A britek építettek két bazi nagy repülőgép-hordozót, csak épp nincs elég pénzük és emberük, hogy használni tudják

  • Elindult első (még nem éles) küldetésére a brit haditengerészet új repülőgép-hordozója, a HMS Queen Elizabeth.
  • Ez a legnagyobb brit hadihajó, amit valaha építettek. Az az ország célja vele, hogy újra befolyásos tengeri hatalommá váljon.
  • De nem biztos, hogy sikerülni fog, hiába költötték el rá a világ minden pénzét.
  • Az építkezés alatt ugyanis az ország szegényebb lett, a brit flotta meg szépen eltűnt mellőle. Az oroszok már ki is nézték maguknak, szép nagy célpontnak nevezve a hajót.

Augusztus 18-án, azaz alig két héttel ezelőtt, a brit haditengerészet legújabb zászlóshajója, a HMS Queen Elizabeth repülőgép-hordozó elhagyta a portsmouth-i kikötőt, hogy története során először átszelje az Atlanti-óceánt, ahol már várja egy szakasz amerikai fejlesztésű vadászgép. Az új brit repülőgép-hordozó építését tavaly fejezték be, ez az első küldetése, és semmi másból nem fog állni, csak gyakorlatozásból, és hogy végre tényleges vadászgépek is leszálljanak rajta (eddig csak kisgépeket és helikoptereket fogadott). Ténylegesen szolgálatba állni csak 2021-ben fog.

A kikötőt elhagyó hajót britek tömegei figyelték a partról, miközben a személyzet díszőrséget állt a fedélzeten.

Nem csoda a felhajtás, a HMS Queen Elizabeth a valaha épített legnagyobb brit hadihajó, alig valamivel marad csak el az amerikai flotta gerincét alkotó Nimitz-osztályú repülőgép-hordozóktól.

65 ezer tonnás, 280 méter hosszú, nagyobb mint a brit parlament épülete. Kápolna, kórház, öt edzőterem, minden van benne, ami ahhoz kell, hogy kiszolgálja a maximum 1600 fős legénységet, és a fedélzeten parkoló maximum 35 darab F-35-ös lopakodó vadászgépet, plusz a helikoptereket.

Ja igen, ráadásul kettő is van belőle, a testvérhajóját, a HMS Prince of Wales-t még építik, de hamarosan kész lesz az is.

“A HMS Queen Elizabeth világos kinyilatkoztatása a nemzeti erőnknek. Az egész ország büszke lehet a brit mérnöki tudás és ambíció ezen szimbólumára, amint elhagyja a kikötőt, hogy felhajózzon a világ színpadára” - mondta a hajóról Gavin Williamson védelmi miniszter.

Fotó: BEN STANSALL/AFP

Kár, hogy jelen állás szerint a brit haditengerészet simán belerokkanhat a két hajó üzemeltetésébe, már ha egyáltalán képesek lesznek tengerészeket keríteni rá. Meg repülőgépeket. Meg hajókat a védelmére, hogy ne intézze el az első mellé keveredő orosz tengeralattjáró vagy rakéta.

De mégis hogy lehet ez?

Ha baj van, az első kérdés az, hol a legközelebbi hajó?

A brit flotta az 1500-as évektől kezdve a világ legütőképesebb és legnagyobb vízi hadereje volt, 1918-ban pedig a világ első repülőgép-hordozója is a brit flottában állt szolgálatba. Plusz mégiscsak egy szigetországról van szó.

Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, hogy érthető legyen, a flottának Nagy-Britanniában különleges szerepe van.

Ezt a fajta befolyást azonban a II. világháború után elveszítették, a szuperhatalommá váló Egyesült Államokkal nem vehették fel a versenyt, az 1990-es évek megszorításai után pedig a flotta már csak árnyéka volt régi önmagának, a kötelékben mindössze három “könnyű” repülőgép-hordozó szolgált. Ezeket elsősorban nem is repülőgépek, hanem helikopterek szállítására tervezték.

Az 1982-es Falkland-szigeteki háborút azonban a britek simán elveszítették volna, ha nem lettek volna ezek a hordozó-hajóik. Ezek voltak ugyanis azok, amelyek a brit anyaországtól 13 ezer kilométerre is bevethetőek voltak, a velük szállított Harrier típusú vadászgépek pedig szétzúzták az ellenfél argentin légierőt.

Ez háború nagyon jól megmutatta, hogy miért is hasznos egy repülőgép-hordozó.

Egy ilyen hajó valójában egy mozgó szuverén terület, amely elméletben a földfelszín 70 százalékán (a vizeken) képes manőverezni, a repülőivel pedig még ennél is nagyobb területet képes lefedni. Anélkül, hogy bármelyik másik országtól kérni kellene azt, hogy a repülők áthaladhassanak a légterükön, megpihenhessenek a bázisaikon.

