• 1985-ben kirabolták a tucson-i művészeti múzeumot.
• Egy ismeretlen férfi és egy nő átejtette az őrt, és meglépett egy képpel, amely ma 160 millió dollárt ér.
• A kép hollétéről 32 évig senki sem tudott, végül tavaly a legváratlanabb helyről bukkant elő: egy akkor már elhunyt új-mexikói nyugdíjaspár hálószobájából.
• Kiderült, hogy az igazi rejtély valójában Jerry és Rita Alter élete.

Jerry és Rita Alter magának való idős pár volt. Egy kis új-mexikói településen éltek, a párszázfős Cliffben, a 70-es években költöztek oda. Jerry korábban zenész és tanár volt New York-ban, hobbiból pedig novellásköteteket írt. Rita logopédusként dolgozott. Nem sok vizet zavartak, a szomszédok szerethető párként emlékeznek rájuk, akik nem sokat beszéltek a magánéletükről.

Azért a múlt idő, mert Jerry 2012-ben, Rita pedig öt évvel később, 81 éves korában meghalt.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, a hagyatékukat értékesítették. Rita unokaöccsének, Ronnak jutott a feladat, hogy túladjon a házon és az ingóságokon. A párnak van ugyan két gyereke, de ők már évek óta elérhetetlenek. Így hát Ron a kezébe vette a dolgokat, és elkezdte eladni Alterék cuccait.

2017 augusztusában került sor a pár hálószobájának falán lógó festményére, amelyet a szomszédos Silver City-ben élő David Van Auker vett meg. “Szép, menő századközepi festmény” - mondta róla az antikboltos férfi, amikor kipengetett érte (meg még néhány bútorért) kétezer dollárt. Silver Cityről érdemes tudni, hogy tele van művészekkel. Nem telt el egy óra, miután David kitette a boltjába a festményt, mire valaki megjegyezte,

hogy az bizony egy valódi de Kooning.

Willem de Kooning holland származású képzőművész volt, aki az Egyesült Államokban élte le élete nagy részét. A 20. század egyik legjelentősebb művésze volt, az absztrakt expresszionizmus képviselője. A festményei dollárszázmilliókat érnek.

David kitessékelte a vevőt, mondván, hogy ne szórakozzon vele. Aztán jött egy másik vevő, és ugyanezt mondta, majd egy harmadik is. David és a társai ekkor már kezdtek kétségbe esni, így jobb híján elrejtették a festményt a fürdőszobában. Majd David feltárcsázta az arizonai művészeti múzeumot.

Hogy miért épp azt a múzeumot? Mert a Google szerint onnan pont elloptak egy hasonló festményt. Igaz, 32 évvel azelőtt.

Egy diákmunkás vette fel a telefont, akinek David azt mondta, “úgy hiszem, hogy van nálam egy festmény, amit tőletek loptak el, srácok”. Egy de Kooning. Pár perccel később David már a múzeum kurátorával beszélt, és azt ecsetelte neki, hogyan néz ki a kép és milyen módon van körbevágva. Másnap este a múzeumi delegáció megérkezett Silver Citybe. David addigra hazavitte a festményt, és fegyverrel a kezében virrasztott mellette egészen addig, amíg a szakemberek meg nem érkeztek Arizonából.

Olivia Miller, a múzeum kurátora azonnal felismerte a képet. A hivatalos vizsgálat pedig később megerősítette: az Alter házaspár hálószobájából vásárolt festmény valójában ugyanaz a kép, amelyet 1985-ben elloptak a tucson-i múzeumból, Willem de Kooning “Women-Ochre” című alkotása.

160 millió dollárt ér, azaz közel 45 milliárd forintot.

Erről a képről van szó:

A kérdés, ami azóta foglalkoztatja az amerikai közvéleményt, hogyan került a kép a múzemból az Alter-házaspár hálószobájába?

A nő elterelte az őr figyelmét, a férfi leakasztotta a képet

33 évvel ezelőtt Hálaadás utáni csütörtök reggel egy nő és egy férfi sétált be a tucson-i múzeumba. Hideg idő volt, mindketten nagykabátot viseltek. A biztonsági őr éppen akkor nyitotta az ajtókat, gondolta, miért is ne engedhetné be őket, hiszen éppen nyit a múzeum. A nő leállt vele beszélgetni, a kiállított tárgyak után érdeklődött. A férfi azonban felment az emeletre. Nem telt el 15 perc, és már jött is vissza, majd mindketten elsiettek.

Nagyon nem volt ez így rendben - gondolta az őr, és felszaladt ő is az emeletre. A gyanúja beigazolódott: egy festménynek nyoma veszett, egyszerűen kivágták a keretből. Ez volt a de Kooning-festmény. Az akciót senki sem látta, akkoriban még nem voltak a múzeumban biztonsági kamerák. A férfi a kabátjába rejthette az összehajtott képet, majd a nővel együtt elhajtott egy rozsdabarnás színű sportkocsiban.

A festmény hollétéről egészen 2017-ig senki sem tudott semmit. A hűlt helyén egy üres képkeret emlékeztette rá a múzeum látogatóit, hogy onnan bizony elloptak valamit, illetve egy rövid leírás a bűntényről, és két fantomkép. Ezek egy középkorú, szemüveges párt ábrázoltak. Íme:

A 1985-ös képrablás nem számított mindennapinak. A filmekkel ellentétben ugyanis műalkotásokat rendszerint belső segítséggel lopnak el többségében olyan emberek, akiknek hozzáférése van a képekhez. Itt nem ez történt, a tolvajok ismeretlenek voltak, és tulajdonképpen ma is azok, hiszen az ügyben még zajlik a nyomozás, a hatóságok pedig semmit nem árulnak el a gyanúsítottak kilétéről.

