Egy kiló vanília már többe kerül, mint egy kiló ezüst
2018 június 04., 17:45
Felejtsd el a drogokat, az új évezred pénzszivattyúja a vanília!
Mindenki evett már fagylaltot, és ha van két íz, ami jó eséllyel minden egyes fagylaltozóban megtalálható a kínálatban, az a csokoládé és a vanília.
Még.
Oddono fagyizója a londoni agglomerációban például jó ideig nélkülözni volt kénytelen a vaníliafagyit. Na jó, Chris Oddono nem éri be silány minőséggel, a csokit Franciaországból hozatja, a pisztáciát Szicíliából, a mogyorót meg Piemontból.
Hiába azonban a sok finomság, mikor a vásárlók megtudták, hogy nincsen vaníliafagyi, teljesen ledöbbentek, Chris Oddono meg hiába magyarázta nekik, hogy rossz minőségű fagyit nem akarnak árulni,
jó minőségű vaníliát pedig egyszerűen nem tudott szerezni.
Így inkább levette a menüről. „A növények túl nedvesek voltak, és volt, amelyiknek földszaga volt. Ezek mind annak a jelei, hogy nem érettek meg eléggé” - magyarázta a fagyis. Végül idén talált egy másik madagaszkári ellátót, aki drágábban ugyan, de tud neki megfelelő minőségű növényt szállítani. Így hát árat emelt, és visszatette a kínálatba a vaníliafagyit.
Mindebből már nyilvánvaló lehet, hogy a vanília nem egy olcsó dolog. Ez így is van, 2018 elején 600 dollárba került belőle egy kiló, azaz drágább volt, mint az ezüst. És ez az ár a nyár kezdetére is csupán 515 dollárra mérséklődött.
Érdekes - mondhatja magában mindenki, aki épp a minap nyalt el egy pár száz forintos vaníliafagyit a sarkon, vett egy sütit vagy egy vanília illatú gyertyát otthonra. Ezeknek egy jó része azonban csupán vanília ízesítésű, és jó eséllyel mesterségesen előállított vaníliaaromát tartalmaz. Ez közel húszszor olcsóbb, mint a valódi vanília.
Valójában a világ vaníliaízeinek csupán az 1 százaléka származik valódi vaníliababból.
Mostanra azonban már biztosan önnek is átfutott az agyán, hogy szívesebben enne inkább valódi vaníliát, mint mesterséges vaníliaízt. A helyzet az, hogy egyre többen gondolkodnak hasonlóan a világban, és mivel a fogyasztói igények egyre nagyobbak, már olyan nagy cégek is heves vanília-felvásárlásba kezdtek, mint a Hershey's vagy a Nestlé.
Már csak azért is, mert a nyugati világ nagy részén, azaz Európában és az Egyesült Államokban az ételnek legalább minimális mennyiségű valódi vanília-kivonatot is tartalmaznia kell ahhoz, hogy ráírhassák: ez vaníliás. Amúgy csak úgy hirdethetnék, hogy vanília-ízesítésű, az meg lássuk be, nem ugyanaz a vásárló szempontjából.
Ez a hatalmas kereslet juttatta el a világot oda, hogy lassan már úgy termelik a vaníliát, mint kokaint: fegyveresekkel őriztetve, vaníliabárók fennhatósága alatt. De mindehez szükség volt a növény rendkívüli érzékenységére is.
Ezt a növényt kézzel kell beporozni
A vanília eredetileg Mexikóban őshonos, a gyarmatosítás során azonban elterjedt a világban. Pedig Mexikón kívül elég nehézkes a termesztés: a növényt ugyanis csak a Mexikóban élő méhek tudják beporozni, annak különleges formája miatt.
Tehát ahhoz, hogy termést adjon, a farmereknek mindenhol máshol kézzel kell beporozniuk az egyes növényeket.
Minderre ráadásul csak egy napjuk van, az a nap, amikor a növény virágzik. Ezt minden egyes reggel ellenőrizni kell, délutánra ugyanis már elvirítanak, és ugrott a termés. A porzást egy kis pálcikával végzik.