Nem csoda, hogy az amerikaiak jelenleg 10 repülőgép-hordozót tartanak hadrendben, és már a 11-ik is vízen van.

Az Amerikában terjengő pletyka szerint, ha valahol a világon krízishelyzet van, az elnök első kérdése, “hol van a legközelebbi anyahajó?”

Az Egyesült Államokon kívül repülőgép-hordozóval csak néhány ország rendelkezik, többek között Franciaország, Oroszország, Kína. Egy-egy darabbal. Illetve, most már - közel nyolc év után - Nagy-Britannia, nemsokára kettővel is. A 80-as években is használt hordozók közül ugyanis 2010-ben ment nyugdíjba az utolsó, a brit haditengerészet azóta ilyen típusú hajó nélkül működött, egészen mostanáig.

Fotó: ANDY BUCHANAN/AFP

Hiába azonban a ünnepélyes átadó, majd a rivaldafényben történő kihajózás. A brit sajtóban rendre felmerül a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e erre a két monstrumra? És ha igen, milyen áron?

Az építkezést még Tony Blair kormánya vette tervbe 1998-ban, 2010-ben azonban a konzervatív tory-kormány majdnem lefújta az egészet. A költségvetés rossz állapotban volt, a repülőgép-hordozók pedig iszonyatos pénzbe kerülnek, darabja három milliárd fontba.

Ez több mint ezer milliárd forint.

Végül a toryk arra jutottak, hogy azon a ponton már nem lehet viszakozni, a szerződések felbontása ugyanis végsősoron drágább lenne, mint befejezni a hajók gyártását.

Mégis, az Egyesült Királyság az elmúlt nyolc évben tulajdonképpen egész jól el volt a hajók nélkül is.

Képesek voltak légitámadásokat indítani a szárazföldi bázisokról (például Ciprusról) Líbia ellen, az Iszlám Állam ellen és Afganisztánban is. A brit haderő alapját pedig így is már jó ideje a nukleáris elrettentés adja, azaz a haditengerészet Vanguard-osztályú tengeralattjáróin sorakozó Trident-rakéták. Miért kellett ezek mellé, plusz elrettentő erőnek két repülőgép-hordozó is?

Ráadásul ezek még csak a visszafogott érvek. David Richards, a brit haderő volt vezérkari főnöke szerint a két hajó üzemeltetése a brit hadsereg egészének be fog tenni, ugyanis temérdek pénzt kell majd átcsoportosítani az üzemeltetésükre.

Fotó: BEN STANSALL/AFP

Jellemző, hogy egyelőre a védelmi minisztérium még azt sem tudja, mennyibe fog ez kerülni évente. A BBC kérdésére legalábbis nem tudtak számokat mondani. Pedig ez a pénz biztosan sok lesz, az amerikai haditengerészet évi százmillió dollárt költ egy Nimitz-típusú hajó tengeren tartására.

A pénz persze tud másodlagos lenni, ha globális érdekérvényesítésről van szó, márpedig a brit kormánynak ez a célja. Megmutatni, hogy az Egyesült Királyság “nincs visszavonulóban”. A HMS Queen Elizabeth kapitánya, Jerry Kyd szerint pedig

  • a növekvő orosz agresszió,
  • a kínai terjeszkedés,
  • és a kiszámíthatatlan észak-koreai nukleáris fegyverkezés miatt is szükség van a hajókra.

David Richards azonban egyszerűen kinevette, hogy a brit haderő majd ezekkel a hajókkal fogja érvényesíteni a brit érdeket a Távol-Keleten.

“A sereg 78 ezer fős, a haditengerészet 20 fregattból és rombolóból áll. Nevetséges azt gondolni, hogy mindezekkel képesek vagyunk harcolni a Távol-Keleten” - mondta. Szerinte inkább a NATO-szerepvállalásokra kellene korlátozni a hadsereg szerepét, illetve Afrikára és a Közel-Keletre. Minden másra a brit haderő egyszerűen nem alkalmas már.

Mondjuk, a britek legfontosabb szövetségesei, az amerikaiak pont az ellenkezőjét mondják, merő számításból.

Nekik kapóra jönne, ha a szövetségi rendszeren belül más ország is rendelkezne ütőképes repülőgép-hordozóval (a franciákon kívül), hiszen akkor feladatokat vehetnének át tőlük. 2014-ben az akkori amerikai védelmi miniszter, Robert Gates kerek perec leszögezte, hogy repülőgép-hordozók nélkül a brit hadsereg azt kockáztatja, hogy nem fogják teljes értékékű katonai partnerként kezelni.

