Özil, mint Gárdonyi regényhőse - review, Day 1
Rövid, nem túl eredményes kényszerpihenő után úgy döntöttünk, visszahozzuk nektek a Review-rovatot, és ezt követően minden fordulóban összeszedjük, ami vicces-érdekes-figyelemre számot tartó történés akadt a #besztlígben. Itt van mindjárt az első felvonás, frissen, ropogósan, parancsoljatok (a jövőben majd igyekszünk megelőzni a tévés összefoglalókat is, de ez most így sikerült, elnézést érte):
A hét meccse (Arsenal-Man City 0-2)
Első ránézésre és a végeredményt tekintve is Guardiola csapata tűnt sokkal erősebbnek a kezdőcsapatoknál, még úgy is, hogy a padon kezdett többek között Jesus, Sané valamint De Bruyne is. Az Arsenalnál kapásból ki lehetett szúrni néhány gyenge pontot: a Sokratis-Mustafi belső védő páros nyilván adta magát, de arra is kevesen számítottak, hogy a tavasszal még a Ligue 2-ben aprító, 19 éves Matteo Guendouzi kezdeni fog a középpálya közepén.
Guardiola stílusát ismerve sejthettük, hogy a legtöbb a labdakihozatalokon és ezek megakadályozásán fog múlni a meccs során. Ez már az első percektől kezdve be is igazolódott: a City magasra tolt védekezésével tulajdonképpen 4-4-2-ben támadott le. Az Arsenal középpályásai részéről először Xhaka, majd Guendouzi is visszalépkedett, hogy segítsenek a labda előrejuttatásában, ez azonban nem vezetett sikerre, mert Özilék rendre elszigetelten, a City középpályásai mögött helyezkedett megjátszhatatlanul. Emiatt az Arsenal részéről sokszor csak vaktában előrerugdosott a labdák következtek, amelyek rendre a manchesteriekhez kerültek (second ball).
A másik oldalon Emery egy kevésbé agresszív hozzáállást választott védekezésben. Az Arsenal nem támadott le magasan, helyette a City térfelének közepén húzták meg a védelem első vonalát. Ezzel lehetőséget adtak Stones-éknak, hogy szabadon járassák a labdát a két oldalvonal között a pálya teljes szélességében. Az Arsenal alakzata nagyon keskeny volt, egyértelműen a pálya középső részét akarták lezárni, így viszont jókora terület nyílt a széleken Mendy és Mahrez előtt.
A City alakzata labdakihozataloknál egy tipikus hibrid formáció volt.Labdával azonnal átálltak 3 védős rendszerre, ami praktikusan azt jelentette, hogy Mendy (a balbekk) előrébb húzódott a szélen, és kvázi szárnyvédőt - azaz középpályást - játszott.
Ők ketten Sterlinggel komolya zavarokat tudtak okozni Bellerinnek, és többször is a védelem mögé kerültek, nem egyszer lendületből. Az első gól is kettejük összjátékából született, a második pedig egy az egyben Mendy számlájára írható.
Az első félidő hatalmas manchesteri fölényt hozott, az Arsenal alig-alig jutott el a City kapujáig. Az eredmény ezzel együtt inkább a hazaiakra nézve volt hízelgő, hiszen a manchesteriek mindössze 1-0-ra vezettek a fordulásnál, ezzel a Sterling-góllal:
Emery-nek muszáj volt gyorsan kitalálni valamit, ezért aztán az Arsenal sokkal bátrabb és agresszívabb játékkal jött ki a második félidőre. Többször tudtak labdát szerezni a City térfelén, de igazán nagy helyzet egyik ilyen szituációból sem alakult ki.
Bár az Arsenal volt aktívabb, gólt mégis megint a vendégek szereztek, ráadásul olyat, ami tökéletesen összefoglalta Pep Guardiola meccsre kitalált taktikáját. Mendy kulcsfontosságú szerepe ezúttal is kidomborodott: a francia teljesen üresen kapta a labdát, és miután kis területen megjáratták társai, máris hat(!) Arsenal-védőt vett le a tábláról.
Ezt követően 20-30 méteres labdavezetés után egy sima mögékerüléses, kettő az egy elleni szituációból visszakapta a labdát a szélen, a második hullámban érkező Bernardo pedig beverte azt a léc alá.