DE,

hiába tartják teljesen elképzelhetlennek a szomszédok és az ismerősök, nagyon úgy tűnik, hogy a több millió dollárt érő festményt Jerry és Rita Alter, a két új-mexikói tanár lopta el.

Egy sor nyom utal arra, hogy ők a tettesek, de mielőtt ezeket sorra vennénk, íme, egy kép róluk, érdemes összehasonlítani a tolvajokról készült fantomképpel:

Az Alter-házaspár bűnösségét leginkább igazoló bizonyíték természetesen maga a kép, amelyet a hálószobájukban találtak meg. A szakértők azt mondták, a képet nem igazán babrálták meg az elmúlt évtizedekben, így a valószínűsítik, hogy annak azóta csak egy tulajdonosa volt.

Más kérdés, hogy a két tanárnak semmilyen indítéka nem volt ellopni a képet, és egyelőre úgy tűnik, hogy hiába ért dollármilliókat, nem tették pénzzé, hiszen ott lógott a házukban. Tudták egyáltalán, hogy mi az? Valószínűleg igen, mert más de Kooning képeket is találtak náluk, igaz azok csak értéktelen replikák voltak.

A WFAA texasi tévécsatorna forgatott egy dokumentumfilmet az esetről, ebben a riporter felhívta a figyelmet magára a hálószobára is:

az egyetlen szobára a házban, amelyet fekete függöny takart el, nehogy valaki a kertből beleshessen.

Illetve a festmény helyére:

A kép az ajtó mögé volt felakasztva, az egyetlen helyre a szobában, amely nem látszódott sem az ablakból nézve (hiszen takarta a nyitott ajtó), sem a folyosóról. Hanem csak és kizárólag Alterék ágyán fekve lehetett rálátni.

Jerry Alter burkoltan már 2011-ben megírta a rablás történetét

Abszurd - mondta a New York Times kérdésére Jerry Alter nővére. Ő nem hiszi, hogy a testvére ilyesmibe keveredett volna, és ezt nyilatkozta Rita Alter egy korábbi munkatársa is. Nem kockáztatták volna meg a börtönt. Gondoljunk csak bele, a pár már a rablás elkövetésekor is bőven túl volt az 50-ik életévén, házuk, egzisztenciájuk volt.

Mégis, Alterék bűnösségére van két nagyon egyértelműen utaló és két teljesen érthetetlen nyom is.

A házaspár nagy utazó volt: 140 országban jártak az életük során, meglátogatták az összes földrészt, még a sarkvidéken is jártak. Mindezt fotókkal, videókkal alaposan dokumentálták is.

Családi fotók között pedig Ron talált egyet, ami éppen a rablás előestéjén készült róluk, Tucsonban.

Azaz a kép elrablásakor a városban tartózkodtak, és azt is tudni, hogy pont volt akkoriban egy olyan rozsdabarnaszínű kétajtós autójuk, amellyel a rablók elszeleltek.

A két másik nyom azonban épp annyira érthetetlen, mint amennyire alátámaszthatja a bűnösségüket. Az első az utazásaikkal kapcsolatos:

Jerry és Rita Alter világéletében tanárok voltak, közintézményeben tanítottak. S mégis, bejárták a világot, olyan helyekre jutottak el, amelyekről más csak álmodozik, majd a haláluk után még mindig volt egymillió dollárnyi megtakarításuk. Hogyan lehetett ennyi pénzük? - tették fel a kérdést az újságírók, mire Ron csak annyit tudott válaszolni, hogy nagyon takarékosak voltak.

Emlékeztetőül: a hálószobájuk falán ott lógott egy 160 millió dolláros festmény, de jelen állás szerint úgy tűnik, abból sosem csináltak pénzt, eladni legalábbis nem adták el.

Az utolsó nyom Jerry Alter novelláskötete. A férfi 81 éves korában, egy évvel a halála előtt adta ki a könyvét “The Cup and the Lip: Exotic Tales” címmel (A csésze és az ajak: Egzotikus mesék). Ebben rövid történetek szerepelnek. 

“A fantázia és a valóság keveréke” - írta a könyv borítóján maga Jerry.

Az egyik történet így szól:

Lou biztonsági őr egy művészeti múzeumban ahol egy 120 karátos smaragdot őriznek. Egy nap megjelenik a múzeumban egy 14 éves lány a nagymamájával. Az idős nő kifaggatja a biztonsági őrt a múzeumban őrzött kincsről.

Hat hónap múlva visszatérnek a múzeumba. Sietnek érkeznek, és sietve távoznak. A biztonsági őr azt gondolja róluk, a lehető legszokatlanabb vendégek egy ilyen helyen. Majd feleszmél, elrohan a drágakőhöz, de már csak a hűlt helyét találja. A rablók után rohan, akik éppen elhajtani készülnek. Eléjük áll, de képtelen megállítani őket, elmenekülnek, és semmilyen nyomot nem hagynak hátra, amelyet követve a rendőrség megtalálhatná őket.

Jerry fikciós története, amely 2011-ben jelent meg, pontosan hat évvel azelőtt, hogy a hálószobájukban megtalálták volna a de Kooningot (egy olyan helyen, amelyre csak őt láthattak rá, az ágyukban fekve), a következőképp zárul:

A két tolvaj elhelyezi a drágakövet egy üres szobában,

“két szempár figyeli, ők látják, csak ők láthatják”.

(Washington Post, New York Times, WFAA)