Jerry Kyd parancsok szerint épp ezt várják a hajóktól, hogy visszaröpítse a brit haditengerészetet a tengeri hatalmak “Premier Ligájába”.

Ennek pedig az évszázados brit tengerészeti hagyományokat figyelembe véve már nem csak harcászati jelentősége van, hanem vastagon benne van a britek nemzeti büszkesége is.

Hiába költötték azonban rá a hajókra a világ minden pénzét, nem biztos, hogy tényleg jól járnak majd velük. Hogy miért?

A pénz csak ment, közben meg az ország szegényebb lett

Az új anyahajót direkt arra tervezték, hogy azon a Lockheed Martin F-35B típusú vadászgépei teljesítsenek szolgálatot.

Ezek a legújabb fejlesztésű amerikai lopakodó vadászgépek, és egy vagyonba kerülnek, darabonként százmillió fontba.

A britek már 48-at vettek a típusból, és még 98-at terveznek venni. A brit parlament illetékes bizottsága azonban az év elején arra figyelmeztetett, ez nem biztos, hogy jó ötlet, ennyi pénz kifizetése ugyanis “védtelenné” tenné a brit védelmi költségvetést.

A Brexit miatt ugyanis a font veszített az értékéből, vagyis az amerikai gépek drágábbak lettek.

A probléma csak az, hogy a HMS Queen Elizabeth tényleg ezekre a gépekre lett kitalálva, éppen ezért nincs rajta sem katapult, sem olyan kábelszerkezet, amely segítene a gépeknek a landolásban. Az F-35B-nek ugyanis nincs szüksége ilyesmire, egy rámpa segít neki a felszállásban, leszállni pedig képes vertikálisan, éppúgy mint egy helikopter.

Más gépek viszont katapult és kábel nélkül képtelenek landolni az anyahajón. Persze, ki is bővíthetnék a repülőhordozókat a szükséges felszereléssel, ez azonban a jelenlegi állás szerint még ennél is több pénzbe kerülne. Azaz a haditengerészetnek mindenképpen vásárolnia kell még a hiperdrága repülőkből.

F-35BFotó: Masanobu Nakatsukasa/The Yomiuri Shimbun

Már jelezték is, hogy minimum 24 darab repülőnek kell a hajók fedélzetén lennie ahhoz, hogy támogatni tudjanak bármilyen műveletet. A BBC szerint emiatt borítékolható a vita a haditengerészet és a légierő között afölött, hogy épp ki repülhessen az új vadászgépekkel.

Az F-35-ös persze egy remek gép, kivételes álcázási képességei, szenzorai és tűzereje van. A légierő egy volt tisztje szerint éppen ezért elképzelhetetlen, hogy 24 darab a rutinműveletek során is a hajókon vesztegeljen. “Olyan mintha fajtiszta lovakat használnánk olyan munkákra, amelyeket szamarakkal is el lehetne végeztetni” - mondta.

Kéne melléjük egy flotta is

A repülőgéphordozóknak azonban nem csak repülőkre van szükségük, hanem más hajókra is.

Egyedül nem hajózhatnak ki, túl könnyű célpontjai lennének egy esetleges támadásnak.

A brit haditengerészet szabályai szerint egy anyahajót éles bevetés során két rombolónak, két fregattnak és egy vadász-tengerlattjárónak kell kísérnie. Plusz egy tankernek és egy ellátóhajónak. Amikor a 90-es évek végén elkezdték építeni a két repülőgéphordozót, a brit haditengerészetnek még 35 fregattja és rombolója volt.

Nos, ma már csak 19 darab van. A vadásztengeralattjárókról ne is beszéljünk, abból összesen hét van, és annyira elfoglaltak, hogy tavaly volt, hogy egyszerre volt bevetésen mind a hét.

Ez azért problémás, mert sehogy sem jönnek ki a számok. Egy művelethez valójában jóval több hajó kell annál, mint amennyi éppen részt vesz benne. Ezt hármas szabálynak szokták hívni: egy hajó szolgálatban, egy hajó épp hazafelé hajózik a szolgálatból, egy pedig a kikötőben várja, hogy válthassa őket.

Fotó: GLYN KIRK/AFP

A repülőgép-hordozók hadrendbe állítása jelen állás szerint azt jelentené, hogy más feladatú hajókat - például aknaszedőket és egyéb segédhajókat - kellene beállítani azokra a feladatokra, amelyeket a fregattok végeznek.

Sőt, Peter Roberts, egy brit katonai agytröszt kutatója egyenesen azt nyilatkozta, hogy a brit haditengerészet így is képtelen lesz megvédeni a fenyegetésektől a saját hordozóit, így azok csak szövetséges segítséggel fognak tudni hajózni. A kormány nemzetbiztonsági tanácsadója, Sir Mark Sedwill már így is azt pedzegette a parlamenti képviselőknek, hogy a hajók egy nagyobb nemzetközi flotta részeként működhetnének.