A meccskép összességében leginkább azt árulta el: a City képes ott (vagy közel ott) folytatni, ahol abbahagyta tavaly. Az Arsenalról ennél jóval kevesebbet tudtunk meg - akik Emery-t temetik, azokra nyugodtan legyintsetek egy hatalmasat, ennyiből végletes következtetéseket megfogalmazni sosem szabad -, és amit igen, abben sem lehetünk teljesen biztosan. Az mindenestre már mást látható, hogy a baszk edző egyik legkomolyabb feladata az lesz, hogy megtalálja a csapatszerkezeteben Mesut Özil helyét, aki az utóbbi években már sokadik alkalommal játszotta el Gárdonyi Géza regényhősét az aktuális rangadón.
A hét távolsága
A 9 milliméter most kivételesen nem egy fegyver kalibere, hanem a távolság, amennyivel Jan Vertonghen fejese áthaladt a gólvonalon a Newcastle United-Tottenham (1-2) meccsen.
A hét hülyéje
Távolságról-méretről itt nincs tudomásunk, de a hét hülyéje minden kétséget kizáróan az a newcastle-i drukker, akit három évre tiltottak ki kedvenc klubja stadionjából, miután úgy gondolta, jó ötlet a péniszét nadrágjából elővéve rázni, és ezzel hergelni a Spurs szurkolóit. Nem volt az.
A hét taktikai újítása
A West Ham a szezon előtt az átigazolási piac egyik legaktívabb szereplője volt, ráadásul a szakértők többsége úgy tartotta, hogy a chilei Manuel Pellegrini vezetésével (ő korábban a Real Madrid edzője is volt), tényleg lehet végre esélyük egy komolyabb eredményre a bajnokságban. Ehhez képest az első fordulóban nem csupán simán lefeküdtek a Liverpoolnak (0-4, sanszuk nem volt, egyetlen pillantra sem), de még egy olyan húzásuk is akadt a pályán, ami a BLASZ IV-ben is gáz volna, már, ha és amennyiben, ott előfordulna egyáltalán ilyesmi:
A hét képe
A Chelsea és Maurizio Sarri, a Kékek új olasz vezetőedzője győzelemmel mutatkozott be a ligában: a Huddersfieldet verték sima 3-0-ra, Kanté szerencsés-, és Jorginho büntetőből szerzett góljával, illetve Pedro találatának köszönhetően. Sarri pedig tett arról, hogy legalább 90 percig ne gyötörje a cigaretta utáni kínzó vágy, íme:
A hét statisztikája
Kettőt is tudunk mondani. Egyrészt nagyon-nagyon ritka lehet, hogy a balbekkek ennyire jó hetet zárnak egy bajnokság nyitófordulójában: a unitedes Shaw gólt szerzett, Mendy két gólpasszt osztott ki a City-ben, a görög Holevasz ugyanezt lemásolta a Watford színeiben, de a Palace-ban játszó van Aanholt, valamint a liverpooli Robertson is asszisztált egy gólhoz a hétvégén.
Másrészt: meg kell énekeljük a Liverpool immáron február(!) óta tartó kapott gól nélküli sorozatát az Anfielden, és azt is, hogy mióta a Vörösök 75 millió fontért leigazolták Virgil van Dijkot, senki nem vállalt szerepet több clean sheetben, mint a holland bekk.
A hét hőse
Ruben Neves jött, látott, és uralma alá hajtott a Premier League-et. A portugál középpályás eddigi rövid karrierje alatt összesen 11 gólt szerzett, egy kivételével mindet a tizenhatos vonalán kívülről. Az Everton elleni 2-2-es meccsen góllal és gólpasszal is jelentkezett a Jorge Mendes kapcsolati tőkéjéből és kínai befektetők pénzéből felfújt Wolverhamptonban, a találatához pedig természetesen ismét nem kellett bekígyóznia magát a büntetőterületen belülre:
A hét gólja
Roberto Pereyránál kevés hullámzóbb játékos akad a ligában, de a Brighton elleni szezonnnyitón (2-0) egyértelműen a szebbik arcát mutatta az egykori Juventus-középpályás. Az meg ugye ilyen:
A hét nyilatkozata
"Vannak dolgok, amikról beszélhetek, és vannak, amikról nem, különben megbüntetnek." (Paul Verlaine Pogba)
+1, in memoriam Benny Hill Show
Minden férfinak egyformán fájt ez, srácok.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.