Ismert tény, hogy a futball iránti rajongás emberemlékezet óta a társadalomtudományok legkutatottabb területeihez tartozik.
A szakavatottak - legyenek azok kommentelők, ultrák, pultosok, Football Manager-kockák, a megyekettő robbanékony szárnyvédői vagy a romkocsmák unatkozó bölcsészei – egyetlenegy dologban értenek egyet:
A csapat választja a szurkolót, nem fordítva.
Tanult és örökölt személyiségjegyeid alapján ragadsz bele ebbe a mocsárba, tehetetlenül. Adatbázisunk segítségével kísérletet teszünk beazonosítani téged kedvenc Premier League-csapatodnak megfelelően. Több tízezer tweet; tucatnyi, láncra verve tartott pszichológushallgató; hét teljes évad Match of the Day és néhány ügyesen zsebbe csúsztatott diktafon ugyanis nem tévedhet!
A suli igazi Móka Mikije, a banda elmaradhatatlan tagja. Imádtad, hogy viccesnek tartanak, és állandóan jó a hangulat körülötted - igazából téged nevettek ki, de erről nem voltál hajlandó tudomást venni. Otthon persze az álarcot teljesen levetkőzve, az önmarcangolásba és a dühbe menekülsz nap mint nap. Szeretsz mindenféle online platformon kommentelni, de főleg szavazni.
Ki más is lehetne a hősöd, mint az ember, aki felvitte szeretett csapatodat a legfinomabb pénzes-húsos fazék közvetlen közelébe? Eddie Howe-kép és idézet van az íróasztalodon, tükör előtt gyakorlod a mosolyát, az ő figuráját keresed mindenhol az életedben, belül mégis azt akarod, hogy a legnagyobb színpadon, Anglia edzőjeként legyen sikeres. Kedvenc szavad az „alulértékelt”.
Nem is szereted az angol focit, de a baráti körödben mindenkinek van kedvenc csapata, és tőlük azt hallottad, hogy Brightonban süt legtöbbet a nap, lehet szörfözni és a rendőrök nem dobatják el veled a füves cigit. Minden bejön, ami organikus, februártól novemberig földszíneket hordasz. Szereted az alternatív rockot.
A kocsmában mindenkit halálra untatsz a sztoriddal, miszerint belőled is profi focista lett volna, csak egy fogalmatlan védő becsúszása miatt megsérültél. Így maradt az, hogy elvedet, a megalkuvás nélküli, alázatos, kemény munkát életed más területein kamatoztasd. Imádod a rendet és a fegyelmet, pár évet talán a seregben is lehúztál. Nem zárkózol el rovarok étkezési célú fogyasztásától.
Büszke vagy rá, hogy megvan a teljes Dragon Ball-Z sorozat, és a Goku–Vegeta fúzión kívül csak Frank Lampard tudott bizsergést okozni a lelkedben. Gyakran váltasz munkahelyet, és csak nagyvárosban tudod elképzelni a jövőd. Technofil vagy.
Amikor 2004-ben a többi suhanc Dongó motorra, Nintendóra meg hajzselére verte el az uzsipénzt, te Sport 1-előfizetést kértél, hogy minden héten élőben tudd nézni Torghellét és Király Gábort a tévében. Esetleg Brendan Rodgers-fanatikus vagy, és a Martin Kelly-Sakho-Benteke tengely azt prezentálja számodra, hogyan játszana a Liverpool Mr. Characterrel.
Elemészt a düh, amikor látod, hogyan tartja sorra aa jobbnál jobb bulikat nálad mindenben tehetségesebb és jóképűbb lakótársad. Neked marad a sóhajtozás, a partvisnyéllel kopogtatás és a totális önámítás fanyar, kék koktélja, amiben a cseresznyék az ezekhez hasonló gondolatok:
A zömmel Dortmund- és Liverpool-szurkolókból álló társaságod dumáira úgy akartál kontrázni, hogy te nem is Kloppnak, hanem a legjobb barátjának szurkolsz. Ennek alátámasztására azt is képes vagy bekamuzni, hogy még a Denis Law-féle csapatot is láttad, amit Bill Shankly irányított.
