Édesanyja eladta a család állatait, hogy a diófára kötözött puffot ütögető, nagydarab, erős gyerek bokszoló lehessen. Magyar bajnoki címig jutott, de a ringben Mike Tyson és Lennox Lewis sem ütötte ki, aztán beengedőember lett az éjszakában, majd jött a „Polgármester, máma mulatunk”, és Szikora Istvánból Bunyós Pityu lett, aki mulatós zenészként csóró bokszoló cigány gyerekeken is segít.  

Ötvenes bicepszhez mekkora hangterjedelem jár?

Nekem felfelé nagyon szűk a hangterjedelmem. Bariton, vagy hogy mondják. A hangképző tanár szerint ezen nem érdemes változtatni, mivelhogy egy túl szépen énekelő Bunyós Pityu nevetséges lenne. Ebben a műfajban úgy is az a lényeg, hogy szívből jöjjön a nóta. És akkor már egyébként is volt három aranylemezem.

Hogyan alakulhatott volna a sorsa, ha nincs az éneklés?

Isten tudja, mi lett volna belőlem. 89-ben, amikor abbahagytam a bunyót, 10000 forintom volt: 7000 a fizetés, 3000 a kalóriapénz.

Szakma, bizonyítvány? Volt valami a kezében?

Persze. Mi is voltam? Ja! Gépszerelő-géplakatos. Az általános után Mátészalkára kerültem, de a szakmát végül három helyen jártam ki. Ezt is elmondjam? Kezdjük a gyerekkortól?

Érdemes?

Hát, nem volt egy rigófütty… Akkor írjad: gyerekkor. Nyírparasznyán, egy nyolcszáz fős kis faluban nőttem fel Szabolcsban. Egyszer a nagybátyám meglátta, ahogy püfölöm a kert végében Anyuka henger alakú puffját. Felkötöttem a diófára, és csépeltem, ahogy a tévében láttam: puff, puff, puff! Pont úgy böffent, akár a bokszzsák.

Ez most még a gyerekkor?

Várjál, tényleg! Akkor már 16 éves voltam, másodéves iparis Mátészalkán. Az egyik szaki, egy kiöregedett birkózó azt javasolta a nagybátyámnak, hogy vigyen el engem Sajószentpéterre, a Borsodi Bányászba. Na most azt tudnod kell, hogy én előtte legmesszebbre Mátészalkáig jutottam el, az meg csak tíz kilométer. Arrafelé igen nagy szegénység volt, és majd mondom is, hogy mi milyen szegények voltunk. Megnéz az edző, Győri Józsi bácsi, és látja, hogy nagydarab, erős gyerek vagyok, és mindjárt írja is a kikérőt a 103-as ipari iskolának, vegyenek át engem, merthogy ez a Szikora itt fog bokszolni nála. A mátészalkai a 138-as volt. Ez mondjuk nem olyan fontos, csak a hitelesség kedvéért mondom. Másnap mentünk vissza Parasznyára, a mi kis falunkba a nővéremmel, merthogy ő kísért el engemet, és mondom otthon Anyukának, hogy itt komolyabb dolgok vannak készülőben, mert megyek Sajószentpéterre bokszolónak… Azt tudnod kell, hogy akkoriban négy tehenünk, két bikánk is volt, malacok, miegymás. Délben szaladtam haza a suliból, ki az állatokat a legelőre, este haza, almozás, fejés, hajnalban dettó, úgyhogy én otthon családfenntartó voltam, mert apukám három évvel korábban, 13 éves koromban meghalt.

Baleset? Betegség?

Na, hogy is mondjam… A mája…

Ivott?

