Az események hátterét nem ismerő magyar horgászok először az ívó balinnál is boldogabbak lehettek azoktól a hírektől, melyek szerint az egyszerre párttagkönyvre és iskolai ellenőrző füzetre emlékeztető, és ennek megfelelően papírra nyomtatott horgászigazolványt jövőre felváltja a korszerű, kicsi, vízálló, elképesztő dolgokra képes, remek szolgáltatásokat nyújtó, QR-kóddal is ellátott, XXI. századi műanyag horgászkártya, mindössze egyszeri 2200 forintos díjért. 

A kártyát bevezető Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) azt sem hallgatta el, hogy az új termék a külalakján kívül mivel teszi élvezetesebbé a pecások életét: azt írták róla, hogy „megkönnyíti a horgászat elérését” és „megkönnyíti a horgászok ellenőrzését és azonosítását”.

A 450 ezer hazai pecás ezután könnyen áteshetett a nyurgaponty túlsó oldalára, az élesebb szemű, vagy több információval rendelkező sporttársak ugyanis azonnal rémes dolgokat kezdtek mondogatni. A huhogók szerint ugyanis a kártya jó nagy kamu, más néven porhintés, és lényegében felesleges, hiszen igazából

• Semmilyen adatot nem tárolnak rajta.
  
• Fénykép sincs rajta, így ellenőrzéskor ugyanúgy be kell mutatni egy fényképes igazolványt, mint eddig, vagyis semmit sem könnyít az ellenőrzésben vagy azonosításban.
  
• A magunkkal hurcolandó papírmennyiséget is alig csökkenti, hiszen megmarad a papíralapú fogási napló + állami horgászjegy, és a döntően papíralapú területi jegyek rendszere is.
  
• Nem nyújt semmiféle plusz szolgáltatást.
  
• Az egész csak arra való, hogy hordozza a magyar pecások új nyilvántartási rendszerében használt hatjegyű azonosító számot, de erre meg minek egy több ezer forintos műanyag kártya, pont ugyanitt lennénk, ha felírnánk a számunkat tollal papírra vagy a telefonunkba.
  

Vagyis a tamáskodók szerint az egész kísértetiesen hasonlít a pár éve bevezetett új, chipes személyi igazolványhoz, amiről fantasztikus marketingrizsákat kamuztak be - arról, hogy hány más igazolványt fog kiváltani és milyen sok szétszórt adatunkat tárolhatjuk rajta - hogy kiderüljön, ezekből a világon semmi sem lett igaz.

Mivel a hivatalos marketingszöveg és a terjedő horgászpletykák ennyire radikálisan ellentétesek voltak egymással, ráadásul horgászként személyesen is érintett vagyok, utánanéztem a dolognak: elolvastam a vonatkozó cikkeket és MOHOSZ-közleményeket, beszéltem horgászokkal és aktív horgászegyesületi tagokkal, majd feltettem egy rakás provokatív és kevésbé provokatív kérdést Dérer Istvánnak, a MOHOSZ elnökhelyettesének, aki rendesen meg is válaszolta mindet. Ezek alapján a következőkre jutottam: 

1.) A bevezetés évében, vagyis 2019. január elseje után egy átlagos horgász életét a kártya még semennyire sem, legfeljesebb minimálisan fogja egyszerűsíteni, attól a magyar pecások döntő többsége nem kap plusz szolgáltatást. 

A fizikai változás annyi lesz, hogy a több betétlapból és betétfüzetből álló horgászigazolványon belül az egyik papírrészt leváltja az az új műanyag kártya. Egy átlagos magyar pecás igazolványtokjában jelenleg a következő dolgok találhatók: 

A.) Egy 5 oldalas, minifüzet formátumú horgászigazolvány, ami tartalmazza az illető személyes adatait, rögzíti, hogy melyik horgászegyesület tagja, illetve ebbe ragasztják be az éves bélyeget, ami igazolja, hogy az adott évre kifizette az egyesületi tagsági díját. 