Persze, értjük. Ja, hogy te már 2016 előtt is…? Aha, hogyne. Egy kicsit még mi is, mindannyian Leicester-szurkolók vagyunk, de tényleg. Hogy a Kasabian miatt? Az érthető.
Egyre tisztábbnak látszik az út, amit be kell járnod, de a rossz élmények felnagyításának és a maximalizmusnak olyan keveréke dolgozik benned, amitől nehezedre esik kezelni bármilyen sikert. Gyakran hányják a szemedre, hogy érthetetlenül beszélsz. A Tesz-Vesz Város és a poliszok kultúrájának megismerése óta tetszik a városállamok ötlete.
Lebasztak a munkahelyen? A legújabb Hypervenommal sem tudsz teljesíteni az edzésen?
Semmi baj, a kötelező snapek és instasztorik után már pörög Kis Grofó vagy a twenty-one pilots a füledben, és minden rendben van.
Legalább azzal eldicsekedhetnél a többieknek, hogy InSané, Mendy és a többi cápa menetrendszerűen megpakolta az újabb kiscsapatot, de már ehhez sincs kedved. Mégis, ki szereti, ha a telepi srácok szappanos zoknival püfölik?
Hol van már a „not arrogant, just better”-korszak? Kellemetlen kompromisszumok sorát kell megkötnöd az életedben, de mostanra annyira beleszoktál, hogy egy döntetlent bármilyen szituációból ki tudsz hozni. Gyakran ismételt mondatok:
Nagy múltú család utolsó sarja vagy, akinek már csak a gőg maradt, és a visszaemlékezés a régi szép időkre. A 90-es évek csapatára, akik aztán bárkit, bármikor, tejszínen, még a Fradit is, és persze Sir Bobby-ra. Alan Shearerrel való viszonyodat tökéletesen leírja, miszerint néha azon kapod magad, hogy a vele történő kiesésre gondolni is nosztalgikus élmény. Szereted Rossinit és Hitchcock filmjeit. Több éve veszekszel tapló főnököddel.
Kezd eleged lenni abból, hogy állandóan a te munkádat másolják, és mások aratják le vele a babérokat, de valahol belül mégis simogat a dolog, hiszen valamit jól csinálsz. Te így is elevickélsz évről-évre, de lassan így is elsüllyed az a Titanic.
Ha az angol válogatott labdarúgóklub lenne, akkor nekik szurkolnál, de két világesemény között sajnos be kell érned ezzel. Elit társaságokba jársz, gyakran csak aranyifjúnak szólítanak. Szereted archaikus angollal idézni Shakespeare-t és a tavi költőket. Gyakran vagy mélabús.
Igazi világpolgár vagy, az tesz maradéktalanul boldoggá, ha a csapat tizenegy különböző nemzetiségű játékossal áll fel. Van kedvenc olasz csapatod is. Méhész van a családban, így váltig állítod, hogy Harry Hornet sem darázs.
Köszönöd szépen, te teljesen normális vagy, igazi lokálpatrióta. Ha bármilyen, az átlagostól egy kicsit is eltérő viselkedést tapasztalsz, annak szeretsz hangot is adni, történjen ez a lépcsőházban vagy a villamoson. Mindenről megvan a véleményed, és két meccs között a sarki krimó törzsvendégeként számolod a napokat. Számodra a hétvége nem csak két csapat, hanem két szurkolótábor összecsapását is jelenti. Szereted az őszt, és mindig rendőr akartál lenni.
Nyilvánvalóan csak a társaság legidegesítőbb tagja szurkol a Championshipből érkezőknek, az a fajta ember, aki imádja a Dávid-Góliát sztorikat és gyűlöli az erőszakot. Órák hosszat képes óbégatni, hogy „milyen szépen énekelnek a szurkolók”, és „hogy hajtanak a játékosok”. Ehhez a bandához idén hozzá fogja fújni a szél a divatwolvesosokat, mert lesznek ilyenek, és azokat, akik még mindig drukkolnak az egykor magyar játékosokat foglalkoztató csapatoknak.
Engedjétek el, srácok, vége van.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.