Ezen a héten Gazdag Gyula legendás dokumentumfilmjét A válogatást turkáltuk ki a Youtube mélyéről. A történet szerint 1970-ben a csepeli ÁFOR KISZ bizottsága beatzenekart keres, hogy megszólítsa és összehozza a helyi munkás fiatalságot. Így nézett ki egy ifjúkommunista brainstorming:

„– Az elsődleges cél, hogy ideszokjanak a fiatalok.
– És mi lesz, ha ideszoktak?
– Ez egy elég komoly kérdés, ezen még nem is gondolkodtunk.”

A rádióban közzétett felhívásra váratlanul 95 zenekar jelentkezik. „Ez olyan, mint a kapitalizmus, válogatni lehet” mondja kacagva Szabó Ferenc kerületi KISZ titkár. Ezzel elindul a válogatás, ahol egyre másra új és új szempontok merülnek fel: Mi lesz, ha jön a zenekar sleppje? Egy zenekar hány személyt köteles beléptetni a KISZ-be? Milyen legyen az öltözékük és a hajuk? Hordhatnak-e hippikeresztet? Szabad-e a földön fetrengeni?

Gazdag Gyula a Balázs Béla Stúdió rendezőjeként nagyon fiatalon, 23 évesen forgatta, rendezte, vágta A válogatást, amit elkészülte után rögtön be is tiltottak. Csak 12 év múlva engedélyezték nyilvános vetítését. A rendező további filmjei is hasonló sorsra jutottak. Dobozba zárták A bankettet, A határozatot, és a rendező korai játékfilmjeit is, az A Sípoló macskakövet és a Bástyasétány '74-et.

Gazdag Gyula dokumentumfilmjei valódi dokumentációk, tehát nem olyan típusú tévéfilmek, amiket National Geographic csatornáján vagy a Spektrumon láthatunk, és amiket tévesen dokumentumfilmeknek hívunk. Gazdag filmjeiben nem egy narrátor interpretálja a múlt eseményeit, amit különféle képek és animációk illusztrálnak, hanem valódi történések zajlanak a kamera előtt. Itt nem emberek visszaemlékezéseit halljuk, hanem láthatjuk, ahogy valóban megtörténnek az események. Nincs hígítás, vegytiszta dokumentumfilm. Benne van minden, amit a krumplifejű kelet-európai szocializmusról tudni érdemes.

A válogatás 40 perc, 1970 (gyártó cég: Balázs Béla Stúdió, Budapest)

link Forrás

link Forrás

link Forrás

A Videotéka korábbi adásai:

„Nem leszek egy 18 éves hulla”

„Mire ezt a levelet megkapod, én már nem élek, egy volt rajongótok”