A csendes amerikai nyugdíjaspár, akikről haláluk után derült ki, hogy milliárdos tolvajok

külföld
2018 augusztus 18., 15:29
  • 1985-ben kirabolták a tucson-i művészeti múzeumot.
  • Egy ismeretlen férfi és egy nő átejtette az őrt, és meglépett egy képpel, amely ma 160 millió dollárt ér.
  • A kép hollétéről 32 évig senki sem tudott, végül tavaly a legváratlanabb helyről bukkant elő: egy akkor már elhunyt új-mexikói nyugdíjaspár hálószobájából.
  • Kiderült, hogy az igazi rejtély valójában Jerry és Rita Alter élete.

Jerry és Rita Alter magának való idős pár volt. Egy kis új-mexikói településen éltek, a párszázfős Cliffben, a 70-es években költöztek oda. Jerry korábban zenész és tanár volt New York-ban, hobbiból pedig novellásköteteket írt. Rita logopédusként dolgozott. Nem sok vizet zavartak, a szomszédok szerethető párként emlékeznek rájuk, akik nem sokat beszéltek a magánéletükről.

Azért a múlt idő, mert Jerry 2012-ben, Rita pedig öt évvel később, 81 éves korában meghalt.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, a hagyatékukat értékesítették. Rita unokaöccsének, Ronnak jutott a feladat, hogy túladjon a házon és az ingóságokon. A párnak van ugyan két gyereke, de ők már évek óta elérhetetlenek. Így hát Ron a kezébe vette a dolgokat, és elkezdte eladni Alterék cuccait.

2017 augusztusában került sor a pár hálószobájának falán lógó festményére, amelyet a szomszédos Silver City-ben élő David Van Auker vett meg. “Szép, menő századközepi festmény” - mondta róla az antikboltos férfi, amikor kipengetett érte (meg még néhány bútorért) kétezer dollárt. Silver Cityről érdemes tudni, hogy tele van művészekkel. Nem telt el egy óra, miután David kitette a boltjába a festményt, mire valaki megjegyezte,

hogy az bizony egy valódi de Kooning.

Willem de Kooning holland származású képzőművész volt, aki az Egyesült Államokban élte le élete nagy részét. A 20. század egyik legjelentősebb művésze volt, az absztrakt expresszionizmus képviselője. A festményei dollárszázmilliókat érnek.

David kitessékelte a vevőt, mondván, hogy ne szórakozzon vele. Aztán jött egy másik vevő, és ugyanezt mondta, majd egy harmadik is. David és a társai ekkor már kezdtek kétségbe esni, így jobb híján elrejtették a festményt a fürdőszobában. Majd David feltárcsázta az arizonai művészeti múzeumot.

Hogy miért épp azt a múzeumot? Mert a Google szerint onnan pont elloptak egy hasonló festményt. Igaz, 32 évvel azelőtt.

Egy diákmunkás vette fel a telefont, akinek David azt mondta, “úgy hiszem, hogy van nálam egy festmény, amit tőletek loptak el, srácok”. Egy de Kooning. Pár perccel később David már a múzeum kurátorával beszélt, és azt ecsetelte neki, hogyan néz ki a kép és milyen módon van körbevágva. Másnap este a múzeumi delegáció megérkezett Silver Citybe. David addigra hazavitte a festményt, és fegyverrel a kezében virrasztott mellette egészen addig, amíg a szakemberek meg nem érkeztek Arizonából.

Olivia Miller, a múzeum kurátora azonnal felismerte a képet. A hivatalos vizsgálat pedig később megerősítette: az Alter házaspár hálószobájából vásárolt festmény valójában ugyanaz a kép, amelyet 1985-ben elloptak a tucson-i múzeumból, Willem de Kooning “Women-Ochre” című alkotása.

160 millió dollárt ér, azaz közel 45 milliárd forintot.

