Amikor a New York Timesban megjelent a névtelen kormánytisztviselő cikke arról, hogyan szerveztek „csendes ellenállást” az elnök ellen a Fehér Házban, abban mindenki egyetértett, hogy nagy jelentőségű, az amerikai demokrácia történetében példátlan esetről van szó. Arról már megoszlanak a vélemények, hogy vajon Trump érdekében vagy éppen ellene cselekszenek ezek a csendes ellenállók, akik az elnök környezetében dolgoznak, de idiótának tartják Trumpot, és megpróbálják tompítani intézkedéseit illetve azok következményeit. A demokrácia arctalan hősei vagy sunyi puccsisták?
Persze azonnal elindultak a találgatások arról is, hogy ki írhatta a cikket. Az első 24 óra alatt már rengeteg elemzés jelent meg, amelyekben bennfenteskedő információk keverednek kremlinológiai és nyelvészeti alapú találgatásokkal.
Trump lelkes híve, Rand Paul szenátor azt tanácsolta az elnöknek, hogy az adminisztráció minden tagját kötelezze hazugságvizsgálatra, de erre egyelőre kevés az esély, addig pedig maradnak a találgatások. Washingtoni források szerint a Fehér Házban már létezik egy lista, amin 12 gyanúsított szerepel, és nagyjából tucatnyi név forog a cikkíró személyére tippelgető nagy amerikai lapokban is.
A fehérházi kommunikáció a cikk megjelenése utáni első napot nagyjából azzal töltötte, hogy üzengetett a névtelen szerzőnek: álljon elő és mondjon fel. Majd jöttek sorra a kormánytagok, az elsők között Mike Pence alelnökkel, akik hűségesküszerű nyilatkozatokban álltak ki Trump melett, hangsúlyozva, hogy távoznia kell annak tisztviselőnek, aki a cikket írta.
Pence megszólalása azért is volt jelentős, mert nincs olyan gyanúsítotti lista, amin ne szerepelne a neve. Ő az egyetlen tagja az adminisztrációnak, akit Trump nem rúghat ki, ráadásul pontosan lehet tudni, hogy elnöknek készül. Ugyan a nyilvánosság előtt mindig abszolút lojális Trumphoz, és csendben teszi a dolgát, de ahogy a CNN találgatása is megjegyzi, pont ez teszi tökéletes összeesküvővé. Látványos volt az is, hogy a fogadóirodák szerint is leggyanúsabb Pence az elsők között sietett közölni szóvivője útján, hogy nincs köze a cikkhez.
Az eddigi egyik legszórakoztatóbb megfejtés is Pence szerepét igazolta: a tőzsdepiaci és politikai pletykákban és washingtoni bennfenteskedésben erős Zero Hedge idézi azt a feltételezést, hogy azért írhatta az alelnök a cikket, mert abban szerepel a vezérlő csillag (lodestar) kifejezés, amit ő már korábban többször is használt beszédeiben, és nem túl gyakori szó. Igaz, teszik hozzá, lehet pont azért került bele a szó, hogy ezzel a titokzatos szerző Pence-re terelje a gyanút. Ráadásul a kifejezést használta John McCain temetésén elmondott beszédében Henry Kissinger is, ezért sokan abba az irányba tapogatóznak, hogy akkor a levélíró biztos ott volt a gyászszertartáson.
A gyanúsítottak között időnként nők is felbukkannak, viszont a New York Times egy egy Twitter-posztjában hímnemű névmást használt, amikor a cikk szerzőjére hivatkozott:
A New York Times folyamatosan hangsúlyozza, hogy az újságíróiknak sem árulták el, ki a levélíró, azt csak a hírrovattól teljesen függetlenül működő véleményrovat szerkesztői tudják, azaz jó eséllyel a Twittert kezelő alkalmazott sem tudhatta, ki írta a levelet.
A CNN listáján felbukkan még Don McGahn, a Fehér Ház jogásza, aki hamarosan távozik a posztjáról. Neki volt már összetűzése az elnökkel, és lehet tudni, hogy együttműködik az oroszügyi kavarást vizsgáló különleges ügyésszel. Természetesen ott van a gyanúsítottak között a nemzeti hírszerzést felügyelő Dan Coats, hiszen ki más lenne alkalmasabb egy elnöki elleni összeesküvésre, mint a hírszerzést felügyelő igazgató.
