Ha van hely, ami hivatalosan is megpályázhatná az Isten háta mögött címet, az az ausztráliai Larrimah. A sűrű cserjéssel körbevett porfészket a környék őslakosai messziről kerülik, hiedelmeik szerint szellemek lakta vidék. A hely legendáját csak öregbítik a rejtélyes gyilkosságok és eltűnések, köztük azé a brit hátizsákos vándoré, akinek 17 éve veszett itt nyoma. A városkában 2017. december 16-ig 12-en éltek.

Aznap este Paddy Moriarty szokása szerint betért Larrimah egyetlen kocsmájába, a Larrimah Hotel Rózsaszín Párducnak nevezett bárjába. Felhörpintette szokásos nyolc korsó sörét, majd hűséges juhászkutyája, Kellie, a kelpie társaságában hazaindult. Moriarty légvonalban mindössze 239 méterre, a Szemétdomb utca mellett lakott, de még ha a kijelölt utakon, a KRESZ összes létező szabályát betartva haladt is, akkor is csak 311-re. Valahol ezen a 311 méteren tűnt el nyomtalanul 2017. december 16-án.

„Négy nappal később, amikor a rendőrök is megérkeztek Larrimah-ba, az Északi Terület 11 lakosú városába, Moriarty nyitva lévő házában egy kovbojkalapot találtak a hűtőládán, és egy érintetlen grillcsirkét, még mindig a mikróban" - írja Jacqueline Williams, a New York Times riportere. Meg 11, jellemzően 70 év körüli lakost, akik mind nagyon készségesen mutogattak a másikra, amikor a hatóságok kérdezősködni kezdtek.

Mivel egyértelmű indítékot, vagy bármi kézzel fogható nyomot azóta se találtak, a magyar rendőrzsargon szép megfogalmazásával élve mind a hatóságok látókörében maradtak.

A csapos

Az utolsó ember, aki még életben látta Paddy Moriartyt, a Rózsaszín Párduc időközben kirúgott, és még a városkából is elköltözött csaposa, Richard Simpson volt. Őt lobbanékony természetéről ismerték a városban. „Minden nap már ebéd előtt részeg volt. Nem szalonspicces, hanem kifejezetten kellemetlenkedő részeg" - mondta róla egykori munkaadója, a Párduc csapolási engedélyét birtokló Barry Sharpe.

Simpson a város népességének átlagéletkorára tekintettel szokatlanul korán elrendelt bírósági vizsgálat meghallgatásán visszautasította ezt a vádat, amit más larrimah-iak is hangoztattak. És amikor azt is megtudta, hogy többük szerint köze lehetett Moriarty eltűnéséhez, rögvest „istenverte bolondnak” bélyegezte mindannyiukat. Majd igyekezett másra terelni a gyanút.

A haragos

Simpson szerint a rendőröknek inkább a város másik vendéglátóhelye, Fran Devonshire-i Teaháza körül kellene szaglászniuk. A teaházat a 75 éves Fran Hodgetts üzemelteti, aki különösen büszke teaháza specialitásaira, a pogácsára és húsos pitéire, amiket ő maga süt. Persze a városkában azonnal terjedni kezdett, hogy Moriarty biztosan a húsos pitékben végezte. Williams, a Times riportere saját bevallása szerint csak a pogácsát kóstolta meg, így a húsos pite töltelékéről nincs személyes tapasztalata.

Hodgetts teaháza pont szemközt van Moriarty otthonával. A két szomszéd nem volt jóban, Moriartyt dühítette, hogy Hodgetts vendégei az ő háza elé parkoltak. Bosszúból mindegyiknek azt ajánlotta, hogy ne egyenek haragosa pitéjéből, amire még hűséges juhászkutyája, Kellie, a kelpie se fanyalodna rá. Még egy reklámplakátot is kiragasztott a háza elé, amin azt hirdette, hogy a város legjobb pitéjét törzshelyén, a Párducnak is helyt adó Larrimah Hotelben szolgálják fel.