Erről a képről van szó:

A kérdés, ami azóta foglalkoztatja az amerikai közvéleményt, hogyan került a kép a múzemból az Alter-házaspár hálószobájába?

A nő elterelte az őr figyelmét, a férfi leakasztotta a képet

33 évvel ezelőtt Hálaadás utáni csütörtök reggel egy nő és egy férfi sétált be a tucson-i múzeumba. Hideg idő volt, mindketten nagykabátot viseltek. A biztonsági őr éppen akkor nyitotta az ajtókat, gondolta, miért is ne engedhetné be őket, hiszen éppen nyit a múzeum. A nő leállt vele beszélgetni, a kiállított tárgyak után érdeklődött. A férfi azonban felment az emeletre. Nem telt el 15 perc, és már jött is vissza, majd mindketten elsiettek.

Nagyon nem volt ez így rendben - gondolta az őr, és felszaladt ő is az emeletre. A gyanúja beigazolódott: egy festménynek nyoma veszett, egyszerűen kivágták a keretből. Ez volt a de Kooning-festmény. Az akciót senki sem látta, akkoriban még nem voltak a múzeumban biztonsági kamerák. A férfi a kabátjába rejthette az összehajtott képet, majd a nővel együtt elhajtott egy rozsdabarnás színű sportkocsiban.

A festmény hollétéről egészen 2017-ig senki sem tudott semmit. A hűlt helyén egy üres képkeret emlékeztette rá a múzeum látogatóit, hogy onnan bizony elloptak valamit, illetve egy rövid leírás a bűntényről, és két fantomkép. Ezek egy középkorú, szemüveges párt ábrázoltak. Íme:

photo_camera Forrás: WFAA

A 1985-ös képrablás nem számított mindennapinak. A filmekkel ellentétben ugyanis műalkotásokat rendszerint belső segítséggel lopnak el többségében olyan emberek, akiknek hozzáférése van a képekhez. Itt nem ez történt, a tolvajok ismeretlenek voltak, és tulajdonképpen ma is azok, hiszen az ügyben még zajlik a nyomozás, a hatóságok pedig semmit nem árulnak el a gyanúsítottak kilétéről.

DE,

hiába tartják teljesen elképzelhetlennek a szomszédok és az ismerősök, nagyon úgy tűnik, hogy a több millió dollárt érő festményt Jerry és Rita Alter, a két új-mexikói tanár lopta el.

Egy sor nyom utal arra, hogy ők a tettesek, de mielőtt ezeket sorra vennénk, íme, egy kép róluk, érdemes összehasonlítani a tolvajokról készült fantomképpel:

photo_camera Forrás: WFAA

Az Alter-házaspár bűnösségét leginkább igazoló bizonyíték természetesen maga a kép, amelyet a hálószobájukban találtak meg. A szakértők azt mondták, a képet nem igazán babrálták meg az elmúlt évtizedekben, így a valószínűsítik, hogy annak azóta csak egy tulajdonosa volt.

Más kérdés, hogy a két tanárnak semmilyen indítéka nem volt ellopni a képet, és egyelőre úgy tűnik, hogy hiába ért dollármilliókat, nem tették pénzzé, hiszen ott lógott a házukban. Tudták egyáltalán, hogy mi az? Valószínűleg igen, mert más de Kooning képeket is találtak náluk, igaz azok csak értéktelen replikák voltak.

A WFAA texasi tévécsatorna forgatott egy dokumentumfilmet az esetről, ebben a riporter felhívta a figyelmet magára a hálószobára is:

az egyetlen szobára a házban, amelyet fekete függöny takart el, nehogy valaki a kertből beleshessen.

Illetve a festmény helyére:

A kép az ajtó mögé volt felakasztva, az egyetlen helyre a szobában, amely nem látszódott sem az ablakból nézve (hiszen takarta a nyitott ajtó), sem a folyosóról. Hanem csak és kizárólag Alterék ágyán fekve lehetett rálátni.