Aztán ott vannak azok, akikről köztudott, hogy bőven volt konfliktusuk Trumppal, mégsem álltak még fel: a kabinetfőnöke, John Kelly, no meg az igazságügy-miniszter, Jeff Sessions, akit Trump rendszeresen szokott gyalázni Twitteren, amiért nem az érdekeinek megfelelően alakul az oroszügyi vizsgálat.
Szerepel még a listán a nelbiztonsági minisztériumot vezető Kirstjen Nielsen, aki Kelly közeli szövetségese, és nincs jó viszonyban Trumppal, illetve lehet tudni, hogy korábban már fontolgatta a felmondását is, illetve ott van a Nemzetbiztonsági Tanácsban Fiona Hill, akinek közismerten más véleménye van Oroszországról, illetve Vlagyimir Putyinról, mint az elnöknek.
Felkerült a találgatási listákra Trump kedvenc minisztere, James Mattis tábornok, a védelmi tárca főnöke is. Mattis egyike volt azoknak (Kelly mellett), aki a hét első botránya, a Bob Woodward-könyv részleteinek megjelenése után tagadta, hogy mindazt mondta volna Trumpról, amit a könyv állít. Trump ezt meg is köszönte neki, ennek ellenére az elismert katona régi szövetségese Kellynek, és a CNN tippje szerint egy ilyen összeesküvés vezetésével ő veszítené a legkevesebbet.
És persze, mivel az Egyesült Államokról van szó, nem lehet kihagyni a szappanoperába illő igazán nagy csavarokat: mi van, ha Trump családtagja írta a cikket? Az egyik legextrémebb elképzelés szerint Trump lánya, Ivanka, illetve veje, Jared Kushner közös akciójáról is szó lehetett. Itt mondjuk nehéz meggyőző motivációt megnevezni, azon kívül, hogy a Trump-családhoz passzolna egy ilyen váratlan és eszetlen húzás.
A kritikus elelmzések és vélemények szerint eddig is rendkívül kaotikusan működött a Fehér Ház Trump elnöklete alatt. Abban most minden elemző egyetért, hogy a cikk megjelenése után csak rosszabb lesz a helyzet. Trump közismerten bizalmatlan a legközvetlenebb munkatársaival szemben is, és most gyakorlatilag az derült ki, hogy igazak voltak az elméletek, amelyek szerint épp közvetlen környezete szervezkedik ellene. Azaz várhatóan az eddiginél is nagyobb lesz a bizalmatlanság, a titkolózás, a furkálódás, a gáncsoskodás.
Közben pedig zajlik tovább az elhatárolódásparádé: nincs jelentős döntéshozó Washingtonban, aki az elmúlt 24 órában ne állt volna mikrofon elé, hogy elmondja, mennyire nem ért egyet a levéllel: Pence után a külügyminiszter Pompeo, a védelmi miniszter Mattis, a pénzügyekért felelős Mnuchin, az igazságügy-miniszter, Sessions, a belbiztonságért felelős Nielsen, a nemzetbiztonsági tanácsadó John Bolton, és a hírszerzésért felelős Dan Coats is elítélte a történteket.
De persze, mint egy klasszikus krimi esetében, senki nem venne rá mérget, hogy tényleg egyiküknek sem volt köze a történtekhez. Ahogy például W. Mark Felt, az FBI egykori igazgató-helyettese is nyilvánosság előtt tagadta le, hogy köze lenne a Nixon bukásához vezetett információk kiszivárogtatásához, aztán három évtizeddel később mégis bevallotta, hogy ő volt a híres Deep Throat, a Mély Torok, aki segítette a két WP-riporter, Woodward és Bernstein munkáját.
Nyilvános beismerés helyett pedig maradnak a különféle egyéb módszerek: a BBC például nyelvészeti eszközökkel ment neki a kérdésnek, és szövegelemző szoftvereket is bevonva vetették össze a cikket a felmerült politikusok egyéb szövegeivel és beszédeivel. Ezzel a módszerrel azt találták, hogy Pence a leggyanúsabb.
Az egyetlen, ami biztos, hogy a cikkel hatalmas vihart sikerült kavarnia a névtelen szerzőnek, és a Fehér Ház még annál is kevésbé működőképes hivatallá vált, mint amilyen eddig volt. Miközben Washington azt találgatja és nyomozza, hogy ki lehetett a cikkíró, Trump járja épp az országot, és azt kommunikálja, hogy minden a legnagyobb rendben. De ez sokszor nem tűnik teljesen meggyőzőnek:
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.