600 kézzel beporzott vaníliavirág hoz 1 kilogrammnyi vaníliababot 9 hónappal a beporzás után.
Azaz erre a növényre különösképpen igaz, hogy sok a munka vele.
Az 1960-as évektől Madagaszkár számít a legnagyobb vaníliatermelő országnak, sehol máshol nem termelnek annyi és olyan minőségű vaníliát, mint ott. Közel 80 ezer farmer foglalkozik a növény termesztésével. Ez azt is jelenti, hogy bármi is történjen a szigettel, az kihat az egész világ vaníliafogyasztására.
Tavaly pedig történt is valami, lecsapott rá egy ciklon, ami úgy, ahogy volt, elpusztította a vaníliatermés egy jó részét. Egy ültetvény újratelepítéséhez pedig évek szükségesek.
Magyarul, a vaníliát termeszteni nagyon körülményes, a kínálat kicsi, a kereslet viszont egyre nagyobb.
Nem csoda, hogy a vanília kilójának az ára öt év alatt 20 dollárról 515 dollárra drágult.
A magas ár pedig csak még nehezebbé tette a termesztését.
Machetével őrzik
Mezítlábas farmer vág át éjszaka a madagaszkári erdőn. Az egyik kezében fáklya, a másik kezében machete. A nyárból három hónapon keresztül minden éjszaka kisétál az ültetvényre épp úgy, ahogy a társai. A bozótvágó viszont nem a bozót miatt van a kezében, hanem a tolvajok miatt: a farmerek dolga az ültetvény őrzése, nehogy valaki ellopja a termést.
És nem, ez nem kokacserje. Ez vanília.
Az egyik ültetvény gazdája a madagaszkári Leon Charles. Ő a feleségével együtt termeszt kávét és vaníliát is a Masoala nemzeti park tőszomszédságában. A környék festői, az óceán itt találkozik a szárazfölddel, magas a páratartalom, épp megfelelő a hőmérséklet, tökéletes a vaníliának. Cserébe viszont elég kieső vidékről van szó, még ha Madagaszkár egy sziget is. Utak nincsenek, a fővárosból két repülőjárat, egy kétórás hajóút és még fél óra evezés a település.
A farmereknek viszont az lebeg a szemük előtt, hogy egy vaníliababot több mint 150 dollárért lehet eladni.
Már ha nem lopják el. A helyiek a macheték mellett még azzal próbálnak védekezni, hogy megjelölik a még a száron lévő növényt, ki a nevét, ki sorozatszámot bélyegez bele.
Van, amikor hiába, Charlest tavaly rabolták ki utoljára, ez pedig majdnem csődbe vitte a családját. „Épp a szomszédos rizsföldemen dolgoztam, ők pedig gyorsan kihasználták a távollétemet” - mondta. Anyagilag annyira megviselte a vaníliababok elvesztése, hogy még a gyerekeit sem tudta iskolába küldeni, egy egész éven keresztül spórolnia kellett.
A rablók sokszor erőszakosak, több tucat olyan vaníliarablás történt Madagaszkáron, amelyek gyilkossággal végződtek.
A falusiak pedig erre úgy reagáltak, hogy a saját kezükbe vették a törvénykezést, volt olyan falu, ahol halálra késeltek öt embert, akiket vaníliatolvajlással gyanúsítottak. A rendőrségnek egyszerűen nincsen rá kapacitása, hogy minden egyes vaníliarablást kinyomozzon, sem a lincseléseket, amelyekbe egy-egy rablási kísérlet torkollik.
Úgy seftelnek vele, mint a droggal
Ha farmereknek sikerül elérnie, hogy a növény termést adjon, és azt ne rabolják el az orruk elől, akkor még mindig le kell küzdeniük egy akadályt: magát a vaníliakereskedelmet.
