. és XVII. században az európai könyvkötők gyakran nyúltak régi jegyzetekhez és szövegekhez, ha nyersanyagot kerestek a borítókhoz, de az akkor papírszemétnek tűnő feljegyzések évszázadokkal később értékes dokumentumok a kutatók számára, ezért számos könyvtárban végeztek már hasonló átvilágításokat. 

Dániában viszont nem várt eredménnyel zárult a kutatás: három, a XVI. és a XVII. században kiadott könyv zöld borítója is mérgezőnek bizonyult. A kutatók ugyanakkor nem gondolják, hogy méregkeverők rafinált merényletkísérlete lehetett a háttérben: egészen a XIX. századig az arzén sokszor a zöld festék alapanyaga volt, ruháktól bélyegekig számos tárgy színezéséhez használták. 

Érdekes adalék, de minden idők egyik legveszélyesebb könyve is épp az arzén miatt született meg: az 1870-es években, amikor az arzén veszélyei kezdtek ismertté válni, egy amerikai doktor fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy az amerikai háztartásokban milyen veszélyes, arzénnal színezett tapéták fordulnak elő, ezért az ismert példányokból mintákat állított össze, ezeket kötetekbe rendezte, majd elpostázta könyvtárakba. A könyvből ma mindössze négy példány létezik, ezeket azonban meglehetősen nagy gonddal őrzik. 

A most megtalált három könyvet a dán kutatók szellőzőberendezéssel felszerelt tárolódobozokba fogják zárni, miután a tartalmukat digitalizálták. (Washington Post)