B.) Egy szintén minifüzet formátumú, de az előzőnél jóval vaskosabb, 48 oldalas állami horgászjegy + fogási napló kombó. 

C.) Minimum egy papír területi engedély. A legtöbb horgásznak van éves területije valamilyen vízterületre, ezekhez jellemzően jár egy, a speciális helyi horgászrendi szabályokat rögzítő kis információs füzeket, egyes vizeken pedig egy saját fogási napló is. 

Az új kártyás rendszerben mindezek közül az A.) pontban említett igazolványrészt váltja fel a műanyag lap, de a reform alanyának 2019-ben még ugyanúgy magával kell vinnie a nyomtatott és továbbra is tollal vezetendő fogási naplót  + állami jegyet illetve a jellemzően nyomtatott területi jegyet is, praktikusan nyilván ugyanabban a többrekeszes igazolványtokban, amiben eddig is magával vitte ezeket. 

A Mohosz elnökhelyettese szerint a leolvasásával viszont egyszerűbb lesz a jegykiadók és az ellenőrök dolga.

2.) Egyedül azok érezhetnek már 2019-ban kézzelfogható változást, akik valamelyik típusú országos területi jeggyel horgásznak. 

Létezik pár olyan jegytípus, amik az ország szinte összes, Mohosz-kézben lévő folyószakaszára, holtágára és tavára érvényesek egyszerre. Ezeket az országos jegyeket a tervek szerint ugyanis már jövőre is ki lehet majd váltani teljesen elektronikus formában, így azokat nem kell magunkkal vinnünk. A magyar pecásoknak azonban csak kis része vásárol az országos jegytípusokból. Az összes többi területi jegy olyan rendszerben fog működni, mint idén, vagyis a döntő többségük csak nyomtatott jegy formájában váltható ki IRL, amelyik pedig online is megvásárolható, azt továbbra is ki kell utána nyomtatni. A MOHOSZ úgy kalkulál, hogy az új háttérrendszere, aminek csak egy kisebb, bár látványos és kézzelfogható eleme a horgászkártya, 3 év alatt áll fel teljesen, 2019-ben összeállnak a civil törvény szerinti kötelező tagnyilvántartások, végül három lépcső után 2021-re már tényleg bármilyen területi jegyet elektronikus formában használhat bármelyik horgászkártya-tulaj.

3.) Az új kártyával két plusz szolgáltatás jár garantáltan, már idén szeptembertől és jövő januártól: egy kedvezményes T-s tarifacsomag és egy balesetbiztosítás.

A T-csomag eleve a horgászok mondjuk harmadát érintheti egyáltalán, a pontos részleteiről - az árakon kívül - azonban semmi sem derül ki a Mohosz vonatkozó oldalán, a Telekomén pedig semmi sem szerepel róla.  A MOHOSZ erre azt reagálta, hogy „a csomagdíjakról a horgász a sikeres regisztráció után, illetve a horgászszervezeteknél kap tájékoztatást. Ugyanez igaz a balesetbiztosításra”. Az mondjuk ezek után sem világos, hogy miért nem tudnak kitenni egy normális tájékoztatót a két szolgáltatás feltételeiről a mohosz.hu-ra.

4.) A kártyával - vagyis pontosabban a mögötte álló komplex horgászinformatikai rendszerrel -  potenciálisan, 3 év távlatában ezeken felül annyi plusz szolgáltatás fog járni, hogy az időszak végére minden területi jegyet megvehetünk online, anélkül, hogy nyomtatgatnunk kellene, illetve akinek van okostelefonja és mobilnetje, az online vezetheti a fogási naplóját is.