Maroantsetra igazi kikötőváros a sziget partján, tele ügyeskedőkkel. A vanília még meg sem érett, de a feketepiacon már kapható. Igaz, rossz minőségű. Az árut motorbicikliken hozzák a helyszínre, mikor egy vevő a megfelelő embernél utánaérdeklődik. Két kiló ezer dollár, azaz közel 300 ezer forint.
A vaníliababot vákuumcsomagolásban árulják a feketepiacon. Ez jó az eladónak, mert így a korán leszedett, még nem érett vaníliababot is el tudják adni, de rossz a vevőnek (és magának a piacnak is), ugyanezért, hiszen rossz minőségű az áru. A madagaszkári kormány ezért tiltja is a csomagolást, de ez a feketeárusokat nem érdekli: ha bezacskózzák, akkor akár a szezon után is eladhatják, drágábban.
A termés érési időszaka pedig döntő fontosságú:
- Van, hogy a farmerek már azelőtt leszedik a termést, nehogy rablók tegyék rá a kezüket.
- A kormány emiatt falvanként megállapította, mikor szüretelhetik le a termést. Hogy súlyt adjanak a rendeletnek, 500 kiló koraéretten leszedett vaníliababot nyilvánosan égettek el. Ez olyan, mintha tűzre vetettek volna 74 millió forintot.
- Egyes kereskedőket a nagybani exportőrök kifejezetten ösztökélik arra, hogy az érési időszak előtt, olcsón vásárolják fel nekik az árut, hogy aztán a szezont megvárva drágábban adhassák majd el.
Arman Ramarokootonirina is ilyen ember Maroantsetra-ban. Ő azt mondja, a készpénz teljesen elárasztotta az iparágat. A „nagyfőnökök” olyan farmereknek fizetnek előlegeket, akik még el sem ültették a növényeiket, és nem is biztos, hogy le tudják szállítani az árut. Így végül, hogy teljesítsék a rendeléseket, lopni kényszerülnek másoktól.
Azokra a farmerekre viszont, akik meg tudják vetni a lábukat a piacon, és képesek termelni, majd szállítani, gazdagság vár.
Hiszen 500 dollárért adhatják el egy termés kilóját egy olyan országban, ahol az éves átlagjövedelem 1500 dollár.
Ambanizana faluban látni is, hogyan működik a vaníliapénz: a gyerekek jó iskolába járnak a településen kívülre, és egyre több a téglaház egy olyan környéken, ahol előtte csak fakuckókat lehetett látni. A falu határában diszkó és étterem épül. A tulajdonos egy vaníliabáró.
A nagy pénzt azonban így is az exportőrök keresik, akik a kereskedőik segítségével faluról falura járnak, hogy fevásárolják a vaníliababot, aztán szétterítsék a világban. Ennek a láncnak az egyik központja Maroantsetra. A városban lévő raktárakat kamerákkal és rácsokkal őrzik, a személyzetet pedig minden nap végén megmotozzák, nehogy akár pár gramm vaníliát is kicsempésszenek a raktárból.
Inkább keressünk kevesebbet, csak ne kelljen félni
Hiába azonban a nagy kereslet és a temérdek pénz, a helyiek attól félnek, hogy a siker nem lesz tartós.
„A madagaszkári vanília túl drága, a fogyasztók idővel más országok termékeit fogják választani, olyan országokét, amelyek minőségi sztenderdeket állítanak fel. Az itteni vaníliaiparnak befellegzett, ha nem fejlődik a minőség” - mondta Sylvan Chen, egy maroantsetra-i exportőr.
A falusiaknak ennél kézzelfoghatóbb gondjaik vannak:
„Jobb lenne, ha az árak megint lent lennének. Nem kerestünk sokat, de legalább nem kellett félelemben élnünk” - mondta Francois Ravelonjara.
A férfi vaníliafarmer, és rendszeresen telebélyegzi a növényeit az egyedi azonosítójával, amelyet a kormányzattól kapott, mint hivatásos termesztő. Hiába, eddig már kétszer rabolták ki.
A cikk forrása a BBC riportja.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.