A lényeg, hogy Fran és Paddy nem szívelték egymást. Hodgetts szerint Moriarty rendszeresen cukkolta, bozótdisznónak nevezte, amit ráadásul mások is átvettek. De Hodgetts azt állítja, hogy utoljára négy nappal eltűnése előtt látta szomszédját, aki az út túloldalán lakott, és minden nap elment a háza előtt a 283 méterre levő Párducba.

„Hát képzeljen el engem, amint egy kutyát és egy holttestet cipelek. Ugyan már!”

 - mondta Williamsnek. A rendőrök mindenesetre áttúrták a pöcegödrét, a kazánjait, a házát négyszer is átkutatták, de nem találták Moriarty vagy hűséges juhászkutyája nyomát.

A kertész

Csalódniuk azért nem kellett a nyomozóknak, mert Hodgetts is készségesen tovább terelte a gyanút, a 71 éves Owen Laurie-ra, a kertészére. Őt magának való, zárkózott emberként ismerik, és arról, hogy milyen szépen gondját viseli Fran Teaháza növényeinek. Laurie és Moriarty három nappal az utóbbi eltűnése előtt összekaptak. Laurie-t idegesítette Moriarty juhászkutyája, Kellie, aki az út közepéről ugatta. A szemtanúk szerint Laurie megfenyegette Moriartyt, hogy ha nem kussoltatja be a kutyáját, akkor majd ő kussoltatja be neki. Hodgetts még készségesen azt is megosztotta, hogy 71 éves kertésze még a kerítésen is megpróbált átugrani, pedig ő még rá is szólt, hogy ne csináljon hülyeséget.

Laurie azt ugyan készségesen beismerte, hogy rossz a természete, de azt tagadta, hogy bármi köze lenne Moriarty eltűnéséhez. Majd készségesen visszairányította a hatóságok figyelmét a helyre, ahol Moriartyt utoljára életben látták, a Párducra.

A Párduc

A város két vendéglátó helye közül Moriarty, már csak a személyes gyűlölet okán is Fran Teaháza helyett Barry Sharpe kocsmáját, a Rózsaszín Párduct preferálta. Azt, aminek a pitéit Hodgetts bosszantása végett még a Teaházzal szemben kihelyezett plakáton is reklámozta.

A pite turistacsalogató fejlesztés volt a Párducban. Sharpe a kocsma hátsó kertjében egzotikus állatokat tartott, vannak ott különleges madarak, kígyók, és egy repülő mókus. És persze Sam, a gigantikus bordás krokodil, akinek a gyomrában a rossz nyelvek szerint talán Moriarty és kutyája is nyugszik. De még ez az impozáns állatgyűjtemény is kevés volt, hogy tömegeket csalogasson Larrimah-ba, az Isten háta mögötti porfészekbe, a Szemétdomb utcától mindössze egy saroknyira lévő, lakossági rózsaszínre festett szállodába.

„Paddy szinte minden nap betért. Nagyon hiányzik” - emlékezett Sharpe Moriartyra, akinek talán az egyetlen barátja volt. Moriarty eltűnésére ő már másnap felfigyelt. December 17. vasárnapra esett, ilyenkor a városka apraja-nagyja, illetve az átlagéletkorra tekintettel jellemzően a nagyja a szokásos „istentiszteleten” vett részt. Az „istentisztelet” valójában az ausztrál köztévé agrármagazinja, a Landline közös megtekintését jelentette, amit Moriarty tán sosem mulasztott volna el. De mert aznap elmulasztotta, három napig tartó keresést indítottak, gyalog és quadokkal is bejárva a szinte áthatolhatatlan bozótba vágott csapásokat. Mindhiába.

Az „istentiszteletek” azóta visszatértek, Moriartynak viszont továbbra sincs nyoma. Házát most kamerákkal figyelik, elé pedig egy nagy táblát vertek a földbe. Ezen Moriarty mosolygós portréja látható a sokakat izgató kérdés társagában:

Mi történt Paddy-vel?