Ha majd mindez megtörténik - a Mohosz ígérete szerint 2021-re -, akkortól lesz ténylegesen élvezhető a kártyának az a gyakorlati előnye, hogy aki mindig online, annak elég lesz egy darab műanyagkártyát magával vinnie egy horgászútra, illetve a partra érve is kiválthatja az engedélyt. Valamint online elintézheti a pecázáshoz szükséges összes okmány kiváltását. „És végre minden, az egyesület- és horgászvízválasztással kapcsolatos döntéséhez egy helyről megkapja a hiteles információkat” - tett még hozzá Dérer István.

5.) Dérer István szavaiból az derült ki, hogy a horgászkártya és az új adminisztrációs rendszer bevezetésének az igazi lényege az, hogy egységessé váljon a háttérnyilvántartás. 

Vagyis, bár a horgászkártya bevezetése látványos lépés, ez igazából a felszín, a lényeg sokkal inkább a mögötte álló informatikai rendszerben van.

Ennek a megértéséhez érdemes pár dolgot tudni a horgászat hazai rendszeréről. A magyar pecások érdekvédelmi szervezete, a MOHOSZ úgy épül fel, hogy alapszinten vannak a horgászegyesületek - Magyarországon csak az pecázhat teljes értékű engedéllyel, aki tag valamelyikben - amelyek területi szövetségekbe tömörülnek, amik viszont együtt alkotják a MOHOSZ-t . Vagyis az egyedi pecások nem közvetlenül az elvileg az ő érdekeiket védő MOHOSZ-nak, hanem az egyesületüknek a tagjai, ami tagja egy területi horgászszövetségnek, ami meg tagja a MOHOSZ-nak ebben a fura, háromlépcsős modellben. 

Ez a rendszer sokféle, természetesen közel sem egységes nyilvántartás párhuzamos létezéséhez vezetett, amik közül a kis egyesületeké sok helyen máig papíralapú. (A képet színezi, hogy az egyesületi tagság kötelező ugyan, de az egyesületeknek már nem kötelező a Mohosz-hoz tartozniuk. De az ilyen függetlenek száma kicsi, Dérer szerint azért, „mivel a MOHOSZ-tagság már most is számos előnnyel jár”.) 

A horgászok és az engedélyeik nyilvántartására azonban már létezik egy állami kézben lévő informatikai rendszer, a NÉBIH által működtetett SZÁK, amire az általam megkeresett egyesületi funkcionáriusok elég sokat panaszkodtak. Az új vezetése alatt ambiciózusabbá vált MOHOSZ viszont civil szervezetből közfeladatokat is ellátó kamaraszerűséggé szeretne válni, ezért az általa pár éve felvásárolt, a horgaszjegy.hu nevű weboldalt üzemeltető kft-n keresztül lefejlesztetett egy saját, a SZÁK-nál jóval komplexebb rendszert, aminek HORINFO a neve. Ez az a nyilvántartási rendszer, ami alá a Mohosz be szeretné terelni az összes magyar horgászszervezetet és horgászt. Kérdésemre Dérer István elismerte, hogy a céljuk valóban a SZÁK leváltása a HORINFO-val. 

Ez az informatikai váltás jól mutatja a hazai horgászat, illetve a halgazdálkodás finanszírozásában történt változást is. A terület gazdája eddig ugyanis hagyományosan az agrártárca volt: hozzájuk futottak be az állami horgászjegyek és fogási naplók kiadásából származó bevételek. Ez az összeg idén durván 800 millió forintra rúgott. Ezt a pénzt egy 2018. február végi kormányhatározattal a jövő évtől a MOHOSZ kapta meg, a vele járó állami kötelezettségekkel együtt. Ha a kormányhatározatok után elkészülnek a beígért törvénymódosítások is, a MOHOSZ-hoz állami közfeladatok kerülnek majd át.

A MOHOSZ ügyesen lobbizott, hiszen a fent említett, állami jegyekből befolyó,  majd a tárcának egy igen jelentős vágás után visszaadott bevételt a minisztérium korábban elvileg az összes magyarországi horgászkezelésű vízre költötte, míg a MOHOSZ ugyanezt a pénzt az alá tartozó vizekre fogja költeni, ami kisebb kört jelent a korábbinál.