Jerry Alter burkoltan már 2011-ben megírta a rablás történetét

Abszurd - mondta a New York Times kérdésére Jerry Alter nővére. Ő nem hiszi, hogy a testvére ilyesmibe keveredett volna, és ezt nyilatkozta Rita Alter egy korábbi munkatársa is. Nem kockáztatták volna meg a börtönt. Gondoljunk csak bele, a pár már a rablás elkövetésekor is bőven túl volt az 50-ik életévén, házuk, egzisztenciájuk volt.

Mégis, Alterék bűnösségére van két nagyon egyértelműen utaló és két teljesen érthetetlen nyom is.

A házaspár nagy utazó volt: 140 országban jártak az életük során, meglátogatták az összes földrészt, még a sarkvidéken is jártak. Mindezt fotókkal, videókkal alaposan dokumentálták is.

Családi fotók között pedig Ron talált egyet, ami éppen a rablás előestéjén készült róluk, Tucsonban.

Azaz a kép elrablásakor a városban tartózkodtak, és azt is tudni, hogy pont volt akkoriban egy olyan rozsdabarnaszínű kétajtós autójuk, amellyel a rablók elszeleltek.

photo_camera Az Alter házaspár  Forrás: WFAA

A két másik nyom azonban épp annyira érthetetlen, mint amennyire alátámaszthatja a bűnösségüket. Az első az utazásaikkal kapcsolatos:

Jerry és Rita Alter világéletében tanárok voltak, közintézményeben tanítottak. S mégis, bejárták a világot, olyan helyekre jutottak el, amelyekről más csak álmodozik, majd a haláluk után még mindig volt egymillió dollárnyi megtakarításuk. Hogyan lehetett ennyi pénzük? - tették fel a kérdést az újságírók, mire Ron csak annyit tudott válaszolni, hogy nagyon takarékosak voltak.

Emlékeztetőül: a hálószobájuk falán ott lógott egy 160 millió dolláros festmény, de jelen állás szerint úgy tűnik, abból sosem csináltak pénzt, eladni legalábbis nem adták el.

photo_camera A de Kooning hűlt helye Tucsonban még 2015-ben Fotó: Astrid Galvan/AP

Az utolsó nyom Jerry Alter novelláskötete. A férfi 81 éves korában, egy évvel a halála előtt adta ki a könyvét “The Cup and the Lip: Exotic Tales” címmel (A csésze és az ajak: Egzotikus mesék). Ebben rövid történetek szerepelnek. 

“A fantázia és a valóság keveréke” - írta a könyv borítóján maga Jerry.

Az egyik történet így szól:

Lou biztonsági őr egy művészeti múzeumban ahol egy 120 karátos smaragdot őriznek. Egy nap megjelenik a múzeumban egy 14 éves lány a nagymamájával. Az idős nő kifaggatja a biztonsági őrt a múzeumban őrzött kincsről.

Hat hónap múlva visszatérnek a múzeumba. Sietnek érkeznek, és sietve távoznak. A biztonsági őr azt gondolja róluk, a lehető legszokatlanabb vendégek egy ilyen helyen. Majd feleszmél, elrohan a drágakőhöz, de már csak a hűlt helyét találja. A rablók után rohan, akik éppen elhajtani készülnek. Eléjük áll, de képtelen megállítani őket, elmenekülnek, és semmilyen nyomot nem hagynak hátra, amelyet követve a rendőrség megtalálhatná őket.

Jerry fikciós története, amely 2011-ben jelent meg, pontosan hat évvel azelőtt, hogy a hálószobájukban megtalálták volna a de Kooningot (egy olyan helyen, amelyre csak őt láthattak rá, az ágyukban fekve), a következőképp zárul:

A két tolvaj elhelyezi a drágakövet egy üres szobában,

“két szempár figyeli, ők látják, csak ők láthatják”.

(Washington Post, New York Times, WFAA)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.