Vagyis az sem kizárt, hogy a brit hajók csak akkor lesznek bevethetőek, ha beleteszik őket például egy amerikai hajókból álló flottába.

A BBC szerint a haditengerészet azzal érvel, hogy nem lehet összehasonlítani a flotta jelenlegi és korábbi állapotát a hajók száma alapján, hiszen a modernebb hajók sokkal fejlettebbek és több feladatot képesek ellátni.

Egy hajótípusból azonban biztosan nincs elég: tankerből. A repülőgép-hordozóról készített képeken már biztosan feltűnt mindenkinek, hogy a szokványostól kicsit eltérő a hajó kinézete, a fedélzeten ugyanis nem egy, hanem rögtön két irányítótorony is van. Az elsőből irányítják a hajót, a másodikból a repülőgépeket. A haditengerészet szerint ez praktikus megoldás, már csak azért is, mert ha az egyiket az ellenség elpusztítja, még mindig ott a másik. Meg így legalább van helye a kéményeknek.

Hogy miknek?

Első ránézésére ugyan nem tűnnek fel, de valóban ott vannak mindkét torony tetején.

Fotó: BEN STANSALL/AFP

A két új brit hadihajó ugyanis az amerikai és a francia társaitól eltérően nem nukleáris meghajtású, helyette két nagy gázturbinás és négy dízelmotor hajtja őket. Ez azt jelenti, hogy a hatótávuk nagyságrendekkel kisebb, folyamatos utántöltést igényelnek. Ennek a feladatnak az elvégzésére a haditengerészetnek rendelnie kellett négy új tankerhajót Dél-Koreából.

Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy nem csak a hajók, a repülők és a pénz hiányzik, hanem a tengerészek is.

Jelenleg a haditengerészet mindössze 29 ezer főt számol, ebből azonban hétezer tengerészgyalogos. Egy amerikai hordozót normális esetben 3000 ember szolgál ki a fedélzeten. A két brit hajóhoz ennyi nem fog kelleni, elég 700 fő is (nem számítva a repülők személyzetét és a tengerészgyalogosokat).

A BBC szerint ezzel a számmal a haditengerészet előre felkészült arra, hogy nehéz lesz elég tengerészt biztosítania a hajókra.

Fotó: CHRIS JACKSON/AFP

A hivatalos álláspont itt is az, hogy az automatizáció miatt több emberre nincs szükség. A HMS Queen Elizabeth parancsnoka, Jerry Kyd kapitány viszont már belengette, hogy ennél azért több emberre lesz szüksége, amikor azt mondta, hogy a 700 fő “egy jó kiindulópont”.

Szép nagy hajó, nehogy eltalálja egy rakéta

Az orosz védelmi minisztérium szóvivője már tavaly megjegyezte, hogy a HMS Queen Elizabeth-et egy “nagy, kényelmes célpontnak” gondolja. Igaz, csak azután, hogy a brit védelmi miniszter “öreg ócskavasnak” nevezte az oroszok 27 éves repülőgép-hordozóját.

A kérdés azonban marad, mennyire éri meg a brit hajóhoz hasonló monstrumot gyártani, miközben ugyanannyi pénzből Kína több százat elkészít a direkt hajók elleni támadásra kifejlesztett, 1600 kilométer hatótávú rakétájából? A terroristahálózatok pedig ennél sokkal egyszerűbb megoldásokkal is megtámadhatnak egy ekkora hajót, például kis, robbanóanyagokkal feltöltött csónakokkal, amikor az éppen partközelben manőverezik.

Fotó: ANDY BUCHANAN/AFP

Főleg, hogy a brit kormány úgy beszél az új hajóiról, mint a brit nemzeti büszkeség esszenciájáról, így pedig azok csak még zsírosabb célpontokká válnak.

A brit tisztek igyekeznek megnyugtatni mindenkit azzal, hogy a hajók mozgásban lesznek, és tengeralattjárók, rombolók és repülőgépek fogják védeni őket. Fél évszázados üzemidőre tervezték őket, ez azt jelenti, hogy a HMS Queen Elizabeth utolsó kapitánya valószínűleg még meg sem született.

A brit lapok szerint azonban mindaz az energia, pénz és emberi erőforrás, amit ebbe a két hajóba öltek, felveti a kérdést, hogy nem válik-e velük az egész brit flotta egyszerű kiszolgáló személyzetté?

A cikket a BBC, az Independent és a Business Insider cikkei alapján írtam.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.