Tudod, hogy van az vidéken? Ha nem ittál, beléd töltötték. Azok a házi pálinkák pedig kinyírják az embert. Apuka 41 éves volt, fiatal ember, a legszebb férfikorban. Egy szó mint száz Anyuka sírt, én is sírtam, a nővérem, Gyöngyi csak azért nem sírt, mert épp odavolt a boltban, szóval hogy most mi lesz velünk… De ekkor Anyuka azt mondta: fiam, ha úgy látod, hogy így tudsz majd boldogulni, akkor eladom a teheneket, menjél el, csináld az utadat, mert ha maradsz, mi leszel? Szegény munkanélküli alkoholista. Én viszont bajnok akartam lenni. Magyar bajnok.

És Anyuka tényleg eladta az állatokat?

Bizisten! Később abból a pénzből még csúsztatott is valamennyit a zsebembe, hogy megvegyem az első kocsimat, egy Ladát, az esküvőmre.

Akkor eddig tartott a gyerekkor?

Bizony. És így jártam ki három helyen az ipariskolát, mert a negyedik osztályt már Balassagyarmaton fejeztem be.

Nehéz lehetett így elsajátítani a szakmát…

Miért? Gyakorlaton mindig ötösöm volt! Például imádtam reszelni. Szóval Balassagyarmaton indult a bokszkarrierem. Ott lettem először felnőtt magyar bajnok. És oda is nősültem.

Az hogy esett?

Volt egy csinos csaj a városban. Én figyeltem őt, ő figyelt engem. Persze irtó népszerűek voltunk. Engemet mindenki úgy hívott, hogy "Szuper", a szupernehézsúly miatt. Szóval megtetszettünk egymásnak. Én elég félős voltam, erre üzent az egyik haverommal, hogy szívesen találkozna velem.

Hol?

Hogyhogy hol?! Hát Balassagyarmaton, a Határ presszóban! Beszélgettünk vagy két-három órát, és akkor azt mondtam magamnak, ez a csaj kell nekem! Rendes, vidéki lány, főzni is tud, szőke is, csinos is, úgyhogy már 33 éve együtt vagyunk.

Ez volt akkor az ifjúkor vége.

Mondhatni. Mert rá egy évre már meglett a gyerek is.

És mi volt a sportkarrier csúcsa?

Többszörös magyar bajnok vagyok, nemzetközi versenyeket nyertem, Eb-harmadik és vb-ötödik lettem. És egyedüli európaiként állva maradtam Mike Tysonnal és Lennox Lewis-zal szemben. Sőt, Tyson csak 3:2-re nyert. Két bíró engem hozott ki győztesnek. Persze megélni nem tudtam a bokszból, úgyhogy 89-ben felhagytam az egésszel. Illetve a 92-es barcelonai olimpiára még kiverekedtem magam, mert az is gyerekkori álmom volt, hogy olimpián öklözzek. És hogy el ne feledjem, Hidvégi Gyuri öklöző barátommal eljutottunk a WBF világbajnoki címéig! Tíz évig voltam az edzője, merthogy elvégeztem a TF edzői szakát is.

Az éneklés volt a B-terv?

Nem volt B-terv. Amikor vége lett a bokszkarrieremnek, feljöttem Pestre, vállalkozó lettem. Vendéglátós.

Étterem? Kocsma?

Is-is. Portáztam. Portásra mindenhol szükség van. Kivált, ha olyan szép nagydarab, mutatós, mint mi, nehézsúlyúak. Kellettünk mint a cukor. Az éjszakában meg el-elénekelgettem romákkal, ezzel-azzal. Hívtak a színpadra: gyere, Pityu, te olyan jó hangulatot tudsz csinálni! Ehhez tudni kell azért, hogy Anyuka is, Apuka is szeretett mulatni. Anyuka még három évvel ezelőtt is ment vagy három fordulót egy helyi nótaversenyen. És aztán addig-addig győzködtek, hogy adjak ki egy cédét, amíg rá nem szántam magam. Ez volt a "Polgármester, máma mulatunk". Hallod, egyből aranylemez lett! A számokat én egyedül válogattam össze. Egyedül a Polgármester című volt, amit nem ismertem, azt a Kaczor Feri adta kölcsön, és mit ad isten, azzal a számmal lettem ismert. Azt énekelte akkoriban az egész ország.

