Amikor 2015-ben az iskola négy volt diákja halt meg néhány hónapon belül, az még csak morbid véletlennek tűnt. De ugyanabban az évben további hét áldozatról hallottak az iskolatársak, ezért elkezdték összeszámolni, hányan haltak meg közülük eddig összesen.

Most 101 halottról tudnak, akiknek a nagy része kábítószer-túladagolásban hunyt el, vagy öngyilkos lett.

A Family Foundation School nevű speciális középiskola 1984 és 2014 között működött a New York állambeli Hancock mellett. Nincsenek pontos adatok róla, hányan jártak oda harminc év alatt, de azt lehet tudni, hogy 1986-ban összesen 34 tanulójuk volt, 1998-ban pedig az addigi legnépesebb osztály végzett 30 fővel. Vagyis nehéz megbecsülni, a volt diákok hány százaléka halt meg 40-50 éves kora előtt, annál is inkább, hogy a 101 elhunyton kívül még rengetegen lehetnek, akikről nem kapott hírt a közösség. Merthogy az elmúlt hónapokban a Facebookon tényleg  

létrejött egy közösség, akik magukat túlélőknek hívják,

és keresik a többi iskolatársukat, hogy segítséget, bátorítást nyújthassanak nekik, mielőtt ők is felkerülnek a gyorsan bővülő halállistára.

A New York Times hosszú cikkben tárja fel, mi zajlott az iskolában, amelyet annak idején egy alkoholizmusból felépülő házaspár alapított. Az intézmény amolyan „utolsó esély iskolája” volt, ahová magatartászavaros, illetve drog- vagy alkoholfüggő kamaszok kerültek, sokszor akaratuk ellenére, a családjuk nyomására vagy szociális munkások kényszerintézkedését követően. 

A világtól elzárt Family Foundation School pedagógiájának központi eleme volt, hogy a nevelők a gyerekek „szülei”. A másik sokat emlegetett pedagógiai eszköz, hogy minden este, vacsora közben a diákoknak fel kellett állniuk, és mindenki előtt jelenteniük kellett, milyen kihágásokat követtek el a többiek (például azt, ha valaki „flörtölni” merészelt). A renitenseket először mindenki kigúnyolta, majd következett a büntetés, ami az ételmegvonástól és a sarokba ültetéstől kezdve odáig terjedt, hogy

szőnyegbe csavarták a vétkes diákokat, és így zárták be őket egy kis szobába.

Többen szexuális zaklatásról és fizikai bántalmazástól is beszámoltak, de ezek elszigetelt eseteknek tűnnek, míg a fent leírt fenyítések nyíltan és rutinszerűen zajlottak. Az iskolában ápolóként dolgozó korábbi alkalmazott elmeséli, hogy több gyereket kezelt öngyilkossági kísérlet után. Mások szökni próbáltak, egyedül nekivágva az iskolát körülvevő erdőnek, általában nem sok sikerrel - bár volt olyan fiú, aki egy barátjánál rejtőzködve kivárta azt a néhány napot, amíg 18 éves nem lett, hogy aztán már ne kelljen visszamennie soha.

Az eset arra is rávilágít, hogy milyen nehéz kívülről ellenőrizni egy iskolát, vagy beavatkozni akár extrém problémák esetén. 2010-ben ugyanis volt hatósági vizsgálat a Family Foundation Schoolban, de az csak annyit állapított meg, hogy a korábbi diákok egybevágó és szörnyű tapasztalataihoz képest az intézmény már elmozdult a jó irányba. Végül 2014-ben zárták be az iskolát, miután volt diákok és az ügyüket felkaroló civilek kampányt indítottak ellene, és ezért nem volt elég jelentkező. 

De a volt diákok és a gyereküket elvesztő szülők között is vannak, akik szerint nem vagy nem kizárólag az iskola felelős azért, hogy az iskola diákjai egy „veszélyeztetett fajhoz” tartoznak. Sokak szerint egyszerűen

nagyon sok olyan kamasz került oda, akin nem tudtak segíteni,

és nem csak az ellentmondásos módszereik miatt, hanem mert eleve nehezen gyógyítható sebekkel, gyerekkori traumákkal és súlyos függőségekkel érkeztek hozzájuk.

A fenti videón Jon Martin-Crawford beszél, az egyik első diák a Family Foundation Schoolból, aki a nyilvánosság elé állt. Az akkor éppen egyetemre járó és szociális munkát végző férfi az iskolai rehabilitációs programokról tartott kongresszusi bizottsági meghallgatáson 2008-ban azt mondta:

„A rémálmok és lelki sebek, amikor elhurcolnak otthonról egy Isten háta mögötti helyre, lepedőbe csavarnak és ragasztószalaggal tekernek körbe, fizikailag és verbálisan zaklatnak - ezek a sebek és ezek a traumák nem múlnak el.”

Martin-Crawford azt mondta, biztos benne, hogy a szenvedésük és a kiállásuk nem hiábavaló - és az iskolát valóban a volt diákok tiltakozása miatt zárták be, igaz, csak 2014-ben. Martin-Crawford egy évvel később lett öngyilkos.

Az iskola épületeinek nagy részét azóta lebontották. Az egykori diákok elültettek egy fát a közelben, a hancocki katolikus templom mellett. Ha közel megyünk, írja a Times, az Elveszett Lelkek Fája körüli köveken olvashatók a halott barátokra emlékező szavak, de néhány lépés távolságból nem látszik az egészből semmi.

(A címlapi kép illusztráció, az AFP készítette.)