Az idei nyár legdrámaibb nyaralós híre, hogy mostantól nem szabad strandolni a legendás salföldi homokbányatavaknál. 

A budapesti művészvilág által úgy négy évtizede felfedezett, majd általában a fővárosi kulturális- és hippielit egyik nagy kedvencévé vált Balaton-felvidéki Káli-medence vonzereje nem kis részben múlt azon, hogy aki itt nyaralt, annak a kánikulában nem feltétlenül kellett lebumliznia valamelyik zsúfolt északi parti standra, hiszen ott volt a közelben az egészen különleges szépségű, Salföld mellett elterülő homokbányató-rendszer. 

A szép környezet, a tiszta víz és a vidám, hippis hangulat vonzereje akkora volt, hogy nemcsak a medence összes falvából jártak ide fürdőzők: a közvetlenül a tavak mellett található, néhány házból álló Kisörspusztán kifejezetten a tavi élet miatt alakult ki egy állandóan ott nyaraló, spéci közösség.

Mindez annak ellenére tudott több évtizeden át békében működni, hogy a homokbánya területén mindig is tilos volt a fürdés, sőt elvileg be sem szabadott volna lépni ide, amire egy csomó tiltó tábla is emlékeztettett. De mivel a környékbeli bennszülöttek is ide jártak strandolni emberemlékezet óta, illetve mert a budapesti törzsnyaralók is konszolidáltan viselkedtek, a bánya hagyományosan szemet húnyt a dolog fölött. A salföldi tavak azt is bebizonyították, hogy a dolgok szigorú szabályozás nélkül sem feltétlenül fordulnak át anarchiába: a tavakon ugyanis - az legalábbis az én tudtommal - sosem történt semmiféle baleset, magyarán senki sem fulladt meg, pedig évtizedek óta vadstrandoltak itt százak-ezrek minden nyáron.

Idén azonban sokként érte az ideérkezőket - így pár napja engem is - hogy pár perccel a szokásos helyen való leparkolás után megjelent a bánya alkalmazottja, aki udvariasan, de határozottan elküldött mindenkit, azzal, hogy ha még egyszer elkap minket, már rendőrt fog hívni. Az is kiderült, hogy ez nem valami elszigetelt akció, hanem ezentúl rendesen betartatják a szabályokat és nem engednek be külsősöket a bányaterületre.

A szomorú hír kánikulai tényfeltárásra sarkallt, a háttérbeszélgetésekből pedig még annál is szomorúbb, klasszikus dzsenrifikációs sztori bontakozott ki.

Mint megtudtam, a bánya dolgozóiban és vezetőiben igazából tavaly tört el valami. A beszélgetés során világossá vált, hogy ők nem tekintettek ellenségesen az amúgy illegális fürdőzőkre, és abszolúte értékelték a Káli-medence régi motorosainak több évizede kitartó normális viselkedését, de 2017-re akkora mennyiségű ember szokott rá a salföldi tavakra, hogy az egyikük szerint volt olyan nyári nap, mikor "többen jöttek ide, mint az ábrahámhegyi stradra." 

És ez az újonnan érkezőkkel feldúsult tömeg az elbeszéléseik szerint már egyáltalán nem viselkedett normálisan. 

"Disznó módon viselkedtek az új jövevények" 

- fogalmazott egy beszélgetőtársam. Tavaly már többször fordult elő olyan abszurd eset, hogy a bányaterületen eleve illegálisan leparkoló, jófejségből megtűrt nyaralók egyszerűen nem voltak hajlandók arrébb állni, amikor a bányászok ki akartak állni a járműveikkel. Az érintettek szerint "jó néhány" esetben az odébbparkolásra megkért üdülők a "jó édesanyjukba" küldték el a dolgukat végezni akaró homokbányászokat. Állítólag volt olyan eset is, amikor szinte dulakodásig fajult egy-egy ilyen szituáció. Megtörtént többször, hogy ott állták el az utat a nyaralók, ahol a bánya járművei tankolnak, vagyis tankoltak volna. Állítólag a kútkezelőt is többször majdnem megverték.

A közönség felhigulásával már problémák is támadtak: bár korábban ez kifejezetten nem volt jellemző, a területen rengeteg szemetet hagytak, amit a bányászok idővel elkezdtek konténerbe gyűjteni. 

"Az együttélésnek is vannak szabályai"

- füstölgött az egyik érintett, aki elmesélte, hogy idővel az ismételt kéréseik ellenére is szabadon engedett nagytestű kutyák is komoly problémákat okoztak a vadban elég gazdag területen. Szarvasokat, őzeket téptek szét állítólag, ami miatt ki is hívták a vadásztársaságot.

Mivel ide eleve tilos lett volna bárkit beengedni, a tömeg pedig elbunkósodott, a tulajdonosok pedig joggal tartottak attól, hogy ha baleset történne, azért őket tennék felelőssé, végül a szabályok szó szerinti betartása mellett döntöttek.

Az ügyben megkerestem a bányacég ügyvezető igazgatóját, azzal a kérdéssel, hogy akárcsak távlati tervként is, de felmerült-e valamiféle legális fürdési lehetőség biztosítása a hatalmas, összesen hat tavat magába foglaló területen. Ha sikerült beszélnünk, újabb cikket fogok írni.