 Milyen hangszeren játszik?

Citerán. Látod édesanyám… ez volt az első szám, amit le tudtam játszani. A fa szárítócsipeszt húzgáltam a húrokon, nehogy szétpocsékolják az ujjaimat.

Kezdésnek egy aranylemez: nem csekélység!

Ugye, ugye?! Akkor odamentem Fásy Ádámhoz. Salgótarjánban volt vendéglője, oda jártunk be kajázni a meccsek után. Mondtam neki: Ádám, vegyél be engemet a műsorodba! Ihol ez a cédé! Meghallgatta, és azt mondta, gyere, Pityu! Így kezdődött.

Igaz, hogy ingyen lépett fel?

Persze, előfordult, de mi vállaltuk. Hogy haladjunk. Én ugyanis hittem benne, hogy ez nekem később jó lesz. És kezdtek is érdeklődni utánam. Ki ez a Bunyós? De akkor lett érdekes az is, hogy egyedül én bírtam ki állva két nehézsúlyú világbajnok ellen is három-három menetet. Ez olyan értékes lett, mintha olimpiai aranyat nyertem volna. Te, meddig fog ez még tartani?

Micsoda?

Ez az interjú. Már keres az asszony.

 Húsz perc?

Bocs, de ezt föl kell venni! Itt vagyok, szívem. Húsz perc, fél óra. Max. egy… Hol tartottunk?

Mekkora a repertoárja?

Négyszáz, de inkább felette. Egy zenésszel járok, egy szintissel. Ránézünk a közönségre, és már látjuk, mit akarnak. De hallod, mi volt az első fellépésemen... Épp akkor jelent meg a cédém, a Polgármester, és hát nem lekötöttek egy egyórás műsorra?! De csak az a 12 számom volt. Hoppá! A dalok persze elfogytak, én meg csak álltam, mi lesz most? Izzadtam piszkosul, de kiügyeskedtem, hogyan tudom még egyszer elénekelni ugyanazt a számot. Rábökök az egyik nézőre, hogy maga súgta, hogy legyen még egyszer a Polgármester? Az meg persze csak bólogatott, mert tetszett neki, hogy leszólok a színpadról. Aztán még egyszer és még egyszer. Nem mondom, hogy könnyen, de lehoztam. Na ja… Az évek mindenkin sokat csiszolnak.

Műhelytitkok?

A hajbeültetés mellett azért határoztam el magam, mert ugyebár kiviláglott, megint egy kicsit többet leszek szem előtt. És jól is sikerült. Magabiztosabb lettem. Igazából ennyit sem ér a téma.

Öltözködési tanácsadó? Zeneszerzés?

Minek? Van nekem ehhez ízlésem. Jó, néha a feleségemet megkérdezem, de alapjában véve én találom ki. Eddig a kalap volt a dizájn, most hajóskapitányos lett. Még egy zubbonyt is csináltattam váll-lapokkal. Akár a tábornoki uniformis! De dicsérik is, hogy milyen fájintul nézek ki! Számokat már én is írok, persze. A szöveg hamar megvan. És már a komponálásban is benne szoktam lenni, ha küld valaki egy dalt, hogy hallgassam meg. Ha aztán olyan, amit szívből el tudok énekelni, akkor meghangszerelgetem egy kicsit, és már mehet is a repertoárba.

A szövegírásnak vannak trükkjei? Itt van például két elég karakteres sor az "Úgy elcsíptük a murcit"-ból: "Négykézlábon, mint az aligátor, / Hazaérek az tuti, hogy az anyóst lehányom".

Szerintem nincsenek. A szövegírásban, mit tagadjam, én alapjában véve az egyszerűségre törekszem. A mulatásról szeretek és tudok is írni. Például: A jó magyar bortól lehet mulatni… párampampam… meg ilyenek.