Az új informatikai rendszer egyik képessége lesz, hogy a MOHOSZ, illetve a területileg illetékes tagszövetsége a segítségével fix összeg fejében el tudja végezni a kis egyesületek összes kötelező adminisztrációs feladatát. Kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy a házkezelő cégek elvégzik a társasházak közös képviselőinek munkáját. Ez a háttérben valós plusz szolgáltatást jelent, ugyanakkor nyilvánvalóan erősíti a központosítást.

A MOHOSZ-nak tehát az is deklarált ambíciója volt, hogy olyan szervezetté váljon, mint mondjuk a magyar vadászkamara, azaz ő maga adhassa ki az állami horgászjegyeket is. Az informatikai rendszerük erre is képessé teszi őket, a vonatkozó pénzeket az említett kormányhatározat már hozzájuk utalta, úgyhogy ha elfogadják a beígért törvénymódosítást, az végképp bebetonozza a pozíciójukat. 

A MOHOSZ a NER időszaka óta fokozatosan erősödött. Az állam a tulajdonában lévő vízterületek halászati jogait korábban pályázatokon adta ki haszonbérletbe. A rendszer ugyan továbbra is működik, de három éve olyan szabályt fogadtak el, hogy az illetékes miniszter pályáztatás nélkül, kijelöléssel is haszonbérletbe adhatja a jogokat a MOHOSZ-nak. Azóta az a gyakorlat, hogy ahol lejárnak a hosszútávú szerződések, ott az állami vizek halászati jogát a MOHOSZ kapja meg, majd vagy maga foglalkozik az adott vizekkel, vagy továbbpasszolja azok hasznosítását alhaszonbérletbe. „Tény, hogy a kereskedelmi halászat megszüntetése után a MOHOSZ-on keresztül viszont gyakorlatilag minden állami tulajdonú víz horgászkezelésbe került, de a haszonbérlői felelősség a MOHOSZ-nál összpontosul” - kommentálta a leírtakat Dérer István.

Na de akkor ki is jár jól ezzel az új horgászkártyával?

Első körben úgy tűnik, hogy természetesen a MOHOSZ, hiszen befolyik hozzá annyi, ahányan kiváltják X 2200 forint. Egész pontosan annyival kevesebb, hogy a szövetség az új kártya regisztrációját bevállaló egyesületeknek darabonként bruttó 300 forintot visszaoszt. Összesen durván 450 ezer engedélyes horgász van, a gyerekeknek nem kell majd kártya, de így is, a 300-as levonásokkal együtt úgy becsülhető, hogy ez 600 millió forintos nagyságrendű tiszta bevételt jelenthet a Mohosz-nak.  Ebből viszont - Dérer szerint - kifizetik a kártyák és a szoftver előállításának, az adattisztításnak és ellenőrzésnek, az oktatásoknak, a csekkeknek és kipostázásoknak (önmagában az ajánlott küldemény okán 200 millió forintot meghaladó) költségeit, így állításuk szerint nulla egyenleggel zár majd a kártya-projekt.

Mint bemutattuk, az átlaghorgász felhasználóként kezdetben nem sokat profitál az egészből, a magával hurcolandó papírmennyiség pedig alig csökken. Ha viszont megtörténnek a beígért fejlesztések, ez a helyzet pár év alatt fokozatosan nagyot változhat és megjelenhetnek valódi, értékelhető plusz szolgáltatások is. De mivel az új rendszer egyik lényege az egyszerűbbnek, átláthatóbbnak és könnyebben kezelhetőnek ígért háttéradminisztráció, az egészet majd jövőre lehet igazán értékelni, miután horgászok százezrei váltottak állami és területi jegyet, illetve miután az 1200-nál is több horgászegyesület illetékesei is megismerkedtek a Horinfóval.