És milyen a jó bor?

Félédes. Csak nekem sok a savam, úgyhogy alig bírok inni.

Ha egy legény megkeresné, hogy nem bokszolni, hanem énekelni szeretne, abban is tudna segíteni?

Persze, volt is már ilyen. De nem tetszett a tévének, amikor bevittem. Mert nem elég, hogy énekelni tudsz, színpadképesnek is kell lenned. Ha a közönséget nem tudod magad mellé állítani, akkor lehet neked bármilyen hangod, nem jutsz semeddig se.

Az ültetett közönséget is meg kell nyerni?

Nálunk olyan bulik nincsenek. Minden néző megveszi a jegyet, egy-kétezer forint, és tudják, hogy mit kapnak érte.

Mennyit változtak a honoráriumok a karrierje 15 éve alatt?

Erről írjunk? Hogy nézne az ki? Tudod, hogy van ez…

Jó. Akkor mennyit emelkedett?

Ötvenezer, körülbelül… de inkább a friss sztárocskák visznek haza többet.

Figyelemmel kíséri a kelet-európai konkurenciát? A manelét?

Az mi?

A román mulatós.

Persze. Sandu Ciorbă a kedvencem.

Előfordult, hogy olyan dalt kért a közönség, amit nem ismert?

Én azért nem kívánságműsorral megyek fellépni. De látod, olyan például előfordult, hogy kiment az egész erősítő berendezés. Áll a polgármester, néz rám, hogy mi lesz most? Semmi, majd megoldom. Aztán elkezdtem magyar nótákat énekelni a közönséggel, amiket mindenki ismert. Kérdezem később a polgit, hogy miért nem vettek inkább valami normális technikát, mire azt feleli, Pityukám, én csak a lovakhoz értek, de ez teljesen új, tegnap hozták, majdnem ötvenezerbe fájt a hivatalnak.

"Legyen Parasznyán a kocsmában, vagy a Hiltonban, a Bunyós mindenkivel megtalálja a hangot." Ez azért elég hízelgő megállapítás.

Nekem barátaim mindenhonnan vannak, a bokszból, az éneklésből. Én mindenkivel jól elvagyok.

És akkor így került a baráti társaságba a holland muszlimfaló politikus, Geert Wilders?

 Wildersről azt tudom mondani, anélkül, hogy ezt a dolgot most annyira feldörzsölnénk, hogy neki magyar származású a felesége. A Krisztina. Szereti Magyarországot. Meg akar minket ismerni, és ugyebár én vagyok a kedvenc mulatósa. Tudta a nyavalya, hogy ő kicsoda. Mit tudtam róla? Egy dolgot: hogy én vagyok a kedvenc mulatós énekese. Lement Nyírparasznyára, lefotóztatta magát a táblánál… Mit mondjak még erről? Kötetlenül elbeszélgetünk. Nem a politikáról, hanem jókat nevetünk, hülyéskedünk. Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás, nem igaz?

Pártok, politikusok nem keresik?

Én azt nem tudom. Hívnak, és ha kérdezném, úgyis azt mondanák, hogy falunap. Vagy esküvő, névnap, mit tudom én. Ha kellek, megyek.

Ópályiban támogat egy bokszsulit, ahol csupa hátrányos helyzetű gyerek sportol.

Persze, romák, mondjuk ki nyugodtan. Ez az Ópályi az én kis falumtól kb. öt kilométerre található, és tudtam, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. De hallod, ezek a gyerekek még mínusz öt fokban is edzenek! Képzelj el egy összemókolt faházat, amit a két kezükkel tákoltak össze. Víz, zuhany, minden nélkül, úgyhogy edzés után csapzottan, izzadtan mennek haza. Hát persze, hogy vittem nekik kesztyűket, melegítőket, zsákot, mindent, amivel segíteni lehet. Ezek a gyerekek megérdemlik.

Szerző: Szira Péter